A csoda megtörtént

Soproni és környékbeli pedagógusok, diákok, szülők is csatlakoztak az országos pedagógusdemonstrációhoz. Múlt szerdán a Széchenyi téren gyűltek össze a résztvevők, akik „Mit kíván a magyar pedagógus?” címmel 13 pontban foglalták össze követeléseiket. Többek között béremelést, az óraszám és az adminisztráció, valamint a diákok tananyagának csökkentését, szabad tankönyvválasztást kértek.”

Ez a mínuszos hírnek is alig megfelelő terjedelmű írás a Városi hírek című rovatban volt elbújtatva. A Témában a téma mindössze négy, azaz 4 sort érdemelt meg, két sorral kevesebbet, mint például az a gombaismereti túra, amit a Fertő–Hanság Nemzeti Park szervezett. Nem tudom, hogy ki mit gondol erről, de szerintem még a kormányoldalon kitartó soproni emberek is meghökkentőnek és végtelenül szomorúnak találhatják ezt. Egy közéleti esemény,amin több száz ember megjelenik, tüntet a pedagógusok mellett, akik kifejtik véleményüket a helyzetükről. Érintve számos nagyon fontos aktuális kérdést. Nem utolsósorban a mínuszos hírben meg sem jelenített sztrájkjogot követelve, és a jogtalanul elbocsátott kölcseys tanárok visszavételét sürgetve. Meg még a többit, amiről bőven lenne mit gondolkodnia mindenkinek,aki ebben a városban, ebben az országban él.

A helyzet az, hogy egyrészt, ha Sopronnak csak egyetlen hagyományos papíralapú újságja van, amit ráadásul közpénzből, az enyémből és a Tiédből, tartanak fenn, akkor annak szakmai kötelessége lenne egy rendes tudósítást írnia az eseményről. Ez tájékoztatási alapelv, amit az Alkotmányban is szentesítettek. Másrészt miféle erkölcsi eljárás elhallgatni, megcsonkítva megjelentetni egy nagyszámú érdeklődőt megmozgató közérdekű rendezvényt? Hol tartunk mi a 21. században? Hol tartunk mi Sopron városában, amely mindig is büszke volt polgáraira és büszke volt a sajtójára is, ami a kommunista rendszer kiépítése előtti évtizedekben egyszerre több orgánumot is eltartott, színvonalas napi és hetilapokat egyaránt. Jeles zsurnalisztákat felvonultatva, mint például Parragi Györgyöt, aki országos hírnévre tett szert cikkeivel. Kinek képzelik magukat azok, akik ezért a mostani hetilapunk, a Soproni Téma kiadásáért és szerkesztéséért felelnek? Vagy egy soproni ember már csak ennyit érdemel? Vajon hol van ilyenkor a híres lokálpatriotizmus, az egykori polgári büszkeség? Vagy így is rendben van? Ennyire becsüljük közéletünket, a tanárainkat, a gyerekeinket, és önmagunkat is. Ennyi elég is nekünk. Elég???Így gondolkodnánk a jelenünkről és jövőnkről???