2020
04
11

Hunujgária hajnala (XIV. részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

Botrány a Spartly- szigeteknél

 

Peter rövid levele utolsó soraiban arra biztatta Magyarország elnökét, hogy tegyen személyes látogatást az ujguroknál. Ez a gesztus mindenképpen jót tenne a kölcsönös bizalom megerősítésében és nagyban előre mozdítaná az ügy menetét. Az ujgurok ugyanis baráti szeretettel várják, a találkozások részletes kidolgozását pedig szívesen magára vállalja és ebben a helyi kapcsolatai is nagy segítségére lesznek. Mivel Kína figyelme és ellenőrzése nélkül semmi sem történhet, arra kéri Budundi elnököt, hogy a látogatás előkészületeiről telefonon tárgyaljon Hszüng-Jen-Sing pártfőtitkárral, hogy minden olajozottan működjön és az itteni rendezvények biztosítását vállalja magára, valamint adjon garanciákat a kínai kormány a gördülékeny lebonyolításra.

-Tutika megyünk Kínába, Hszincsiangba – jegyezte meg a folyton nyomában járó udvari bohócának.

-Találkozunk a cászárral?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Tutika. Hű de jó lesz- tapsikolt. – Dolgozzatok legények. Holnap lesz a vászár. Kifizetlek benneteket, Ha eljön a cászár!- verselte nagy hangon.

– Nem jön, mi megyünk hozzá! – korholta Budundi

Így is lett másnap utaztak Pekingbe Budundi külön gépével, amely minden biztonsági berendezéssel és kényelemmel szállt fel a magas rangú magyar kormányküldöttséggel. Budundit és küldöttségét nagy csinnadrattával fogadták a Peking Daxing nemzetközi repülőtéren. A katonai sorfalak között büszkén lépdelő Budundit maga, Po-Ten-Tung kormányfő kísérte. Tárgyalásaikat a Nagy Népi Csarnokban kezdték meg, ahol Kína első embere Hszüng-Jen-Sing államfő fogadta. A megbeszélések rövid ideig tartottak és inkább a nagy létszámban érdeklődő nemzetközi médiát látták el hírekkel, miszerint Magyarország és a Kínai Népköztársaság évek óta fejlődő és kitűnő kapcsolatokat ápol. Az igazi eszmecserére másnap került sor, amikor Hszüng-Jeng-Sing meghívta Budundit és küldöttségét egy különös tengeri kirándulásra. Pekingből Dalianig a kínai kormány egyik katonai repülőgépével repültek, majd onnan harci helikopterek szállították őket a Dél-kínai tengerre, ahol meg sem álltak a Spartly szigetekig. Itt a Taiping sziget közelében, egy mesterségesen megépített homokdűnén szálltak ki. Négy helikopterrel jöttek, de csak Budundiéké szállt le. A kínai elnök gépének és kíséretének ugyanis egy 40 mérföldes kitérőt kellett tennie, ők fél órára egy másik szigetre érkeztek, ahol Vej-Csin-Veng admirális tartózkodott és nagyon fontos információt kívánt közölni Hszüng-Jeng-Singgel. A magyar küldöttségnek azt üzenték nyugodtan várják meg őket, biztonságukról addig is Szun-Vat-Cseng ezredes és négy embere gondoskodnak majd. Így hát ki is szálltak a helikopterükből a mindössze 300 négyzetméteres szigeten, ahol egyetlen radarállomás működött. Azontúl volt ott egy betonból épített megfigyelőpont, a tetején a Kínai Népköztársaság zászlaja lobogott. Budundi és Tutika, valamint magyar kíséretük három tagja körbenézett sétált a C-612-es számú szigeten, majd minden további nélkül leheveredtek a sárga homokra, türelmesen várták Kína első emberét és közben jókedvűen süttették a hasukat a Napon. A kínai biztonságiak kézi fegyverekkel a kezükben védelmezően köréjük gyülekeztek, beszélgettek, cigarettát szívtak. Szun-Vat-Cseng ezredes pedig távcsővel kémlelte a láthatárt. Tíz perc sem telt el, amikor az ezredes mobiltelefonján hívást kapott. Kiderült, hogy a szomszédos, mindössze 250 méterre fekvő valamivel nagyobb mesterséges szigetről hívták. Fontos ügyben keresték, ezért a parancsnokért küldtek egy motorcsónakot, aki három emberét hátrahagyva a többiekkel átment a közeli szigetre. Öt percre távoznak-mondták Budundiéknak, akik önfeledten élvezték a langy szellőt és a kellemes napsütést. Sütkérezésüknek egy hatalmas árnyék vetett véget, amely pillanatok alatt végigkúszott a kicsi földfelületen, ezért a napozók felriadtak, látták, hogy egy hajó tornyosul föléjük, szinte a semmiből érkezve. Érkezését észre sem vehették, mert más különféle nemzetiségű kereskedelmi hajók, tankerek haladtak tőlük alig néhány kilométerre, lévén, hogy a Taiping sziget és környéke nemzetközi hajózási útvonal közelében feküdt. Csak akkor figyeltek fel az acélszürke, hajótestre, amikor az már mindössze 100 méterre siklott előttük. Elején a büszke felirattal USS SEA QUEEN, árboctornyán pedig a nagyméretű csillagos-sávos amerikai zászlóval. Vicces kedvében lehetett a hajó kapitánya, mert egy hirtelen balra kanyarodással, több méter magas hullámhegyet indított el a kínai sziget felé, éppen oda ahol Budundiék napoztak. A legalább hat méter magas tarajok meglehetősen erős sodrással értek partot a műszigeten, és azt vagy fél méter magas tajtékkal lepték be. Csupán a radarállomás és a megfigyelő torony maradt szárazon. Budundiék és a kínai katonák térdig eláztak. Tutika táskáját messze elsodorta a tengervíz, Budundi méregdrága zakója is elúszott az örvénylő tengerben.

– A jó kurva anyátok! – ordította az elnök és öklét rázta a romboló felé.

– Isztenem benne voltak a porcelánok, amit a kici asszonykámnak vettem- sivalkodott Tutika. A kínaiak először megdöbbentek, aztán bedühödtek és hangos kiabálással fejezték ki haragjukat. Fegyvereikkel a levegőbe tüzeltek. A korábban békés homokdűnén felbolydult az élet. A kolosszusnak ennél nem is kellett több, nagy ívű kanyarral visszafordult és most ugyanazt a trükköt alkalmazva, jóval közelebbről és diesel hajtóműveit még nagyobb sebességre kapcsolva félelmetes hullámokat zúdított Budundiékra. A hajókorlátnál vagy 18 méter magasban három amcsi tengerész vigyorgott, hasukat fogva röhögtek és komiszmód integettek a pórul jártaknak.

– Milyen volt a zuhatag ferdeszeműek? – ordították jól hallhatóan.

– Budundi elnök látva a fenyegető vízözönt a kínai zászlórúdba kapaszkodott bele, a többiek pedig annak beton alapjába fogódzkodtak, hogy ne sodorja le őket a szigetről az újabb áradat. Tutika még mindig lázasan kereste a táskáját, így észre sem vette a gyorsan közeledő veszélyt, szerencséjére őt az utolsó pillanatban Budundi kapta el, egyik kezével a zászlórúdba kapaszkodott a másikkal Tutika karját tartotta, aki kétségbeesetten kapálózott, mint egy ázott kis hörcsög, és nagyokat nyelt a hideg tengervízből. Mindannyian csuromvizesen, köpködték a sós lét, a kínaiak ezúttal megúszták, mert a radarállomásra másztak fel. Ők szárazon maradtak, de most iszonyú dühükben a már távolodó hajó felé figyelmeztető géppisztolysorozatokat lőttek a levegőbe.

– Húzd le a gatyád Tutika, mutasd nekik a csupasz segged! – biztatta Budundi kedvencét magából teljesen kikelve. Szerencsétlen udvari bolondja azonban még mindig fuldokolt a benyelt víztől, így csak tétován félig tolta le vizes nadrágját. Budundi ekkor még nagyobb haragra gerjedt, dühében bokáig lehúzta a saját pantallóját és szőrös kövér fenekét ő maga mutatta az amerikai romboló felé.

– Nyaljátok ki barmok! – ordította. – Ezt a szátokba őrült jenkik! – szitkozódott feldúltan.

Szerencsére időközben megérkezett Szun-Vat-Cseng ezredes, aki nyugalomra intett mindenkit, majd a hadvezetést sürgősen értesítette az amerikai provokációról. Perceken belül J-20-as kínai vadászgépek érkeztek a térségbe és nagyon közeli repülésekkel kitessékelték a provokátorokat a mesterséges szigetek közeléből. Rövidesen újból békés világ vette őket körül, a tenger immár méltósággal és lassan hullámzott, a hullámtarajok felett sirályok röpködtek. Az ázsiai partok felől csodálatos felépítésű hófehér luxusjacht érkezett.   A Birodalom nevű hajóra, leszállt Hszüng-Jen-Sing helikopterre és miután kiszállt a gépből már messziről mosolyogva üdvözölte magyar vendégeit.

 

 

Fénykép: Amerikai romboló a Spartly -szigeteknél ( Illusztráció)

Folytatása következik!


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide