Falanszter
Van még hová süllyednie Európának is. Egy Los Angelesben készült friss felmérés szerint a járókelők többsége nem tudta megmutatni a térképen a világ országait. Nem tudták hol van Európa és Afrika. Afrikáról pedig az egyik kérdezett az állította, hogy az egy ország.Eszembe jut néhai földrajztanárom, Bíró Laci bácsi, aki a térképen való tájékozódást alapvető tudásszintnek tekintette. Aki nem tudta megmutatni Magyarország fő tájegységeit, az nem is számíthatott még a kettesre sem. Kedvenc mondása volt, hogy “Maga nem tud semmit, azt is keveset és rosszul tudja”. Hát bizony manapság igencsak háttérbe szorul a földrajz oktatása is. Nem baj, ha valaki összetéveszti Budapestet Bukaresttel, csak mondjuk jó szerelő legyen, lángossütő vagy zöldséges. Illeszkedjen bele a hatalmas munkaerő keresletbe, hiszen az ország jelentős része a határon kívül dolgozik. Az elbutítás világjelenség, ez arra jó, hogy az önálló gondolkodásra képtelen ember a falanszter kiváló alkatrészeként minél többet fogyasszon és vásároljon. Vegyen és vegyen megállás nélkül és gondolkodás nélkül a reklámok ösztönzésére, mert ettől pörög vidáman a jó globalista világkapitalizmus.
A jelenségről eszembe jut sorkatonai szolgálatom. A tatai laktanyában a hadműveletre tettek, ahol jól kellett térképet rajzolni. Akkor még ellenségnek számított szinte minden ,ami a cocialista táboron kívülre esett. Így mi a jó öreg Ausztriát támadtuk meg elméletben és Judenburg városa is az egyik fő célpont volt. Történetesen korábban még nem hallottam erről a városról, ezért megkérdeztem a hadműveletet irányító tiszt elvtársat. Pontosan hol is helyezkedik el a valóságban ez a város. – Maga csak rajzoljon, ne törődjön a célpontok valós helyével ! -förmedt rám a hadműveletes tiszt elvtárs. Amikor eltávozást kaptam, akkor néztem meg a térképemen, hol is van ez a Judenburg. Így tudtam meg, hogy ez a város Stájerország Mura-völgyi járásának székhelye. Mivel jó földrajztanárom volt egykoron, annak is utána jártam vajon van-e nevezetessége ennek a településnek, azon kívül, hogy nagyon szép természeti környezetben fekszik. Hát éppenséggel volt. Például III. Frigyes császár 1460-ban monopóliumot adományozott a városnak a macskagyökér kereskedelmében. Aztán meg 1910-ben Judenburgban kezdte meg működését Ausztria egyik első trolibuszjárata. Itt született Renate Götschl alpesi világbajnok síző. Nahát egy ilyen kicsi ,alig tízezer lelket számláló városkától az ember ezt nem várta. Ám ahogy kutattam, egyre többet tudtam meg róla. És már nagyon nehéz volt ellenségnek néznem. Inkább tisztelettel és megbecsüléssel tekintettem rá, még ha akkoriban útlevelet nem kapván nem is utazhattam oda, hogy mindent saját szememmel is lássak. (Azóta ezt pótoltam !)Amikor visszamentem az eltávozásomról a tatai laktanyába nagyon rossz érzésekkel húztam a tustollat. Elméleti hadgyakorlat ide vagy oda, nekem a szívemhez melegedett ez a kisváros és még gondolatban sem volt kedvem megtámadni. Amúgy is rosszul éreztem magam a hadműveleten és rövidesen kihallgatást kértem a politikai tiszttől és áthelyezésemet egy másik részlegbe. Magam is csodálkoztam, amikor kérésemet teljesítették.
Mindebből talán azt a tanulságot lehet levonni, hogy a sokat tudó, tájékozódó és gondolkodó ember éppannyira nem kívánatos a mai globalista világban, mint egykoron a pártállami szocializmusban volt. Az ilyen ember ugyanis kényelmetlen kérdéseket tehet fel és amikor szavazni megy nem automatikusan tölti ki a szavazólapokat. Madách Imre a 12.színben írt a falanszter társadalomról. Az egész emberiség tragédiája,hogy egyre gyorsuló ütemben közeledünk felé. Ennek egyik gyorsítója a csapnivaló oktatási rendszer, amiben az USA már élen jár. ( Itt is kivételt képeznek az elit iskolák, de azokat nem a jámbor ember fiának találták ki).