Hunujgária hajnala (XIX.részlet)
Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.
Adolf Budundi, a magyar miniszterelnök és küldöttsége a kínai Hszincsiang tartományban részt vesz egy ujgur sámán szertartásán. Az elnök a sámánban legnagyobb megdöbbenésére felismeri egykori kollégiumi szobatársát, Bodor Pistit.
– Hijj az annyát, Dolfikám. Budundi Dolfi, hát te vagy az öreg barátom? Én is kérdezhetném, te hogy kerültél ide. Mit csinálsz itt az isten háta mögött?
Azzal megölelték egymást és a szertartás résztvevőinek legnagyobb döbbenetére leültek egymás mellé a földre, örömteli beszélgetésbe elegyedtek. A tisztító szertartást éppen ezért már Bodor Pisti tanítványai fejezték be. A segítők egy nagy csészében vizet hoztak, egyikük megragadta az előtte haladó beteget, a csészéből nagyot kortyantott, majd a beteg fejére, arcába prüszkölte a vizet. Ezzel a betegségdémont kihajtotta a megszállott belsejéből, a prüszköléssel végleg lefújta őket a testéről. Ezt a műveletet azután mindenkivel elvégezték, Tutika is sorra került, aki ki tudja miért mindenből duplán kapott, alaposan lefröcskölték a fejét, ázott manóként ácsorgott a megtisztultak között, akik elbúcsúztatták a szellemeket, és közösen imát mondtak Allahhoz. Az ájult Tutikát végül Budundi testőrei vitték ki a nemezházból.
A szertartás befejező részében azonban már nem voltak a nemezházban Budundiék. Bodor Pisti saját lakosztályába invitálta a vendégeit, amely meglepő luxussal volt berendezve, a legmodernebb technikai csodák és drága selymek, aranyozott antik bútorok díszítették a terebélyes szoba belsejét, ahol rangos, vagyonos vendégeit szokta fogadni.
– Hát ez van öreg cimbora, mutatott körbe a házigazda büszkén és elhelyezkedett kényelmes foteljében, maga mellett régi barátjának is helyet kínált.
– Mondták, hogy jön hozzám látogatóba egy magasrangú vendég, de azt nem mondták, hogy Magyarországról, és azt meg ki gondolta volna, hogy ide jön egyenesen hozzám, a sivatag közepébe a legjobb régi cimborám, Dolfi. Hát mi van veled? Mit csinálsz mostanában barátom? – faggatta Budundit. Látod belőlem sámán lett. Csalok és varázsolok, bűvölök egész nap, de te magad is jól tudod, soha nem állt tőlem messze az ügyeskedés, mások átverése, de hála Isten nem panaszkodhatom. Minden jól megy. Jönnek hozzám a világ minden részéből. Adományokat hoznak, hogy már el sem fér itt minden, el kell adogatnom és az árukból kiválóan megélek, Látod, még segédeim is vannak már. Nem panaszkodhatok semmire, igaz hiányzanak a budapesti romkocsmák, a kiváló sörözők, meg a régi jó haverok, de a csajokat például cseppet sem nélkülözöm, dögivel vannak. Csinosak, kívánatosak, állítom szebbek, mint a magyar lányok, és itt többnejűség van ám barátocskám, én például hat feleséggel büszkélkedhetek és kétszer annyi ágyasom is van, Nem győzöm Viagrával, hogy mindegyiket jól ellássam. Arany élet, paradicsom ez itt a javából, barátocskám.
-De most mesélj magadról is, olyan régen láttalak, neked hogy megy a sorod otthon?
