2021
23
02

Dosztojevszkij a világjárvány látnoka

A nagy írók sokszor látnokokként is megállják helyüket. Dosztojevszkij 1866-ban adta közre a Bűn és bűnhődést. A későbbi években világhírűvé vált regényében írt egy nagy világjárvány kitöréséről  is.Hol volt akkor még az első világháború végén kitört spanyolnátha, az   ázsiai influenza (1957–1958) és  a hongkongi (1968–1969).  De mindegyik milliós számú áldozatokat szedett. Főhősének, Raszkolnyikovnak álmában félelmetes vízió jelenik meg valami szörnyű, sose látott, sose hallott gyilkos ragályról, amely megfertőzi az egész világot és Ázsia mélyéről terjed át Európára. Dosztojevszkij szerint “valamilyen új trichinák, mikroszkopikus lények támadtak és megfészkelődtek az emberek testében” . A továbbiakban az író inkább a világjárvány emberekre kifejtett lélektani hatását boncolgatja. Itt különös és nyugtalanító párhuzamok vonhatók a Covid -19 manapság kiváltotta jelenségeire : “De ember még soha olyan okosnak nem hitte magát, olyan rendíthetetlenül nem bízott a maga igazában, mint a megfertőzöttek. Soha senki olyan rendíthetetlenül nem bízott az ítéletében, tudományos eredményeiben, erkölcsi törvényeiben, és feltételezéseiben”. Erősen elgondolkodhatunk vajon napjainkban kire, kikre vonatkoztathatnánk ezeket a látnoki sorokat ? A zavart és a mai hasonlóságot csak fokozzák a további álomképek: “Nem tudták, hogy kit ítéljenek el, és hogy ítélkezzenek felette. Képtelenek voltak megegyezni, mit tekintsenek jónak, mit rossznak. Nem tudták kit hibáztassanak és kinek adjanak igazat “. Nemde, mintha ezek a mondatok a hazánkban is jelenleg dúló  vakcinaháborúra is ráilleszthetőek lennének ? Végül is kinek van igaza? A kormánypártiaknak, vagy az ellenzéknek, mindegyik a másikat hibáztatja a máris sok áldozattal járó járvány miatt. Mindezt a megegyezés, az összefogás helyett. A politika rádönti mérgét mindenre, és mindenkire, a propaganda pedig kíméletlenül hajtogatja a maga érdemeit és az ellenfél bűneit. Itt  egyetlen célnak, a választási győzelemnek, a kormányhatalom megőrzésének vagy megszerzésének  van minden alávetve.  A legfontosabb, az EMBER pedig ebben a méltatlan küzdelemben a leghátrébb szorul.

Végső következtetésként csak remélhetjük, hogy  az emberiség rövidesen győzelmet arat a korona vírus felett is , mint már annyi világjárvány felett,  és soha nem válnak be Dosztojevszkij kétségtelenül ijesztő további sorai: ” Tüzek támadtak, éhínség tört ki. Pusztult, veszett mindenki és minden. És a vész egyre nőtt, terjedt tovább, tovább”.

Azt leszögezhetjük, Dosztojevszkij sorai mindenképpen elgondolkodtatóak és sok tanulsággal is szolgálnak.

 

A könyvből idézett sorok az Epilógus című fejezet 555. és 556. oldalán olvashatóak. ((Dosztojevszkij. Bűn és bűnhődés. Európa könyvkiadó Budapest. 1964 )

 

Képünkön Dosztojevszkij portréja


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide