2020
12
12

Hunujgária hajnala (XXII. részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

A szenzációs lelet

 

Amint ismét magukra maradtak a terepjáróban Budundiék nem győzték megköszönni Mehmut segítségét. Egyfolytában hálálkodtak, de aztán az elnöknek eszébe jutott a belügyminisztere és gyorsan hívta is őt. Röviden beszámolt neki a fogságba esésükről, és arról miként sikerült szerencsésen kiszabadulniuk. Überberleki Bertalan örömét fejezte ki a jóra fordult események felett, majd rögvest mesélni kezdte főnökének a világszenzációt:

– Szóval kiváló régészeink kutattak Tolna megyében, a regölyi dombvidéken ástak kutatóárkokat. Itt már korábban, a község belterületén egy halomsírnál különlegesen díszített edénytöredékeket, festett, faragott csontlemezeket, bronzdarabokat találtak. A régészek szerint az eddig előkerült leletek arra utaltak, hogy a regölyi halom alá az i.e. 7. században szkíta előkelő harcost temettek el. Korának legszebb és legjobb fegyvereivel hantolták el, ráadásul különféle luxustárgyakat is elhelyeztek mellette. Már akkor meglepődtek a kutatók azon, hogy a halom nem egyrétegű, nem egyetlen periódusú és nem egyetlen ember számára épült a monumentális halomsír. A halom megnagyobbítása, átépítése pedig arra utalt, hogy először a kőből rakott sírkamra fölé csak egy kisebb, mintegy 3 méter magas halmot emeltek. Később azonban emellé egy újabb, fagerendákból ácsolt sírkamrát építettek, és a halmot közel 8 méter magasra és 60 méter átmérőjűre növelték. Az omladék átszitálása után újabb geometrikus díszű csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek, pikkelypáncéllemezek kerültek elő.

– Térj a tárgyra Bercikém. Mond gyorsabban, ha lehet – vágott közbe Budundi

– Jól van. Na, a lényeg, hogy ez többréteges sírhalom megmozgatta a régészeink fantáziáját és egy másik feltételezett halomsír feltárásába is bele fogtak. Ezt a helyet pedig Regöly lakói nem véletlenül nevezték el Pogány-dombnak. Itt sokkal nagyobb szenzáció várt rájuk, mert hosszú kutatások után egy monumentális halomsírt találtak, amely méreteiben többszörösen túlhaladta a korábban feltártat. Elég az hozzá, hogy a több rétegen áthaladva, mintegy harminc méter mélyen bukkantak rá az eredeti sírkamrára.

– És most figyelj jól főnököm, kapaszkodjál meg. Ebben a faragott márványkamrában egy aranydíszekkel dúsan berakott fakoporsóra találtak. A koporsón arany Nap és ezüst Hold jelekkel. Óvatosan felnyitották a fedelét és benne ott, másfél évezredes pihenését megszakítva fellelték a nagy hun királyunk múmiáját. Termetre körülbelül 165 centiméter magas, erős csontozatú, széles arccsontú és erős homlokú. Rajta, igaz már csak foszlányokban, térdig érő gránátos aranylemezekkel díszített dolmány, melyet a deréknál színarany drágakövekkel borított öv köt egybe. Kezében a híres kard, amely félelmetesen hosszú, és a deréknál balról bőrtegez, jobbról pedig nyílvesszőtartó. Csizmája pedig szinte teljesen ép, az egykori lábbelijéhez tartozó két öntött arany csattal. Állítólag a haját összefogó, súlyos arany karikák is megmaradtak. Nemcsak csontváza maradt épségben, de megtalálták az egykori lábbelijéhez tartozó két öntött arany csatot, a haját összefogó, súlyos arany karikát, rövid tőrkardját is, és annak hüvelyét, amit arany veret borít.

– Ja és majd elfelejtettem aranyozott ezüst lószerszámokra is rátaláltak. Ez a nagy uralkodó lovának díszei lehettek.

– Na de mi a bizonyíték Bercikém? Mire alapozzák, hogy ez Attila sírja? És mi van, ha csak egy nagyon előkelő hun fejedelemről van szó – kérdezte Budundi teljesen felcsigázva.

– Természetesen még sok vizsgálat kell, genetikai, embertani, művészettörténeti, meg egyebek, de nekem azt mondta a kutatásokat vezető régész, hogy a bizonyíték egy felirat lehet. Ugyanis a sírt úgy építették fel annak idején, hogy megtévesztésül a sírrablók ellen, párhuzamosan egy másik kamrát is kialakítottak, no, ezt valamikor feldúlták, és itt most csak kerámia töredékeket, emberi csontmaradványokat és egy kettétört márványtábla töredéket találtak. Ez azonban nagyon fontos, mert a márványon vésett latin betűkkel az áll: „Nagy urunk Attila szolgálatában…”

– De hát úgy tudom a hunok rovásírással írtak. Nem de?

– Azt mondta a főrégész, hogy ekkoriban több kulturális hatás is érte már a hunokat, éppenséggel latinul is írhattak, mert maga Attila is valószínűleg jól beszélte ezt a nyelvet.

– Hát, ha ez igaz, amit feltételeznek, akkor ez tényleg világra szóló szenzáció. Holnap utazunk Budapestre. Együtt majd elmegyünk Regölyre, addig is teljes hírzárlatot rendelj el. A többit, majd együtt kifundáljuk, ki kell használnunk az Isten adta lehetőséget. Kaptunk egy nagy ajándékot és élnünk kell vele kiabálta bele a mobiljába Budundi kivörösödött arccal, majd röviden elköszönt belügyminiszterétől

 

Festmény: Attila a trónon

 

Folytatása következik

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide