2021
24
01

Hunujgária hajnala (XXX.részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

Esküvő vérfürdővel 2. rész

 

Másnap reggel a szerelmespár kipihenten ébredt fel. Miután megreggeliztek komótosan készülődni kezdtek, Még csak elképzelni sem tudták, hogy az ünneplés, a meghitt családi örömöket ígérő nap rövidesen a borzalmak eseményeibe torkollik. Erről azonban álljon itt Péter fiának Ábel hu Vannak a beszámolója, aki akkor már édesanyjának méhében növekedett, immár a második hónapban. Születése után sok évvel édesanyja,  Mehmut mondta el neki az esküvőn történteket.

Már várták a szüleimet a lakodalomba. Autót küldte értük, amivel negyven perc alatt bejutottak az óváros keleti felébe. A régi városrész egyik árnyas parkjában tartották meg a lakodalmat, ahová több mint kétszáz embert hívtak meg. Rokonokat, barátokat, harcostársakat egyaránt. A színes lakodalmas forgataghoz azonban csak a biztonsági őrök láncán keresztül lehetett bejutni. Mindenkit ellenőriztek, a férfiakat és nőket egyaránt megmotozták, sűrű elnézéskérések közepette. Magának az ünnepi eseményeknek helyet adó nagy teret szőlőlugasok vették körül. A tér közepén szökőkút csobogott, kisebb tavat vett körül, amiben színes halak úszkáltak és hófehér tavirózsák fedték az algától zöldre festett vizet. A kút körül elhelyezett padoknál ültek az ünneplők, szentjánoskenyérfák és babérfák árnyékában. Már javában szólt a zene és többen járták a táncot. A muzsikát egy vérbeli ujgur népi zenekar szolgáltatta, hagyományos hangszerekkel. A hangulat ennek köszönhetően kezdett fokozódni. A fiatal pár külön asztalnál foglalt helyett és mellettük a vőlegény Ridar Veginmet és Öcang Sayragul szülei. Valamennyien nemzeti népviseletben, a férfiak fekete hímzett mintákkal ellátott süvegben, sötét öltönyben, a nők hosszú színes ruhákban, amelyek díszítése megszólalásig hasonlított a magyar népi motívumokra. Minden nő a fején pártát hordott arany és ezüst gyöngybevonatos színes selyem mintákkal. Az idősebbek díszes kendőkkel takarták be hajukat. A menyasszony kiemelkedett a nők közül tűzpiros fátyoljában, türkizkék alapszínű hosszú ruhájában. Mehmut kiáradó örömmel futott oda nővérének asztalához és boldogan ölelték meg egymást, majd a szülőket is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötték. Péter eközben szerényen a háttérbe húzódott, de aztán mikor szerelme bemutatta mindenki úgy fogadta őt, mint egy közeli családtagot. Öcang Mer Kung, két kezével fogta meg Péter jobbját, ami a különös tisztelet jele volt.

– Képzeld a polgári esküvőn csak négyen voltunk, a két tanúval együtt. A mecsetben pedig mindössze ketten, az imám nagyon szép beszédet mondott, még meg is könnyeztem – mesélte Sayragul a húgának fülébe kiabálva, mert a háttérben szóló hosszú nyakú lantok és dobok hangereje tetőfokára hágott. – Most üljetek oda a hozzánk legközelebb álló asztalhoz egyetek és igyatok kedvetekre, aztán fel a táncra-kacsintott Sayragul Péter felé kacéran.

– De mielőtt csatlakoznánk, látom ott a kút mellett a nagy díszes szőnyeget, amibe a menyasszonynak gyűjtik az ajándékot, hoztunk nektek valamit drága nővérkém, talán tetszeni fog.

Azzal Mehmut egy csodálatosan kidolgozott, aranyozott bevonatú faliórát tett a többi ajándék közé. Sayragul és vőlegénye el volt tőle ragadtatva. Miközben egyre többen csatlakoztak a táncolókhoz és már egymást átkarolva kört alkotva vigadoztak, elkezdték a minden földi jótól megrakott tálcák kihordását. Alig láttak hozzá az ételekhez, amikor hirtelen helikopterek rotorjai csaptak félelmetes zajt. Két óriási fém szitakötő repült egészen alacsonyan a liget fölé és szinte súrolta a szentjánoskenyérfák tetejét, felkavarták a port, a levegőben papírszalvéták, terítők, kisebb tárgyak kavarogtak, a szélvihar megtépte az ünnepelők ruháját, felkapta a férfiak süvegeit és nők kendőit is. A gépek a lakodalmasok fölé ereszkedtek. Ami ezután következett, az a legvéresebb horrorfilmben is megállta volna a helyét. A harci helikopterek géppuskáikkal tüzet nyitottak. A lövedékek végigtépték a szökőkút diszköveit és telibe találták a főhelyen álló asztalokat, ahol a menyasszony és vőlegénye, valamint az örömszülők foglaltak helyet. Öcang Mer Kung testőrei hiába viszonozták a tüzet gépkarabélyaikkal, már késő volt, ráadásul a helikopterek másodpercek alatt el is tűntek. Mehmut apját a mellém találta el egy sorozat, felsége combból leszakított lábakkal kúszott a földön, amíg fel nem adta. Péter fejlövést kapott, akárcsak Mehmut húga és újdonsült férje is. Csak Mehmutot nem érték találatok, ő a lövések erejétől felrepülő asztallal együtt egy vastag törzsű  Para-tölgy mögé zuhant, ami védelmet adott neki és magzatának. Teljes volt a káosz és fejetlenség. Sikoltozás és ordibálás hallatszott mindenütt. Igaz a főhelyeken ülőkön kívül alig sebesültek meg néhányan és két felszolgáló halt meg, akik éppen az ételeket és italokat hozták ki az asztalokhoz. A későbbi beszámolók szerint is látszott, hogy kik voltak a terrorcselekmény fő célpontjai. Ezek szerint likvidálták az ujgur ellenzéki mozgalmak fővezérét Öcang Mer Kungot és Péter hu Vant is, a betelepítési program főszervezőjét.

A véres merénylet okát a későbbiekben sokan találgatták. Leginkább az ütött szöget  az ujgur földalatti mozgalmak egyikének sem volt a tulajdonában, harci helikopter. A szemtanúk szerint az volt a leggyanúsabb, hogy a gépek felségjel és számozás nélkül repültek. Vajon kik lehettek a pilóták? Ők csak jól kiképzett katonák lehettek, hiszen ilyen bevetéshez óriási felkészültségre és képzettségre van szükség. A találgatások közben az is felmerült, hogy valamelyik illegális ujgur szervezet segítséget kaphatott valahonnan, Meglehet, hogy éppen a kínai kormánytól, vagy esetleg a környező iszlamista államok pénzügyileg jól támogatott dzsihadistáitól. Maga Kína azonban nem lehetett érdekelt, a támadás végrehajtásában, hiszen a kormány tudtával kezdődtek el a betelepítési programok, bár meglehetősen titokban, de azt maga Peking is támogatta. A leginkább valamiféle bosszúról lehetett szó. Ezt támasztja alá az is, hogy a golyóktól felszaggatott téren a későbbi rendőrségi vizsgálatok közben röpcédulákat találtak. Ezekre ujgur nyelven csak egy ősi közmondást nyomtattak rá: Szülőhazádat holtodban se hagyd el!”

Péterben volt még némi élet amikor Mehmut fölé hajolt és mindjárt a nyaki ütőerére szorította a kezét.

– Kivégeztek – suttogta a férfi.  – Tudnod kell… életemnek te voltál az igazi értelme… boldogan halok meg.

– Nem fogsz meghalni. Élned kell. – simogatta a férfi egyre halványabb arcát Mehmut, és Péter kezét a szívére szorította. – Édesem nem hagyhatsz itt! Velünk kell maradnod. Nem mondtam el neked. Gyerekünk lesz! Érted, gyerekünk?! A mi gyerekünk!

Péter a vérveszteségtől már képtelen volt beszélni, egyre nehezebben vette a levegőt, de most megszorította Mehmut kezét.  Azután elernyedtek ujjai, mélyet sóhajtott és ezzel kiszállt belőle az élet.

 

 Folytatás következik

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide