2021
31
03

Az öreg tetőfedő

Meghalt az öreg tetőfedő. Elvitte a vírus. Gyűjtő ember volt, mint idősebb korukra sokan mások. Lehet ezt lenézni, lehet kézlegyintéssel elintézni és mondani, hogy “bogarasság”.

Ám nem árt óvatosan bánni a szavakkal, mert gondoljunk bele egy rokonszakma képviselője, idősebb Storno Ferenc is gyűjtő volt, vándorkéményseprőként  sokszor fizetségként is “limlomot gyűjtött”. Az öreg padlások kincsesbányáinak remekeiből válogatott, azt kérte el, amire a háziak szerint már semmi szükség nem volt. De mi a különbség  a két soproni polgár között? Csak annyi, hogy amíg a tetőfedő mindent felkutatott és még bolhapiacokra is járt megszerezni azt,  ami éppen megtetszett neki, addig a másik talentumként művészi tehetséget és alkotói kezet is kapott. Európai hírű restaurátor és illusztrátor vált belőle, Sopron hírnevének öregbítője, aki főhercegektől, főapátoktól kapta a megrendelést végül munkásságának elismerésül magától a pápától a Szilveszter-rend lovag-keresztjét.

A tetőfedő viszont soha senkitől nem kap már ilyen elismerést. Miért is kapna? Derék mesterember volt ő, aki végigdolgozta az életét.  Csak éppen az tette őt az átlagosnál többre, hogy volt egy különös hobbija. Telehordta az udvarát mindennel, ami csak létezik, virágcserepekkel, használt szőnyegekkel, kidobott székekkel, asztalkákkal, teniszütőkkel, üvegekkel és amit csak megenged a fantázia. De azért időnként ritkaságot, értéket is megragadott. Nekem, akivel gyakran szóba elegyedett, régi könyveket ,patinás bronztárgyakat is mutatott. Arra viszont nem volt meg a talentuma, hogy válogatni is tudjon. Talán nem is akart. És ez vajon baj lenne? Nem, egyáltalán nem baj. Lázas kutatásaiban, keresési lázában volt valami megragadó. Volt benne valami megbecsülni és tisztelni való. Vajon miért vadászott a régi tárgyakra, a múlt emlékeire? Tudhatta volna, hogy elmúlása után hozzátartozóinak csak nyűgöt jelent a több évtizedes “gyűjtemény”. Ha a szükség úgy diktálja, például egy költözés, akkor hívni kell a lomisokat, akik az ő szenvedéllyel és  kíváncsisággal felkutatott  portékáit majd haszonszerűen válogatják ki, miből lehet pénzt csinálni alapon. Ezzel szemben a tetőfedő  soha nem a hasznot leste, meggyőződésem hogy minden mögött az embert kutatta és kereste, mert a tárgyakhoz mindig tudott egy-egy történetet is. Hogy mikor volt divatban, hogy miért volt egykor népszerű, hogy miért kedvelték azt? Szeretett ezekről mesélni és ilyenkor az arca megélénkült, szürkés szembogara valósággal kitágult, éveket fiatalodott. Így aztán nem valószínű, hogy tévedek, amikor arra gondolok, hogy eltüntetésre ítélt limlomjaiban ő is benne volt valahol, az ő gondolatai és érzései is ráragadtak az évek alatt összegyűjtött tárgyakra.

Most elment. Megölte a vírus, de jó emlékeimben úgy őrzöm majd, hogy az az ember, aki gyűjtő szenvedélye miatt kiemelkedett a többiek közül. Igaz nem lett belőle Storno Ferenc, csak egy derék tetőfedő, aki azért számomra mindig kiérdemelte az “úr” megszólítást. Tudom napjainkban kissé bizarr egy tetőfedőt úrnak tisztelni, de hát mit tegyek, ő ezt az én szememben többszörösen kiérdemelte.

 

 

Képünkön: A múlt tárgyai erre is használhatók

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide