2022
19
04

A rózsafüzér

Április 3.-a után két héttel húsvét ünnepe jön. A legnagyobb keresztény ünnep. Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról szól. Arról, aki zsidó emberként, Isten fiaként üldöztetett, megaláztatott, kigúnyoltatott, meggyötörtetett, kínhalált halt, miközben keresztre feszíttetett. Mindezt bűneink bocsánatáért cselekedte. Több mint kétezer éve történt ez a misztérium. Ami valóban titok még mindig,mai napig is, mert belegondolni is lélekremegtető, hogy miért vállalta egy Isten ezt a szenvedést. Hiszen bármikor véget vethetett volna neki, tűzvihart küldhetett volna az őt elfogó rómaiakra, sértetlenül leszállhatott volna a keresztről, vagy fel sem kellett volna oda mennie, mondhatta volna, mi a fenének ez a keresztút? Egy Istennek? Na ne emberek! Hisz ez nevetséges. De mint tudjuk Ő nem így cselekedett. És tettét más világvallások hívői is tisztelettel szemlélik azóta is, még ha számukra nem is jelent annyit ,és azt mint nekünk keresztényeknek.A kereszt azonban fennmaradt milliárdnyi üzenetre osztódott szét az egész földkerekségen. Itt van Sopronban is, templomainkon, otthonainkban, a könyvespolcok könyveiben, nyakláncainkon és igen a rózsafüzéreken is, amit ma már többnyire csak az idős nénikék használnak imádkozásra. Ez a fényképen látható rózsafüzér is vagy 150 éves. Családi örökség. Megkopott szemei közt ezüst érmecskék a keresztút képeivel. Hány imát láthattak ezek? Dédnagyiknak, nagymamának és anyának titkait “tapinthatták” ki. A szívek titkait , a lelkek legmélyének titkait,amit csak ők tudhattak a már meghaltak. Nem lehetett hazudni nekik. Ők aztán megtudták a legnagyobb igazságokat is, bármilyen fájóak, vagy gyönyörűek voltak ezek. Sóhajokat, fohászokat, kívánságokat, aggódásokat a kis unokákért, a gyerekekért, a családokért, a férjért, a háborúban harcoló katonafiúért, a betegekért, a békéért, a boldogságért, ezernyi vágyért, kívánságért és reményért, a könnyű halálért, a szenvedések enyhítéséért, és még sorolhatnám vég nélkül. Ezért aztán nagyon finoman és szinte áhítattal fogom ezt a régi tanúságtételt. Könnyeket már nem tapinthatok rajta, de őseim ujjlenyomatai talán még ott vannak. Fogom és azt kívánom húsvétra tisztuljon meg ez az ország a ránehezedő bűnöktől, amelyek már szinte a földbe sulykolják és lélegezni sem engedik, azt kívánom és könyörgök érte, hogy minden magyar ember két hét múlva egy jobb országban törhesse meg a kalácsot és ehessen a húsvéti sonkából ,amikor körbe üli az ünnepi asztalt a család. Hívőként vagy nem hívőként az most talán nem is számít. A lényeg, hogy felszabadultként. Egy különös kedvű Isten emlékére,aki képes volt magát feláldozni mindannyiunkért.

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: