2017
18
11

Anya, aki megtörte a háború átkát

Valahol a Don kanyarban porlanak a néhai soproni polgár, Kertes László csontjai, azzal a130 ezerével együtt, akik életüket adták hazájukért egy értelmetlen háborúban. A soproni Szent Mihály temetőben pedig Kirilov, a szovjet katona földi maradványai nyugszanak. Ő a felszabadító, vagy a megszálló, ki hogyan értelmezi, életét adta egy értelmetlen háborúban ugyancsak a hazájáért. Sírján mindig virágok és mécsesek őrzik emlékét.1943. december 12-én egy szovjet aknatámadásban négy híradós magyar katona vesztette életét, köztük volt Kertes László, aki soha többé nem került elő, aki soha többé nem térhetett haza Sopronba a családjához. Már megegyezett az egyik bajtársával, hogy ő karácsonyra hazamehet az asszonyát és újszülött gyermekét meglátogatni, de mivel Kertes őrmesternek csak májusban születik meg a fia Zoltán,  ő ezért csak akkor szeretne szabadságolásra menni. Századparancsnokuk áldását adta erre a paktumra, mert a híradós szakaszból csak egyetlen ember kaphatott szabadságos levelet, de az is csak elég erős indokkal. A különös nevű, Halál őrmester indult is boldogan a gyűjtőponthoz, ahonnan a legközelebbi vasútállomásra szállították a szerencséseket, akik kimenekülhettek a Don vidék háborús poklából. Még visszanézett a híradós kocsiban ténykedő bajtársaira, amikor az első akna becsapódott.  Körülbelül negyven métert tévedett, a második már telibe találta a magyar honvédek járművét. Mindannyian meghaltak. Anna asszony, Kertes László felesége pedig csak másfél évtized múlva értesülhetett férje haláláról, így évekig haza várta kisfiának apját, és reménykedett, a végsőkig fájdalommal telt lelkűek keserű reményével.

Amikor 1945 áprilisában a szovjetek Sopront elfoglalták a harcokban életét vesztette az a bizonyos Kirilov is. Anna asszony amikor elkészült a sírja, rendszeresen virágot vitt neki és minden Halottak napján mécsest gyújtott felette. Gyűlölnie kellett volna, de ő ehelyett megbocsátott, és mintegy anya  úgy ápolta a szovjet kiskatona sírját. Gondolta neki is van anyja, vagy szerelme, talán felesége, és ő ugyanúgy siratja elesett fiát, vagy férjét, miképpen ő. Ha pedig véletlenül megtalálják majd ott a Don kanyarban, Uriv földjén az ő férjének maradványait, gondolta tisztességgel eltemetik, mint az egy katonának kijár, bármelyik oldalon is állt. Aztán évek múltak és Anna meghalt, de halála előtt a fiát, Zoltánt kérte meg arra, hogy ápolja tovább Kirilov sírját. A fia pedig elvállalta, így napjainkban is ott virítanak a virágok, ott ég a mécses a Vörös Hadsereg egykori katonájának nyughelyén. Ha Zoltán is távozni fog ebből a világból, akkor a különös családi hagyományt Gábor nevű fia folytatja tovább, erre szavát adta. Így törte meg a háború átkát, a gyűlölet erejét egy soproni anya, így teremtett békét a feldúlt lelkekben. Bizony a nagyok, a hatalmasok is tanulhatnának tőle.

.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide