2017
08
10

Íme az ember!

A minap találtam egy érdekes fotót az archívumomban. A hajdanvolt Ikva Rádió, egykori vezetőjeként sok ilyet őrizgetek, és bevallom őszintén, sokáig tépelődtem azon, hogy a fenti fényképet megjelentessem-e? Azután úgy döntöttem, hogy szakmai múltam egyenesen kötelez arra, hogy mindent megoszthassak azokkal, akik kíváncsiak egy közvélemény formáló véleményére. A fényképen két felfelé ívelő pályája kezdetén álló ember néz szembe egymással. A riporter egy számára fontos, de nem akkora ívű, a politikus azonban egy gigantikus ívű, nemzetünk sorsában is kiemelkedő karrier elején nyilatkozik. Egyikük arcán sem látszik a megfeszített akarás. Rázó Laci még nem tudja, hogy az előtte álló pártelnök rövidesen a hatalom legfelsőbb csúcsait döngeti. Orbán Viktor pedig abszolút emberi, szerény arckifejezéssel mond valamit a kicsi helyi rádió, kicsi közönségének. De azért akkoriban talán már sejt valamit…Aztán arra gondoltam mit is kezdjek most ezzel a már dokumentum értékű felvétellel. Kezdjek el politizálni én is, és álljak oda azok mellé, akik elismerik a valamikori megnyerő, kedves fiatalembernek hőstettét, aki 1989-ben elküldte a ruszkikat a fészkes fenébe, de ma már uniós tagságunkat kellene féltenünk tőle, mert a harmadik kormánya vele együtt, az ő irányításával pusztulásba sodorja országunkat. Vagy éppen ellenkezőleg hangoztassak elismerő szavakat a jól működő országról, a bátor emberről, aki szembe mer szegülni milliárdossal, brüsszeli bürokratákkal és állítólag Putyin kebelbarátja. Nem nekem ezek a hozzáállások semmiképpen nem tetszőek. Talán egy blogíró mást is megtehet médiumával. Jómagam az embert keresem abban az emberben, aki csupán hét évvel fiatalabb nálam. És jól tudjuk, ahogy futnak előre az évek az a pár esztendő különbség  is elhalványul majd.

Szóval az embert nézem és nem valamiféle álcázott pszichológiai koncepcióval elemezgetem életútját, amely azt kívánja kimutatni, hogy Orbán Viktor már gyermekkorában megsérült és ” nem kerülheti el azt a pillanatot, amikor a valóság arcába ordítja, mit is művelt azzal a lehetőséggel, ami alkalmas időben a kezébe került”. (Dr. Varga Zoltán pszichológus.) Ha megengedik szemrevételezem az önéletrajzát és kicsit összehasonlítgatom az enyémmel, hiszen majdnem kortársak vagyunk. Bocsássák meg nekem ezt az illetlenséget! (Vagy merészséget?) Azt hiszem ezt bárki megteheti. Tehát kezdjük mindjárt az elején, ő akkor született, amikor én már kisiskolásként a komáromi Erzsébet híd aljánál álltam több száz kortársammal együtt, Hruscsov elvtársnak integettünk, aki páncélozott fekete Csajka autójával elrobogott előttünk. Bábolnára tartott ahol átvette hű alattvalója, Kádár János ajándékát, a hatfogatú, hófehér arab mének húzta hintót. Apai ágon mezőgazdászok az elődei, és mekkora hasonlóság, és ez bizony elgondolkodtató, édesanyja gyógypedagógus. Hát kérem én is az vagyok. Igaz évtizedeket töltöttem el a média világában, de most már eredeti szakmámban dolgozom másfél évtizede és remélem innen is megyek majd nyugdíjba. De menjünk tovább! Orbán Viktor egy székesfehérvári gimnáziumban érettségizett, én meg Pannonhalmán a bencéseknél. Nyilván ő is büszke arra, meg én is büszke vagyok erre. Annál is inkább, mert egyházi iskolába járni a Kádár rezsim ideje alatt, külön is bátorságot jelentett akkoriban. Elsősorban szüleim bátorságát, akikről soha nem lehetett azt mondani, hogy a szocialista rendszer elkötelezett hívei. A miniszterelnök abban az évben érettségizett, amikor én Tatán voltam katona a páncélos ezrednél, éppen Lengyelországba készülődtünk egy kis megszállásra. Apropó megszállás. 1968-ban, amikor Viktorka még csupán óvodás lehetett, én megint csak a komáromi Erzsébet híd aljánál álltam és szovjet tankok dübörögtek éppen át Csehszlovákiába. Hallottak már száz, meg száz tankot egyszerre dübörögni? Nem kívánom senkinek. Mint a földrengés, mint a pokol harsonái. Nem kifinomult európaiaknak való.

Orbán Viktor 1987-ben diplomázott az ELTE jogtudományi karán, nekem ekkor született meg második házasságomból első gyermekem Barbara. A következő évben a Soros Alapítvány támogatásából a Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. Egy évvel később megint csak a Soros Alapítvány támogatásból Oxfordban tanulmányozta az angol liberális filozófiát. Hát kérem a Soros dolgában szintén hasonlítunk. 1989-ben nyertem el Soros György jóvoltából egy ösztöndíjat, két hónapos kanadai útra. Azoknak a Kanadában letelepedett magyaroknak mindennapjait dolgoztam fel riportokban, akik 1956-ban hagyták el az országot. Elsősorban is a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem volt hallgatóival találkoztam. Nem tagadom, az is közös bennünk, hogy én is beléptem a KISZ-be. Ezt 1979-ben tettem meg, amikor katonai szolgálatom alatt a túlélés kedvéért kompromisszumot kötöttem, mert bencés diákként kezdetben sok támadás ért. Én tehát a kommunista rezsimmel szembeni védekezésem mechanizmusát építgettem, míg a mostani miniszterelnök bevallása szerint a katonaságnál  ébredt rá arra, hogy többé nem elkötelezett híve a szocialista rendszernek.

Ezentúl életutunk közös pontjait hiába is keresném. Azaz egy alkalommal még a rendszerváltás utáni időkben, amikor a Nyugati Hírlap című radikális lap munkatársa voltam készítettem vele egy interjút. Arról beszélgettünk, hogy fiatal kora ellenére miért visel olyan gyakran nyakkendőt a Fidesz frakcióvezetője és a fideszes politikusok általában. Már nem emlékszem a válaszára, a cikk valahol biztosan megvan, de azt tudom, hogy amióta Orbán Viktor miniszterelnök, egyszínű nyakkendőt használ. Előszeretettel hord lilát, amikor olyan helyzetekben nyilatkozik, amelyben valószínűleg empátiára van szükség. A narancs színt a Fidesszel azonosítják, ezért az évértékelőkön ezzel a színnel kívánja kimutatni a pártjához való ragaszkodást.

Szóval íme az ember, és  az én meglátásom röviden. Hogy hová tart az ország, és milyen sorsfordulók várnak erre a nemzetre, azt Orbán Viktor sem tudja, de biztosan szeretné befolyásolni azt valahogyan. Eddig sikerült neki. Több jót tett, mint rosszat, vagy fordítva, a történelem megítéli majd. Annyi bizonyos mindenki összehasonlíthatja az életét Orbán Viktoréval. Biztosan talál majd közös pontokat, vagy egészen eltérőket is. Szeretheti, vagy utálhatja a miniszterelnököt. Közömbös is lehet az irányában. És ha szavazni megy majd tavasszal, arra is gondolhat, lehet hogy ez a politikus, nem is azt az arcát mutatja, ami  valójában ő maga. Lehet hogy  százak és ezrek beleélik magukat az ő szerepébe, szinte sugallják neki mit tegyen, amit persze Orbán Viktor karizmatikus antennáival, nem kevés tehetséggel fel is használ. “Az igazi vezér mindig vezetett valami által.” ( Carl Gustav Jung.) Nem az embert fogják majd vizsgálni évtizedek múlva, hanem azt, mit tett az országnak az a miniszterelnök, aki esetleg negyedszer is ott áll majd Magyarország élén. Ebben is különbözünk, és Ön is kedves olvasóm, bennünk az emberi mivoltunkat mérlegelik majd végső számadásunkkor, de Orbánban, azt hogyan és miként élt a hatalommal.

 

 

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide