2018
26
07

Élvonalban a Soproni Chardonnay

Aranyérmet nyert a magyar borok versenyében a Soproni Lővér Chardonnay. Ez a bor az én kedvencem is. Komáromi vagyok eredetileg, így hát ifjúkorom óta a fehérborok alakították ízlésemet. A savignon blanc, Irasi Olivér, ezerjó és a chardonnay.Azonban tudom, hogy minden borvidéknek megvan a maga sajátos ízvilágú, illatú és zamatú nedűje. A Soproni Chardonnay valóban helyi kuriózum. A 2017-es pedig az egyik legkiválóbb évjárat. Mivel igazából nem értek a borokhoz csak távoli hasonlatokat mondhatok erről a borról. Ismerem a helyet, ahol terem. Például János telepen a szelíd domboldalban, ahonnan nagyon messzire ellát az ember jó időben. Rálát a kétezer éves városra, tornyaira és terjeszkedő épületeire. Messziről is érzi a város lüktető életét, tereit utcáit, az ódon házakat. Körbenézve pedig ellátni a hegyekre, a szőlőskertekre, a szántóföldekre, a határszélre. Mindenütt színek és azok ezernyi árnyalata a termékeny nyár forró ölelésében. És ezek a színek óráról órára változnak, attól függően, hogy verőfényes napsütés, vagy borús idő van, bárányfelhők szaladnak az égen, vagy sötéten tornyosuló hatalmas felhőpárnák jelzik a közeledő vihart. Itt ahol a Chardonnay terem,  agyagos, köves a talaj, de ez nyilvánvalóan hozzájárul ennek a bornak egyedi tüzéhez. A talaj és a panoráma ősi történelmi üzeneteket hordoz. Kelták és rómaiak menetelését a Borostyánkő úton. Földet művelő veteránok villáit a környező gabona földekkel és a szőlő sorokkal. Középkori szőlősgazdák szorgalmas munkáját. A török pusztítását. Bethlen Gábor seregereinek győztes vonulását. Háborúkat és békét. Pusztítást és építést, aminek mindenkori legnagyobb győztesei az itteni szőlők voltak, mert kétezer éve őrzik “otthonukat”. Nekem a szőlő és kedvenc borom ezt is eszembe juttatja, amikor azt  iszom. És ezért jelent külön örömet is számomra, hogy a Soproni Lővér Chardonnay a magyar borok élvonalába került.

Befejezésül egy igazi borszakértőt, borfilozófust  és esszéistát (mert az is volt egyben) idéznék, Hamvas Bélát. Nála jobban senki sem tudta kifejezni az a többletet, amit a bor gasztronómiai értékén is túl jelent a magyar embereknek és a magyar földnek. Érdemes a teljes művét is elolvasni:

“A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó
megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”
Hamvas Béla: A bor filozófiája. ( Végül is ketten maradnak. Isten és a bor )

Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide