Balassi Bálint Pünkösdje
Nekem Pünkösdről most Balassi Bálint jut eszembe. Akitől a magyar nyelvű költészet időszámítása kezdődik, és aki 426 évvel ezelőtt éppen Pünkösd hétfőjén halt bele Esztergom ostrománál a török puskagolyó ütötte sebébe. A végletek és ellentmondások embere volt, aki a legfinomabb lelki rezdüléstől a legdurvább erőszakos tettekig terjedő széles skálán mozgott. Zólyomban született, de városának polgárai már neve hallatán is összeborzadtak; verekedések, bajvívások, tivornyák, asszonykalandok, rablások mosták alá amúgy is gyakorta megnyirbált hírnevét. Ám büszke, magyar nemes volt, aki vaskos öntudattal szállt szembe vádlóival, és győzte az ellene fordított támadásokat és pereket. Kalandjainak se szeri se száma, világlátott, tanult és művelt emberfő, akinek Bornemissza Péter volt a házitanítója. Vitézi, szerelmes és istenes versei európai rangra emelkedtek nem mindennapi tehetségének köszönhetően. Irodalomtörténészeink nem egyike az első nyugatos költőnknek véli, aki az ősi magyar formát ötvözte a nyugati költészet-kulturális hagyományaival.
Kevés költőink egyike, aki éppen Pünkösdről is megírta versét. Az emberi és költői sorsának különös fordulata, hogy éppen Pünkösd hétfőjén halt bele a török puskagolyó által ütött sebeibe, amelyek elfertőződtek. Hogy miért ment harcba az egyesült keresztény sereggel éppen Esztergom várának falai alá, pontosan nem tudjuk, de meglehet „az jó hírnév és az szép tisztesség” visszaszerzésének vágya űzte oda. Utolsó óráiban a vérmérgezéstől szenvedve még egy utolsó vers megírására is jut erejéből. Gyóntatója, Dobokay Sándor jezsuita szerint halálát megelőzően Vergiliust idézi és Krisztus katonájának vallván magát, mély keresztény hitéről tesz tanúbizonyságot.
Borivóknak való
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
4
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
5
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
6
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
7
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
8
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
Forrás: Balassi Pünkösdje. Gondola.hu
(2013. május 30.)