110 éve tombolt a legszörnyűbb hazai tűzvész
Száztíz éve hatalmas tűz pusztított a Szatmár vármegyei Ököritón. Egy táncmulatságon kigyulladt pajtában 312 ember veszítette életét és 99 megsérült. A tragédia híre bejárta az egész világot. Sopron akkoriban legnépszerűbb napilapja, az Oedenburger Zeitung is hosszan beszámolt az azóta is legszörnyűbbnek számító hazai tűzvészrőlEgy félévszázados öreg pajtában rendezték meg a táncmulatságot, az úgynevezett “bilétás bált” 1910 március 27-én. Tizenhét környező faluból özönlöttek a szórakozni vágyó fiatalok a rendezvényre. Megdöbbentő, de szinte az okok láncolatai mind arra irányultak, hogy itt ezen az éjszakán iszonyatos halál arasson a bálozó csaknem hétszáz ember között. Eleve öreg volt a pajta és már szinte roskadoztak tartó gerendái, amelyek szurokkal voltak bekenve. Náddal fedték a tetejét. Az előző szüreti bál díszleteit nem takarították el, tölgylombok, száraz levelek, posztó darabok, szalmamaradvány és szakadozott zsákok borították a sarkokat. A húsvéti bálra petróleum lámpák és gyertyás marhahólyagok tucatjaival borították fénybe a mindössze 10X16 méter alapterületű hodályt. A fúvós és vonós zenekarok 1000 koronás hitelből vásárolták hangszereiket, amit a bevételből kívántak kifizetni. Ezért a kapzsiság is hozzájárult a tragédia bekövetkeztéhez. Az épület mindkét nagykapuját eltorlaszolták a fizetség nélkül érkezők elől. Az egyik előtt állították fel a zenészek pódiumát, a másikat beszögezték, hogy senki ne férjen be rajta. Ugyanakkor mindkét nagykapu befelé nyílt. Csak egyetlen kicsi oldalsó bejáraton engedték be a fizető vendégeket. Egy vödör vizet sem tároltak belül az esemény biztosításra, a falu egyetlen tűzoltófecskendője pedig elromlott.
Ennek ellenére éjfélig vígan ropták a táncot a fiatalok, ám ekkor borzalmas dolog történt. Az egyik lampion kigyulladt, amit egy szabadságát töltő huszárlegény a kardjával akart levágni. Csakhogy ezt a hólyag lámpást nem madzaggal,hanem dróttal rögzítették, így a kardcsapástól felvágódott a nádtetőre és azt pillanatok alatt begyújtotta. Ettől fogva a tűz megállíthatatlanul terjedni kezdett. Égett a tető, lángoltak a szurokkal bekent tartógerendák, mérgező füsttel töltötték be a teret. Perceken belül pánik tört ki a menekülni próbáló tömegben. A kitörni igyekvők két-három méter magas emberi testekből felhalmozott barikádokkal rekesztették el a kijáratok felé vezető utat. Akik kívülről menteni akartak, azok így be sem tudtak jutni. Az emberek sírtak, sikoltoztak, üvöltöttek fájdalmukban és tépték szaggatták egymást, sokakat eltapostak, mert mindenki magát próbálta menteni. A halottak nagy részét éppen ezért a kisebb testi erővel rendelkező fiatal lányok tették ki, akiket egyszerűen agyon nyomtak. Aki mégis kijutott a nádtetőn keresztül, az lángoló ruhában futott; pocsolyát, kutakat keresett, hogy eloltsa magán a tüzet. Rengetegen így haltak meg. Ugyanakkor több mint százan a felismerhetetlenségig összeégtek az épületen belül is. Húsz perc alatt porig égett a pajta.
“Egy apa, aki a pajtán kívül volt, berohant, és sikerült kimentenie az egyik lányát. Ezután visszament a másik lányáért, de már nem tudott kijönni: mindketten elpusztultak a tűzben. Egy másik illető nyolc embert mentett ki sikerrel, majd a kilencedik mentésekor ott rekedt és meghalt vele együtt. Egy férfi tizenöt embert mentett ki a feltorlódott emberhalomról, amikor a feleségét kereste, aki legalul rekedt. Már majdnem kihúzta az asszonyt a kezénél fogva, amikor az újabb embertömeg őt is maga alá gyűrte és mindketten meghaltak.
A Mátészalka c. újság szerint Ficzkó Áron helyi parasztgazda a kocsmában ült, amikor meghallotta, mi történt a pajtánál. Rögvest rohant, hogy feleségét, gyerekeit és sógorasszonyát kimentse. Több embert ő maga is kirántott az égő épületből, de feleségét és annak nővérét a tömeg eltaposta, egy másik falusi lány pedig, akinek az egész teste összeégett, a kezei között halt meg. Vékony István Ferenc menyasszonyát és anyját mentette ki az égő pajtából, majd visszarohant, hogy másokon is segítsen, de életét vesztette a lángokban”.
A tragédia hatalmas megdöbbenést és részvétet keltett Európa valamennyi országában. Ismert és híres külföldi lapok, mint pl. francia Le Petit Journal címlapon számoltak be róla, sőt ez utóbbi még külön, a tragédiát szemléltető illusztrációkat is közölt, ahogy a szerencsétlen emberek menekülni próbálnak a tűzből. Az amerikai The New York Times is címlapon hozta az esetet. A soproni újságok is írtak róla. A legrészletesebb beszámolót, a város akkori legnépszerűbb lapja az Oedenburger Zeitung hozta le.
Móricz Zsigmond a Nyugatban tudósított a tragédiáról. Vádakkal illette a korabeli hatóságokat és az állami hatalmasságokat a szegény emberek iránt érzett közönyük miatt. Ugyanakkor arról is írt, hogy miként váltak egymást tépő, taposó vadállattá a pánikban őrjöngő bálozók. Később A fáklya c. művében nagyobb terjedelemben is foglalkozott az ököritói szerencsétlenséggel.
A szerencsétlenségről azóta is minden évben megemlékeznek, a mai Ökörítófülpösön. A falu címerében is feltünteti az égő pajta stilizált képét. A halottak tömegsírja fölé még a korabeli években emlékművet építettek. A századik évfordulón valamennyi áldozat nevét bevésették. Az egykori leégett pajta helyét emlékoszlop hirdeti.
Forrás: Szatmárököritói tűz. Wikipédia
A Le Petit Journal címlapján ezt a képet jelentette meg a tragédiáról