A pápa, a politika, és az emlékezet
Vajon baj-e, ha egy pápa nem felejt? Nem felejti el azt, hogy amikor tízezrek érkeztek menekültként az országba- dehogyis akartak itt maradni- az Orbán kormány gyűlölet kampányt indított ellenük. Valószínűleg azt sem felejtette el, hogy Bayer Zsolt 2017-ben „argentin libsi”-nek és „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak hívta az egyházfőt, katolikus egyházunk derék képviselői pedig nem határolódtak el Bayer kijelentésétől.Nem, ez valóban nem politika, csak memória, pontosabban egy markáns hitelv alkalmazása. Az üldözötteket, a kibombázottakat, a földönfutókat, a szenvedőket a keresztény ember nem üldözi el a házától, és főleg nem indít választási kampányt felhasználva a nyomorúságukat, arra építve a tudat mélyén feszülő sötét gyűlöletet felébresztve. A pápa nem felejti ezt, ezért csak három órát szándékozik itt tölteni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Ez a három óra pedig a magyar népnek szól, a hívőknek, akiknek Jézus az iránytűjük. Az a Jézus, aki maga is üldözöttként született meg Betlehemben, mert a családját senki sem akarta befogadni.
Most óriási pofont kapott az orbáni propaganda gépezet, nem illegethetik és mutogathatják magukat a Vezér és csatlósai a 800 milliós katolikus világvallás vezetőjének társaságában, nem villoghatnak majd a fényképezőgépek vakui, nem érdemes kameraerdőt telepíteni, újságcikkek ezreit megírni a nagy eseményről, hogy aztán világgá kürtölhessék a nagy hírügynökségek csatornáin is, íme Ferenc is megcsodálja országunkat, hiszen itt minden a legnagyobb rendben megy. Az egyházfő döntése után pedig az sem megy majd, hogy itthon a választások küszöbén dicséreteket gyűjthessen kormányunk a vallásos és nem vallásos szavazók körében is, látjátok ilyen kormányotok van, jövőre szavazzátok meg újra, lám-lám még a pápának is kedvére valók az itthoni történések, még ő is örül ennek, mert bár az Eucharisztia miatt jött, de azért szívesen mutatkozik Orbánék társaságában. Hát kiderült egyáltalán nem szívesen tenné ezt meg. Mert elhihetjük -e vajon, hogy akik valamikor még harcos liberálisként azt kiabálták a parlamentben, Csuhások! Térdre, imához!, azok most megszelídült bárányként, minden politikai és propagandisztikus indíték nélkül pusztán vallási áhítatból fogadnák Őszentségét. Ha van emlékezetünk, akkor nem hisszük!