2020
06
10

Hunujgária hajnala (VI.részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

Bébi bumm,bumm

 

Adolf Budundi, Magyarország miniszterelnöke a tőle megszokott közvetlen mosollyal érkezett a tanácskozásra. Mindenkivel kezet fogott, mindenkihez volt egy kedves szava. Huszonnégy magasrangú politikus, tudós és a társadalomtudományokban jártas méltóság gyűlt egybe, hogy a megvitassák a magyar népesedés politika problémáit. Ott voltak az egyházakat képviselő püspökök és vezetők is. A program gyakorlatát patronáló tizennégy gyermekes államtitkárasszony, Fruchtbarisztisz Mercédesz is, aki zárt magas nyakú pulóverbe rejtette óriási melleit. Péter Hu Van ezúttal is diszkréten, a terem második sorában, a háttérbe ülve várta a fejleményeket.

– Nos, tisztelettel köszöntök mindenkit. Mindjárt elöljáróban jelezném, hogy amit itt hallani fognak, és amit megbeszélünk az szigorúan titkos. Egyszóval államtitok – és, hogy mondandójának még nagyobb hangsúlyt adjon, homlokát erőteljesen összeráncolva fenyegetően körbenézett.  – Mint tudják az a helyzet, bármit is tettek elődeink, bármit is tettünk mi, akármennyi pénzt fektettünk a programba és lelkesedtünk, keccsöltünk érte inunkszakadtáig, anyagilag és erkölcsileg is támogattuk a családokat az eredmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgy tűnik a már évekkel ezelőtt elődeink által elindított CSOK, a GYED extra, az Erzsébet-tábor és az egyszülős központ állami támogatása dicséretes  próbálkozások voltak, ám csak a tünetek kezelésre voltak jók. Babaváró program, szoptatási bizottság, teljes ellátású csecsemőgondozás ide-vagy oda, minden hiába. Hosszú időn át reggeltől napestig hirdettük az összes csatornán, médiumokon, világhálón, csak nem akart a népesség megfelelő mértékben növekedni. Arról szólt minden, hogy a család, a gyermekáldás mindennek felett, ez adta nemzeti politikánk alapját, amit az előző kormány már magas szinten művelt. Mi csak folytattuk, de alig változott valami. A számok alakulását az önök előtt látható kimutatásokon láthatják. A gazdaság fenntartásához és folyamatos fejlődéséhez szükséges lélekszám nem elegendő, ma holnap nem lesz elég munkáskéz az országban, és nem lesz, aki az idős embereket eltartsa. Ennek a súlyos válságnak, az álnok ellenzék szerint kudarcnak, az okát azonban mégsem háríthatjuk a baloldalra, a liberálisokra, vagy Soros Györgyre és utódaira. Nem igaz!? – tért mindjárt a tárgyra Budundi, utóbbi mondataival nem kis derültséget okozva.

– Önök, akik itt egybegyűltek a téma legkiválóbb szakértői és most igazából a jelenlegi helyzet értékelése, a kiútkeresés lehetőségei, foglalkoztatnak bennünket.

– Elnök úr, ha megengedi, azért néhány jó eredményről mégis csak beszámolhatok – kért szót elsőként Mercédesz asszony. – Az idén például 2500-al több gyermek született, mint tavaly és házasodnak, lázasan házasodnak a magyar emberek, a válás immár nem ijesztő jelenség hazánkban.

– Köszönöm Mercédesz asszony az észrevételét, igaz, amit mond, de ha jól tudom az elmúlt évben 14.000-el többen meg is haltak, az isten adták. Nem túl jó mérleg ez nekünk. Bizony nem az.

– Elnök úr, ha rajtam múlna! – domborította ki melleit Mercike, s a püspökök azt sem tudták zavarukban hová nézzenek. Két társadalomtudós és vagy öt politikus viszont tágra nyílt szemekkel díjazta a bemutatót. Budundi udvarias intéssel leültette az asszonyt a székére.

Dr. Szuperusz Nándor családkutató professzor kért másodikként szót a következő percben. Miután megköszörülte a torkát, hunyorított a szemével s egy halom iratköteget tartva a kezében rákezdett:

– Tisztelt fórum! A számok irrelevánsak ez ügyben, az ami leginkább determináns, hogy a folyamatok negatív tendenciái elsősorban a tradíciók és a modernkori aspektus összegződésnek effektusai… – tíz percig sem beszélhetett tovább, amikor Budundi türelmetlenségét alig leplezve megállította.

– Professzor úr méltányolom az ön nagy tudását, szakmai felkészültségét, igen komoly kutatások vannak beszámolója mögött, de másokat is meg kell hallgatni, kifutunk az időből, most elsősorban az egyházak véleményére volnánk kíváncsiak – Nos, Isten felkent szolgáinak van-e mondanivalója a témával kapcsolatban?

Elsőként Nagydiófalvy Kemény János dünnyögte el rövid hozzászólását, aki a Magyar Püspöki Konferencia elnökének tisztségét töltötte be.

– A nagycsalád a jóságos Úristennek igen tetsző intézmény. Mi a katolikus egyház berkeiben az elmúlt években mindig kiálltunk a gyermekáldás dicsőítése mellett, akár a szószéken, akár nyilatkozatainkban, mindazonáltal valóban csekélynek tartjuk az elért eredményeket. Templomainkban szinte minden alkalmat megragadva, úgy szóltunk hívő nyájunkhoz, hogy…

– Köszönjük püspök úr! – állította le a beszámolót az elnök, majd a többi egyház képviselőihez fordult.

Rekettyés Ravasz Antal, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki református egyházkerületének püspöke fogott ízes beszédbe.

Vannak kimutatásaink arról, hogy a református és – most szolidárisan a mellette ülő evangélikus főlelkész úrra kacsintott – az evangélikus hívők körében is az átlagosnál nagyobb visszhangra talált a kormányprogram és gyarapodott a két gyermeket vállaló családok száma. Ezzel erősítettük mi a nemzetünket, a magyarságot keresztyén hitünkhöz és küldetésünkhöz híven.

– Hölgyeim, uraim, drága uraim! Jól tudom, hogy Önök mindent megtettek a kormányprogram sikeréért. Nem is ezzel vannak itt a gondok – vágott közbe Budundi miközben frissen pödört bajusza, ideges táncot járt. – Jómagam úgy gondolom, itt a természet és a biológia törvényeit kell figyelembe venni. A magyar nép, drága, sokat szenvedett népünk, most ennyit bír, nem tud többet produkálni és punktum! De mi a megoldást keressük, hogyan emelkedhetünk fel erről a mélypontról, hiszen nemzetünk léte van kockán. Ha ez így megy tovább száz év múlva hat millióan sem maradunk. Márpedig higgyék el nekem országunk feketeöves válságkezelő. Kilábalunk ebből a nehéz helyzetből is, ha keményen összefogunk, és nem adjuk fel a harcot.

– Óh, elnököm! Ha rajtam múlna – húzta ki magát újból Fruchtbarisztisz Mercédesz, mint egy Willendorfi Vénusz. A püspökök pedig megint szemlesütve, vagy a díszes parlamenti terem plafonját bámulva száműzték tekintetüket a kísértés tárgyáról.

 

Folytatása következik

 

A jó példa: debreceni négyes ikrek


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide