A halak szépségétől a mélyebb gondolatokig
Tizennégy éves lehettem, amikor az első akváriumomat berendeztem. A halak iránti csodálatom az azóta elmúlt fél évszázad alatt sem csökkent. Ezekben a színpompás vízi élőlényekben megnyugvást, de nagyon magvas gondolatok ébredését is megtalálom. Végül is a “HAL” a kereszténység szimbóluma.Horgászni soha nem szerettem, de a vízalatti világ pikkelyesei mindig ámulattal töltöttek el. Olykor képes voltam órákig csodálni őket. Ma már ez a fajta türelmem kissé megbicsaklott, de így is percekig leköt a más földrészekről származó trópusi szépségek életének megfigyelése. Bíbelődni is jó ezekkel a lényekkel és készíteni nekik egy mikrovilágot, amelyben otthon érezhetik magukat. Ha pedig szaporodni is képesek az annyit jelent, hogy jó helyük van. Szomorú vagyok, amikor unatkozó, bosszantó pótcselekvésekben elmerülő fiatalokat látok. Milyen sokat veszítenek azzal, hogy nem néznek a vízi világ mélyére. Nem próbálják ki ezt a nemes hobbit, ami személyiségük építésére is hasznos lenne. Egyetlen kicsi üvegbe, feltöltve azt vízzel, néhány halacskával és növényekkel, egy egész világ belefér. Aki ezt megtapasztalja az bizonyosan örökre elkötelezi magát a természettel. Sőt mindig képes lesz megvédeni azt, jobban meglátja az élet értelmét. Milyen jó dolog esténként, főleg a hideg téli napokon ránézni az élettel teli színes világra, ami mindig más és más képét mutatja fel. Az embernek jócskán akadnak rossz napjai, senki sem kerülheti el a kudarcokat sem, de ha éppen jó passzban van akkor is érzelmileg még jobban felhangolja egy akvárium mozgalmas panorámája. Ez hát az én egyik hobbim, ami gyerekkorom óta elkísér idős napjaimig is. Nem kell ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, elég hacsak az ember megtanulja ezeken az apró lényeken a felelősséget és a gondoskodást. A következő színt pedig a csodálat és a művészet művelése, hiszen egy vízi élet elrendezése, a növények és sziklák, a színek fantasztikus világa maga az élő művészet. Ám van egy harmadik fokozat is, a gondolat. Lehet ,hogy horgászni soha nem szerettem, de a halászatot nem próbáltam ki. Halászni egészen más lehet. Erről Hemingway “Öreg halásza” jut eszembe. Aki halakkal bíbelődött, hatalmas óceáni példányokkal, és ott tudatosult benne, hogy “Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. ” Velőig hatoló példázat ez, minden Föld lakó számára. Ennél már csupán egyetlen nagyobb akad, Jézus meghívása, aki apostolaivá tette Pétert és Andrást, a Genezáreti- tó két halászát. Ezt mondta Simon Péternek, aki nap mint nap kiment a tóra csónakjával, mint az öreg halász az óceánra: „Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10) .Milyen különös halakról, halászokról csapong az emberi gondolat ide-oda és bizony elég messzire jut képzelődései szárnyán az akváriumi halaktól az emberhalászokig, de hát így van vele, ha sokáig meditál egy maga által megalkotott vízi világ szemlélődése közben. Furcsamód lélekborzoló üzeneteket kaphat.