Aki jóléti állammá tette Ausztriát
Volt egy korszaka történelmünknek, amikor talán a legbarátibb kapcsolatokat ápoltuk a második világháború utáni Ausztriával, mégpedig a hetvenes évek második felében. Mindez Bruno Kreiskynek köszönhető, aki mindent tudott a politikáról, és még az elnyomott kelet-európai országokkal is kapcsolatot keresett, szót értett. Pedig Kreisky egy cseppet sem szerette a kommunistákat, gazdag, gyáros – bankár zsidó családban született, de maga soha nem lett gazdag, mert a köz – és Ausztria ügyét helyezte előtérbe. Egy koldusszegény, lerombolt, kilátástalan helyzetű, részben orosz megszállás alatt álló Ausztriában vállalta a politikai szerepet, aminek eredményeként 1970 és 1983 között ötször választották meg egymást követően kancellárnak. Jellemző rá, hogy ő volt az első nyugati külügyminiszter, aki 1964-ben felkereste a politikailag ugyancsak elszigetelt Magyarországot. A hetvenes évek közepén rendszeressé vált a magyar-osztrák kapcsolatok fejlesztése. Ez az időszakot hívták, az új K.u.K (Kádár und Kreisky) korszakának.
1967-től a szocialisták új elnökévé választották és irányításával „Modern Ausztriáért” címmel olyan átfogó gazdasági, társadalmi és szociális programot dolgoztak ki, amelyben tizenegy munkacsoportban közvetlenül háromszáz, összesen ezernégyszáz tudós, értelmiségi, gazdasági szakember vett részt. Kreisky mindenki nyelvén értett. Olyan közérthető és közvetlen stílusban beszélt, hogy pillanatok alatt kontaktust tudott teremteni az utca emberével, újságíróval, riporterrel, tévés műsorvezetővel. Az ő számára a jobboldali és baloldali sajtó egyaránt fontos volt, minden médiamunkással jól kijött és ez a megszülető cikkeben és riportokban is visszaköszönt. A sajtó működését persze belülről is kiválóan ismerte. Amikor a holokauszt elől Svédországba menekült, fiatal éveit újságírással töltötte, tudósítóként ott volt 1939-ben a finn-orosz háborúban. Itt került tűzkeresztségbe a bátorsággal.
Nem csak irányította Ausztria példátlanul sikeres modernizációját, hanem az európai jóléti államok szűk elitjébe is feltornászta a korábban sokak szerint gazdaságilag életképtelen országot. Világpolitikai tényezővé tette az addig jelentéktelen Ausztriát. Felismerte, hogy a Nyugatnak közelednie kell az arab országokhoz, ezzel függ össze jó kapcsolata Szadat egyiptomi elnökkel és az egykori palesztin vezetővel, Arafattal. Kevesen tettek annyit az arab-izraeli kiegyezésért, mint ő. A világpolitika szintjén első számú szószólója volt az észak-dél ellentét felszámolásának, vallotta, hogy a gazdaságilag és technológiailag fejlett országoknak segíteniük kell az afrikai és a dél-amerikai országok felzárkózását. Kreisky tekintélye nélkül soha nem vált volna az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) egyik globális székhelyévé Bécs.
Természetesen ő is követett el hibákat és nem is akármilyeneket. A viharfelhők a hetvenes évek végétől gyülekeztek az osztrák kancellár feje fölött. Előbb a Zwentendorfban épülő atomerőmű állította komoly döntés elé, amelynek kivitelezését annak ellenére leállították – népszavazás kényszerítette ki –, hogy gigantikus összeget fordítottak a megvalósítására. Ám Kreisky számára mindenképpen fiaskó volt ez az ügy.
A legnagyobb baklövése azonban az volt, amikor pénzügyminiszterét és későbbi alkancellárját fiatalon maga mellé emelte, fogadott fiának tekintette, és utódának szánta. Pénzügyminiszterével azonban melléfogott, mert Androsch saját meggazdagodására használta fel politikai tisztségét( lám nincs új a nap alatt !), amely nem maradt rejtve a közvélemény előtt. A diadalmas kancellári évek véget értek, és Kreiskynek védekezésre kellett berendezkedni, de egy ponton túl a helyzet szinte tarthatatlanná vált, mert a továbbiakban másról sem szólt az osztrák belpolitika, mint az erkölcsileg megtévedt pénzügyminiszterről. A kancellár pedig túl sokáig kitartott mellette.
Ő pontosan tudta, hogy milyen folyamatok zajlanak a világpolitikában és ha politikai karrierje és kora engedi, talán szebbé és jobbá válhatott volna a rendszerváltó kelet -európai országok és főként hazánk sorsa is. Bruno Kreisky harminc éve, 1990-ben fejezte be földi pályafutását.
.
Forrás: Bruno Kreisky wikipédia