Hol késik Sopron büszkesége?
Olvastam az egyetlen, rendszeresen kritikát is vállaló soproni médiumban, az enyugat-ban, hogy úgy építenek a város vezetői, parkolókat a Jereván lakótelep zöldterületén, hogy meg sem kérdik erről az ott lakókat. Immár bevett szokás lett az ilyesmi, mint ahogy az is, hogy más, a Fidesz hatalmában tartott médiumok viszont elhallgatnak, vagy éppen manipulálva tálalnak helyi eseményeket. Szándékosan nem írok neveket, mert nekem, aki a soproni médiában csaknem negyven évet szolgáltam, nagyon fáj, hogy a kollégáimnak csupán ennyi szakmai élettere maradt. Ezzel hivatásukban, önbecsülésükben alázzák meg őket, mert nekik tudniuk kell arról, hogy mégis mi történik a színfalak mögött városunkban, de nem írhatnak, nem szólhatnak róla. Szerintem ezt egy becsülettel dolgozó újságíró, önmagára valamit is adó tévés, vagy rádiós, ha nem akar konfrontálódni a hatalommal, és nem szeretné állását elveszíteni, akkor csak úgy képes elviselni – feltéve ha demokratikus gondolkodású – hogy szándékosan becsukja a szemét, befogja a fülét és a szájára lakatot tesz. Azonban, ha fanatikus elvei alapján szolgálja ki a NER hatalmát, vagy éppen anyagi érdekekből, akkor persze megint más a helyzet…
Szörnyű látni azt is, hogy az előző rendszerben elterjedt mindennapos öncenzúra ismét felütötte a fejét és roncsolja szellemi életünket. Sajnos sok médiamunkás már előre tudja miről nem írhat, és meg sem próbálja hírül adni azt. Vagy eleve olyan szemmel jár, hogy észre sem akarja venni ezeket az anomáliákat, korrupciós ügyeket, visszaéléseket, sőt bűnöket. Pedig a szabad sajtónak nem az a feladata, hogy elhallgasson, vagy ne adjon közre -még ha a politikusok érdekeit sérti is- olyan közhíreket, amelyek mindenkit érdekelhetnek, amelyek mindenki számára fontosak a korrekt tájékoztatáshoz, mert ezekről tudni mindenkinek jogában áll, és egyébként Alkotmányos törvényünkben is rögzített.
Szinte már-már groteszk jelenségként, napjainkban úgy működnek bizonyos szerkesztőségek, hogy a munkatársak vállvetve, erejüket megfeszítve – természetesen nem önszántukból – azért küzdenek, hogy egyetlen olyan hír se jusson ki a redakció küszöbén túlra, amely sértené, vagy rossz fényben tüntetné fel a regnáló helyi és országos hatalom érdekeit. Sok szerkesztőségben mintha védőláncot, valamiféle “vaskupolát” építettek volna, annak érdekében, hogy csakis kizárólag olyan információk jelenjenek meg, melyek mindig és mindenkor pozitív képet tükröznek jelenlegi közéletünkről. Ez megint csak az autokratikus rendszerek propaganda gépezetére jellemző, amelyek mindent rózsaszínben tüntetnek fel, ami éppen érdekükben áll.
A kormány és a helyi vezetés irányította médiumoknak az lett, a vezérelve, hogy a kritika szót felejtsék el, az ellenvéleményt ne tűrjék meg. Ezt a tevékenységet segíti, hogy a hatalom számára negatív színezetű eseményekről egyébként sem kaptak, kapnak tájékoztatást munkatársaik, végképpen azok sem, akiket a kormány ellenzékeként, vagy “ellenségeként” felszámoltak, illetve a megszüntetés veszélye fenyeget. Lásd a korábbi és mostani példákat: Népszabadság, Origo, INDEX, Klubrádió. Ami pedig éles ellentétben áll a sajtószabadság lényegével, hogy minden hír és tudósítás megjelenhet, amely a rózsaszín árnyalatait hordozza magán, vagyis sikerpropaganda. Ilyenek a boldog avatások és átadások, a nagyszerű sport és kulturális események, a megható portrék hétköznapi és nem hétköznapi hőseinkről. Mindenről írnak, tehát amiről írhatnak , amiről pedig nem írhatnak, azt vegye úgy a soproni polgár, hogy meg sem történt. Ez azonban nem egy valós városi világot tükröz, hanem egy hamisat, megcsonkítottat.
Ennek alapján a helyi hírmondók azt a látszatot keltik, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó. Álhíreket, disszonáns hangokat, csak a kígyó természetű Soros bérencek, balos firkászok és libernyák tollforgatók kürtölnek világgá. A Fidesz médiumai bátran ellenállnak a kísértésnek, és egyetlen szót sem írnak valós, fontos jelentőségű, mindennapjainkat érintő eseményekről. Jönnek, mennek városunkban az ellenzéki vezetők, nyilatkoznak, aláírásokat gyűjtenek, kritizálnak, beszédeket tartanak , de ezt a helyi sajtó egy az egyben elhallgatja. Ha mégis kénytelen róla írni, akkor vagy keveset és másként adja hírül mint ahogyan az történik a valóságban. Így például a Jogunkban áll facebook csoport szervezte több mint ezres létszámú polgári tüntetést, ami azért kimagasló eseménynek számít városunkban, próbálták úgy tálalni mintha az leginkább csak az ingázók követeléseit jelenítette volna meg. Akadt azonban olyan hetilap is, amely a rendkívülinek számító rendezvényt egyszerűen szóra sem méltatta. Számosan pedig úgy tudósítottak, hogy lényegesen kevesebbet adtak közre, mint ami ott elhangzott, és ami mellesleg a demokratikus tájékoztatás alapelvei szerint szakmai kötelességük is lett volna. Hangsúlyozom nem a szóban forgó médiumok munkatársai az elsőrangú felelősök ebben a kérdésben, számukra a hatalom napjainkban egyszerűen ennyit enged meg.
Sopron azonban büszke város. Itt nem lehet olyan könnyen térdre kényszeríteni a szabad szellemet, mint más közösségekben. Akik sérelmesnek tartják a hatalommal történő visszaéléseket, a korrupciós ügyeket és a korrekt tájékoztatás, a polgárokkal való tisztességes párbeszéd, és a közügyek megvitatásának teljes hiányát, azok immár szervezkedni kezdtek. A Szabadon egy szabad országban elnevezésű csoportnak például, immár több mint 6400 tagja van, akik a facebook oldalakon vitatják meg – más szócsövet nélkülözni kényszerülve – az egyébként a nyílt társadalmi fórumokra tartozó várospolitikai kérdéseket. Október 22-ére pedig, a hasonlóan markáns kritikai hangokat megütő másik civil szerveződés, a Jogunkban áll! (3362 tag) újabb konzultációt hirdetett meg, a város kisebb-nagyobb ügyeiről, a soproni polgárokat foglalkoztató kérdésekről, melyeket ilyen módon tesznek majd fel Sopron jelenlegi vezetőinek. Például azt, a fentiekhez csatlakozva, hogy a városi közgyűléseket miért nem közvetíti élőben a helyi televízió?