Hunujgária hajnala (XVI. részlet )
Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.
Kínai Szuperliga
Budundi kitörő örömmel fogadta a meghívást a soron következő Szuperliga mérkőzésre, ami egyben döntő is volt a két legesélyesebb csapat a Kuangcsou Evergrande és a Shanghai SIPG között. Az Evergrandeban játszó kantoni fiúk eddig 8 bajnoki címet szereztek, míg az utóbbi időben feltörekvő sangahjiak mindössze egyet. Ennek ellenére idén az óceánparti nagyváros csapata volt jobb formában, a tavaszi rangadókon sorra verte ellenfeleit és most októberre tűzték ki a nagy megmérettetést. A madárfészek alakú nemzeti stadion teltházzal várta az erőpróbát, ami annál is izgalmasabbnak tűnt, mivel maga a kínai pártfőtitkár Hszüng-Jen-Sing is megtisztelte jelenlétével a csapatokat. Közismert volt mindenki előtt, hogy Kína első embere lévén sanghaji származású, kiknek is szurkolt igazából. Elsöprő győzelmet várt szülővárosának csapatától, annál is inkább mert az európai topligából átcsábított brazil Hulk szerezte az idény legtöbb gólját. Őt egyébként 55,8 millió euróért vásárolták meg, ami igazi rekordot jelentett Ázsiában. Budundi titokban irigykedett is a vásár miatt, de a nyilvánosságnak továbbra is azt a nézetét hirdette, hogy kis pénzért is lehet nagy focit nyújtani, és ezt az ujgur vendégjátékosok sikerei után el is hitték neki. Természetesen a magyar miniszterelnök és küldöttsége a VIP-páholyban kapott helyet és nagy megtiszteltetésként Budundi mellett foglalt helyet Hszüng-Jen-Sing is. Míg korábban a stadion nagyhatalomnak számító Magyarország sokáig nélkülözte a szurkolókat, és nem egy rangos mérkőzést szinte üres lelátók előtt játszották le, Kínában roskadásig megtöltötték az ülőhelyeket. Ezúttal is csupán a magasrangú politikusok páholya állt szellősen. A mérkőzés első perceiben már felforrósodott hangulat, mert mindkét csapat beleadott mindent a küzdelembe. A vezető gólt mégis a kantoniaknak sikerült megszerezniük. Kína első embere emiatt remegett a dühtől és időnként teli torokból kiabált, szurkolótáborának megelégedésére. Az első félidő második felében kantoni nemzeti viseletbe öltözött árusok jelentek meg a két elnök padsora előtt. Különleges csemegéket hoztak, amit széles mosollyal kínáltak Budundinak és Hszüng-Jen-Sing-nek.
– Vegyen elnök úr! – biztatta Budundit a kínai államfő. Ő maga belemarkolt a meglehetősen gusztustalan nyalókának tűnő falatokba.
– Ez egy igazi kínai ínyencség! Fantasztikus íze van, és meg kell, hogy súgjam, fokozza a férfierőt! Na, bátran! – és ő maga jóízűen el is kezdte szopogatni a pálcikára tűzött undormányt.
– Mi ez? – rökönyödött meg Budundi elsőre, de nem akarta megsérteni vendéglátóját, így maga is kivett egyet, a kissé penetráns bűzű nyalókák közül. Forgatta, nézegette, de a látvánnyal csak nem sikerült megbékülnie. Egy gyíkfejű lény nézett rá, beszáradt, apró gonosz szemekkel, kitárt szárnyakkal, akár egy keresztre feszített mini Batman. Végül mégis elszánta magát és a szájába vette. A bűzös valami íze, olyan volt, mint a pergamenpapírra kent pálpusztai sajtnak. Budundi, ahogy rágni kezdte ropogott a foga alatt, hősiesen küzdött vele, de aztán felhördült és a hányinger hatalmába kerítette, lélekszakadva keresni kezdett valamit, bármit, amibe kiüríthette volna szájüregének tartalmát. Hszüng-Jen-Sing eközben rá se nézett, rá se hederített csak a meccsel volt elfoglalva, Immár egyenlített kedvenc csapata, úgyhogy önfeledt boldogság ült ki az arcára, hosszú tapssal jutalmazta a sanghajiak egyenlítő gólját. Budundi előre hajolva sugárban hányt az ülése alá, gyomrát eladdig soha nem tapasztalt kínok kezdték gyötörni, összegörnyedve vergődött, hogy a torkán fennakadt legapróbb darabkáktól is megszabaduljon.
– Na, segítsenek már ezen a szerencsétlen emberen! – fordult ekkor testőrei felé a kínai pártfőtitkár, aki eddig úgy tett mintha semmit sem látott volna. – Hozzanak neki egy üdítőt! – utasította testőreit. Ez utóbbit már angolul mondta, és ekkor Budundi megérette, hogy igazából mi is történt. Hszüng-Jen-Sing egyszerűen csak bosszút állt rajta a magyarországi megaláztatásáért, amikor is az egyik államtitkárát, Vang Csen Jing-et, Budundi szotyival kínálta meg Kazahsztán-Magyarország válogatottjának mérkőzésén, és az csaknem megfulladt a torkán akadt magoktól.
– Szárított gyík! – tömören csak ennyit mondott a kínai elnök. Aztán hirtelen hangot váltott.
– Amúgy kedves Budundi este várom egy fogadásra, döntöttem az ujgur betelepítések ügyében. Mindenről időben értesítem majd. A mérkőzés végül a sanghajiak 2:1- es győzelmével végződött. Hszüng-Jen-Sing büszkén hagyta el a nemzeti stadiont, míg Budundi megalázva, összetörten kullogott utána, de azért sötét hangulatába némi fényt szórt, hogy az esti fogadáson talán végre jó híreket hallhat.
Folytatása következik