– Én sem panaszkodhatok vette át a szót Budundi. -Tudod, mi valahol rokonlelkek vagyunk, az igazság az, hogy én is ámításból, varázslásból élek. Néha el is gondolkodom rajta, hogy sikerülhetett nekem mindez, tudod slank kis, vidéki gyerekből én lettem Magyarország első embere és ez immár ciklusról ciklusra is kitart. Igaz sokat köszönhetek az elődömnek, aki előkészítette nekem a terepet, mert amint hatalomra került Alaptörvényt változtatott, a saját pártjára szabta a választási törvényt is, a vele szemben kritikus médiumokat bezáratta, a közmédiából pedig agymosodát csinált, saját hűséges lakájaival töltötte fel a független intézményeket, egyetemeket, kulturális intézményeket, hogy ne korlátozza semmi a hatalmát. Ha úgy vesszük a készbe kellett beleülnöm. Most pedig, ha hiszed, ha nem, én vezetem az országot, van egy pártom, és egy államom, mindenki az én kezemből eszik, nélkülem nem történhet semmi jelentősebb dolog, és ha szembe helyezkedik bárki is, annak aztán annyi. Nemzetállamot építünk, erős nemzetállamot, amely a Nyugattal is harcba száll, ha kell, mert Brüsszel egy vízfej, tele van elpuhult bürokratákkal, egy kis kurucos hang, tökös vidéki tempó, és olyan, mint én, aki nem ijed meg a saját árnyékától, kemény utcai harcos, az elég nekik, hogy összezavarodjanak. Lételememmé vált a harc, most már így ismernek világszerte, ellenséget pedig mindig találok, akikre rázúdítom a népharagot. Az emberekben tudatalatti félelmek, szorongások, előítéletek élnek, ezeket ki lehet használni, csak egy kis józan lélekismeret kell hozzá. Archetípusokkal dolgozom. Én a gondoskodó Apa vagyok, a magyarok a Gazdák, akik művelik kertjeiket, a Katonák és a Rendőrök pedig a hatalmam őrei. Ezért vonulatom fel őket az utcákon és ha kell még a kórházak, intézmények irányítását is a kezükbe adom. Ezt még az elődömtől tanultam, aki viszont a hírhedt milliárdossal és a migránsokkal ijesztgette az országot, ha valamiben nyerni akart. Ő mondta, hogy “Soros a világpolitika legkorruptabb embere, és nem érdekel, hogy Soros György zsidó-e vagy sem”. Neked nem kell mondanom, te is ezekkel a lélektani adukkal taktikázol. A tömeghisztéria persze egészen más, tudod te is jól, ha azt mondom mindenkinek, amit hallani akar, akkor kész a siker. A tömeg fél az idegenektől, utálja a gyengeség látszatát, büszke akar lenni az országára, a zászlóra, a címerre, a Szent Koronára, hát én ezeket szórom nekik mindenféle csatornán át. A média nagy része a markomban van, miként elődöm én is ravasz manipulációkkal hajtottam a lapokat, rádiókat, tévéket, a facebookot uralmam alá, így aztán azt írnak, azt mondanak, amit én akarok. Persze a Nyugat támad emiatt, itthoni lakájaik pedig hergelik őket lépten – nyomon, de ki lehet őket cselezni, és a pénzt meg tejelik, mert közös az unió, özönlenek a támogatások. Ámbár azt mondják, mi nem tartjuk be a demokratikus szabályokat, leépítjük a jogállamot, meg mondanak mindenféle ehhez hasonló hülyeségeket, de ezt már a megelőző ciklusokban is zengedezték, tenni ellene mégsem tudtak semmit. A pénz nagy úr, ők meg közben szívesen odahozzák a beruházásaikat, befektetéseiket, imádják az olcsó és tehetséges magyar munkaerőt főleg az autógyáraikban, magunk közt szólva a legolcsóbbat Európában, és a végén dől a profit hozzájuk, mi meg a közösből kapunk is eleget, és állítom soha ilyen erős még nem volt az országunk, épül, szépül minden odahaza.
– Apropó jut eszembe, ha egyszer meggondolnád magad barátom, és haza kívánkoznál, egy egész tárcát adnék a kezedbe, de annyi bizonyos legalább kormánybiztos lehetnél jó vastag pénzért, meg a többiért. Most is háromszáz államtitkárom és államtitkár-helyettesem, több száz tanácsadóm van – kacsintott ravaszul Budundi. – Tudod- e, hogy a kormány prominens tagjai pedig, mind a haveri körömből származnak. Ismernek téged, nem egy a barátod is volt, csak te hiányzol Pistám közülük. Aki így ért az emberek nyelvén, mint te, az csupa sikerre számíthat nálunk. Így van ez már kitalálva otthon. A régi cimborákat oda vettem magam mellé. Te is beléphetsz a Vérszerződésbe, mert így működünk, immár évtizedek óta. Jóban, rosszban együtt mindhalálig, ahogy mondani szokták.
– Köszi az ajánlatot, de én most itt jól megvagyok. Nincsen ebben sok kockázat, azért te is látod, hogy a politika ingoványos talajra épül, a hatalom és a dicsőség nem örökkévaló. Ma te, holnap egy másik, és jó, ha sok esetben ép bőrrel, a megszerzett vagyonnal le tud lécelni a bukott vezető. Nem gondolod, hogy így van?
– Meglehet barátom, de hidd el, jómagam, nem a hatalmat és a pénzt imádom. Pénzem persze van dögivel, minden ujjamra jut egy stróman, akit én választottam ki, én neveltem fel, én tömtem meg a zsebét pénzzel a nagy közösből. Igaz osztok abból mindenkinek, aki teljes vállszélességgel támogat, de nekem a játék a fontos. Ez a hatalmas társasjáték, aminek milliók a résztvevői és te osztod a lapokat, ha jól kevered és egy kis szerencséd is van, nyerőben, hosszú ideig nyerőben maradsz. Nem nagy szavak ezek, ez a valóság, immár a történelemnek valóban alakítója és részese lehetek, már nem tudják a nevemet kitörölni sehonnan sem, már ott vagyok nemcsak a magyar, de a világ politikai Panteonjában is, és bármi történjen is, fenn marad, amit létrehoztam, hidd el, jó része fennmarad, miként a nevem is még évszázadokra, hát nem őrülten izgalmas játék ez? Mondd csak? Nem az?
Folytatása következik