2017
01
11

Gyújtsunk mécsest, ápoljuk sírjukat !

Halottak napján megdöbbentő fényképet közölt a Kisalföld a győri Nádorvárosi köztemetőben nyugvó vagongyári bombázások áldozatainak emlékkövéről.Növényektől és szeméttől eltakartan áll az emlékkő, rajta kivehetetlenül az elmosódott felirat. Engem azért is érint mellbevágón ez a hír, mert a bombázás idején műszerészként apám is ott dolgozott a Messerschmitt gyár egyik részlegében. A hadiüzem megtámadása bizonyára jogos volt, de a munkásnegyedek és  a folyópartra menekült emberek géppuskázása már terrorcselekménynek számított a világ minden sarkában.

1944. április 13-án bombázta először az angolszász légierő Győr városát. Délelőtt 11 óra 17 perckor szólaltak meg a riadót jelző szirénák. 11 óra 50 perckor pedig ellenséges bombázó gépek jelentek meg a város felett és három hullámban 12 óra 5 percig szórták a romboló és gyújtóbombákat. A riadót 13 óra 20 perckor oldották fel. 564-en haltak meg, 1132-en megsebesültek. Még gyerek voltam, amikor Apám elmesélte szörnyű élményeit. Az elmondottakat soha nem felejtem el. Apámnak be kellett volna mennie egy óvóhelyre, de nem tette meg, ehelyett kirohant a gyárból és a Komárom felé vezető úton menekült hazafelé. Az országúton  lovaskocsi jött vele szemben, amelyet a lovak őrült vágtában húztak, a kocsis fej nélkül ülve a bakon még mindig görcsösen szorította kezében az ostort. Apám befeküdt egy árokba a földet harapta félelmében és eközben fél méter magasra dobálták a felrobbanó láncos bombák. Pár méterre tőle egy gyújtóbomba zuhant a földre, apám azt gondolta most meghal, de a foszfor  rövid sistergő próbálkozás után végül is nem gyulladt be. Amikor a  bombázások után visszament a gyárba, hogy segítsen amiben tud, véres ember testrészeket látott a megtépázott villanyvezetékeken és a fákon. Az óvóhelyek jó része beomlott, a bennrekedtek életükért, segítségért könyörögtek, de két fiatal nő, megőszült mire ki tudták húzni őket a betonelemek alól, a folyamatosan emelkedő talajvízből.  Azt is elmondta, hogy a folyópartra menekülőket alacsonyan repülő Mustangok géppuskázták kegytelen módszerességgel halomra. Egy fiatal házaspárt a halálban is összeölelkezve találtak meg, testüket kettévágták a lövedékek. És megint az emberi sors különös játéka, egy nagy befogadó képességű óvóhelyről elkésett valaki, már bezárták a vastag betonvas ajtókat. Hiába dörömbölt elkeseredve, aztán feladta és odébb rohant, egyedül ő menekült meg a 112 emberből.

A magyar-német légvédelem mindössze néhány Liberátort talált el, azok közül egy le is zuhant. A gép kiégése után a halott pilótákat a gyarmati temetőben katonai tiszteletadással temették el.

 

 

 

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: