Igazi keresztény nem fogadja el az igazságtalanságokat
Ha már a kormányunk Marxot a szemétbe dobta( nagyobb elánnal,mint a nyugati országok kapitalistái) és a kommunistákat folytonosan gyalázza, társadalom kritikát pedig senkitől sem fogad el, akkor manapság kinek fájhat az, ha a gazdagok vagyona egyre több, míg a szegények pénze folyamatosan apad itthon is és világszerte ?
A kommunisták valóban aljasságokat követtek el, de ez nem hatalmazza fel a az úgynevezett nemzeti burzsoáziánkat arra, hogy ugyanezt tegye más előjellel. Persze mégis ezt teszi világszerte. Angliában például egy friss felmérés szerint 39,4 milliárd font a hat leggazdagabb brit polgár összes vagyona, és ugyanennyit mondhat magának 13,2 millió szegény is. A szegények vagyonát, vagy épp annak hiányát pontosan számon tartják, nagyon sokan mínuszban vannak a hiteltartozások miatt, míg a leggazdagabbak alaposan kihasználják az adóparadicsomokat, valóságos vagyonuk tehát minden bizonnyal több, mint amennyit bevallanak az adóhivatalnak. És eközben a Szigetországban négy millióan vegetálnak 50 százalékkal a szegénységi küszöb alatt, nekik esélyük sincs, hogy javítsanak a sorsukon. Magyarországon hasonló a helyzet, csakhogy itt szívesen elrejtik az ilyesféle adatokat. Ám látjuk jól, amikor például ingyen ebédet osztanak, hogy a sornak csak nem akar vége lenni. Meg különben is minek egy Mészáros Lőrinc félének sok milliárd, amikor százezrek hó végén azon törik a fejüket,( “sötét gondok közt henyélnek”) hogy minként fizessék ki adósságaikat, a közüzemi számlákat és hogy mit tegyenek, hogy az áramot, a vizet ne kapcsolják le, és megmaradjon a házuk, lakásuk. A szegények, a kiskeresetűek szenvednek, míg néhány tízezren pehely könnyen élnek itthon is. Utóbbiaknak társadalmi szinten ütőképes kritikusuk napjainkban nem akad. Mert a nézőpont az, hogy aki nem tud pénzt összeharácsolni az hülye! Tehetségtelen és szánni való lúzer. Milliók vannak ilyenek, de hát Istenem, nem lehet mást tenni, le kell sajnálni őket. Lesajnálni akárcsak az Orbán Viktor által meghirdetett “keresztény szabadság” nézőpontjából is. Pedig voltak és vannak, olyan keresztények, akik bizony nem fogadják el szomorú arccal és beletörődötten a társadalmi igazságtalanságokat és főleg nem a maiakat, amikor valóban vészesen nyílik az olló szegények és gazdagok között. Ők nem csupán értelmezik ezt a szerencsétlen világot, hanem urambocsá változtatni is akarnak rajta. Ők a felszabadítási teológia képviselői és jobb ,ha nem felejtjük el őket, mert a világban most ők azok, a kivételek, akik egyedüliként nem fogadják azt el, hogy valakinek mondjuk lehet hat jachtja, nyolc repülőgépe, ötven luxus terepjárója, és tíz szállodája, meg harminc üzletlánca, ugyanakkor millióknak és millióknak bérből kell fenntartaniuk nem túl fényes, eladósodott nehéz életüket. Felejtsük el az álnok Marxot és a piszkos kommunistákat, meg az elvetemült baloldaliakat. Legyünk helyettük valódi keresztények, de tartsuk nyitva a szemünket és álljunk Jézus tanítása mellé, mert “Isten világosan és egyértelműen a szegények oldalán áll.“( Miguel Bonino) Mindig is ott állt és most is ott áll, ha tetszik is ez valakinek, ha nem. Akik pedig hisznek Istenben, azoknak nem lehetnek ördögtől valók a következő kinyilatkoztatások:
“A felszabadítási teológia igyekezett azonossá tenni az üdvösséget a felszabadítással, és az üdvözítés társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásait emelte ki. Az irányzat különös hangsúlyt fektet a „strukturális bűn” fogalmára, megjegyezve, hogy nem az egyén, hanem a társadalom romlott meg és igényel megváltást. A szegények szenvedését nem a szenvedésbe való passzív beletörődésként mutatja be, hanem mint részvételt abban a harcban, amit Isten a világban meglévő szenvedés ellen vív: ebben a harcban Isten közvetlenül szembesül a szenvedéssel. A világban meglévő rossz és szenvedés eredetének magyarázatára a felszabadítási teológia felhasználja Karl Barth elméletét, melynek fő tétele, hogy Isten kegyelme legyőzi az evilági rosszat és szenvedést. Az Isten kegyelmének végső győzelmébe vetett hit lehetővé teszi a hívők számára, hogy megtartsák erkölcsüket és reménységüket egy olyan világgal szemben, melyben látszólag a rossz uralkodik”.
Íme egy friss példa: A Magyar Államkincstár adatai szerint közel 532 ezren kapnak 50 és 100 ezer forint közötti nyugdíjat, közel 18 ezer esetben pedig 28 500 forintnál is kevesebb az ellátás mértéke!!! Ugyanakkor vannak egymilliós, vagy kétmilliós nyugdíjak is hazánkban.