Hunujgária hajnala (XX. részlet)
Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.
Forró helyzet Turpánban
Miután Öskuz Selamot, a híres sámánt Budundi elnök leleplezte, Péter hu Van nem győzött szabadkozni a kínos esemény miatt. Többször is bocsánatot kért és állította, hogy ő nem tudott arról semmit, hogy egy nagystílű csalóról van szó. Budundi megnyugtatta, hogy a leleplezés nem is volt olyan tragikus, mert valójában nagy élmény volt számára egy régi kollégiumi szobatársával találkozni a sivatag közepén. Arról persze már nem beszélt, hogy milyen különleges örömökben részesült Bodor Pisti háremében. Péter megígérte az elnöknek, hogy a harmadik kaland már bizonyosan nem okoz neki semmiféle csalódást. Turpant, az egykori selyemút mentén fekvő várost, a buddhista kultúra egyik fellegvárát jelölte ki célként Budundiéknak. Ez a több ezer éves város az ujgur kultúra fellegvára. Tele templomokkal, kolostorokkal, azokban pedig kéziratos és fanyomatos könyvekkel, amelyeket szanszkrit, kínai, tibeti és tohár nyelven írtak. Turpan mai lakóinak többsége ujgur. Ezt a várost tehát látniuk kell. Budundiéknak meg is tetszett az ajánlat, csakhogy az is fülükbe jutott, hogy Turpan mellett a sivatagban fekszik a világ egyik leghíresebb és legkülönlegesebb sós tava, nem is beszélve arról, hogy itt van a Föld egyik legmélyebb pontja. Így hát úgy döntöttek, hogy először ezt a természeti csodát tekintik meg, és csak utána mennek be a városba. Mikor útra keltek, még nem gondolták, hogy milyen rossz döntést hoztak.
Az Aydingkol tó sóvirágoktól belepett partján haladtak, amikor az egyik homokdomb mögül egy Pajero dzsip pördült eléjük hatalmas port kavarva. Két gépfegyveres alak ugrott ki a kocsiból, harmadik társuk a kormány mögött maradt.
– Állj! Kezeket fel és kiszállás – kiabálta a vezetőjük egy szakállas katonai terepruhás férfi, akinek a feje fekete burnuszba volt csavarva.
– Kik vagytok? – kérdezte angolul a meghökkent Budundit és két társát, az elmaradhatatlan Tutikát meg a külügy egyik magasrangú beosztottját, aki mellesleg az elnök egyik legjobb barátja, név szerint Vajdakovics Leontin volt. A hatszemélyes luxusterepjáróból, csak Péter hu Van és Mehmut Aidua hiányzott, ezúttal nem tartottak velük, mert az egyik három kilométerre lévő oázisban ragadtak. Titkos pásztorórájukat töltötték ott az árnyas pálmafák alatt. Megegyeztek Budundiékkal, hogy két óra múlva értük mennek.
– LÂ ILÂH ILLÂ ALLÂH, MUHAMMAD RASÛL ALLÂH! (Nincs más isten Allahon kívül, Mohamed az ő prófétája). – kiáltotta Budundi, kezét feltartva, a muszlimok legnagyobb hitvallását, mert ezt tanította neki Péter hu Van különleges veszélyhelyzetekre
– Csak el ne áruljátok nekik, hogy én vagyok Magyarország miniszterelnöke – suttogta Budundi társainak, akik ugyancsak felemelt kézzel felsorakoztak az elnök mellett. Budundi bizalmasan a sivatagi útonállók felé fordult:
– Kipcsak vagyok, ők pedig a társaim.
– Te kipcsak? – kételkedett ravasz mosollyal a vezető.
– Áfrim, szerinted ő kipcsak?- kérdezte a társától. Áfrim erre ingatni kezdte a fejét.
– Jó, ha te kipcsak, akkor mutasd farkad!
– A farkam? – hökkent meg Budundi.
– Ez a vadember látni akarja az izédet – biztatta Leontin. Budundi egy pillanatra elgondolkodott, az oldalán logó pisztolytáska felé kapirgált
– Ekkora szégyent talán mégsem, de aztán megadóan kigombolta a sliccét. A Szavenát nevű útonálló most közel hajolva tüzetesen megvizsgálta az elnök nemi szervét, aztán dühösen felmordult:
– Te nem lenni kipcsak, te vagy hazug disznó!
– Áfrim, te is látod, kicsi neki, mint a szomjazó vadteve csecsbimbója. Ez az ember hazudik. Kipcsak farok lenni nagy, neked pici kukac.
– Velünk jöttök a táborba kutyák!
– Kérem ne, nekem caládom van, otthon várnak a kisz kölkök! – törte meg a dermedt csendet magyarul Tutika, teljesen kétségbeesve, minden ízében remegett, mint a miskolci kocsonya.
Leontin megrázta a kabátját.
– Szedd össze magad ember!
– Elhallgass Tutika!- utasította az elnök is, – Most nem szabad ellenállni, látod, mekkora mordályaik vannak, ha élni akarsz, tedd, amit mondanak!
Az Áfrim nevű betessékelte őket a terepjárókba, géppisztolyával arrébb lökte az anyós ülésbe a Toyota vezetőjét, ő ült a kormányhoz, hátul Szavenát és a többi fogoly, elindultak a Jen nevű oázis irányába.
Alig mentek néhány kilométert Budundi azon mesterkedett, hogy jelzést adjon a mobilján Péternek és Mehmutnak. Áfrim a visszapillantóban ezt észrevette és szólt Szavenátnak, akik a puskatussal rácsapott Budundi kezére. Majd kicsavarta a telefont a markából és zsebre tette.
– Még egyszer én nem akar látni ezt te hitetlen disznó! – üvöltötte és a nyakán végig húzta az ujját. Hogy merészelted Allahot dicsőíteni, hitetlen eb? Ti megfizetni minden rosszért. Bázison elszámolunk.
Ezután szótlanul haladtak tovább, kopár tájon mentek keresztül, ahol csak az örök homokban sínylődő bokorcsomók jelezték, hogy azért itt is van némi élet. Alig haladtak néhány kilométert a szélfútta homokdűnéken, amikor megcsörrent a telefon Szavenát zsebében.
– Halló, ki vagy? – kérdezte.
– Miért beszélsz angolul főnök? – kérdezte valaki magyarul.
– Sajnálom, hogy zavarlak, de rendkívüli helyzet miatt zaklatlak. Valójában egy igazi szenzációt kell közölnöm, valószínűleg Attila hun király sírját találták meg egy zalai mesterséges domb alatt. A régészek most biztosítják a helyszínt és rövidesen megkezdődnek a kutatások.
– Ki ez, őrült szavat fosó? – kérdezte Szavenát Budunditól.
– Honnan tudjam, ha nem is hallom – méltatlankodott az elnök.
– Tessék, itt van, de te semmit nem beszélni helyzetünkről, hogy kikkel és hol lenni te, vagy torkod bánja – adta át a mobilt.
– Halló Bercikém! Itt vagyok, mit találtatok meg? Ennyit hallottam, de légy rövid, mert jelenleg sajnos terroristák kezébe kerültünk, de remélem, minden jóra fordul.
– Szóval ez igaz, annyit hallottam megtalálták Attila hun király sírját…de nem folytathatta, Szavenát már ki akarta csavarni a kezéből a telefont. A belügyminiszter is hallotta a viaskodást ezért gyorsan még elköszönt Budunditól.
– Rendben főnök és jobbulást, akarom mondani mielőbbi kiszabadulást. Segítünk, ha kell – az elnök többet nem hallott már, mert Szavenát hirtelen kitépte a kezéből a mobilt.
– Te mondani még egyszer terrorista, én keresztüllőni téged! Nem terrorista érteni, szabadságharcos. Te istentelen, ki tudja ki!
– Jó, jó – bólintott Budundi. de később a mobilbeszélgetés híreit suttogva, mégis megosztotta Leontinnal.
– Még ez hiányzott – szólt epésen a barátja.
– Mi lesz velünk főnök? – zokogott Tutika.
– Kussolj te gyáva rühes kutya! – ordított rá Szavenát.
Folytatása következik