Jézus hajléktalanul született
Most, hogy a kormány alaptörvényben tiltaná meg a hajléktalanságot eszembe jut az anekdota, mely szerint amikor Marie Antoinette-t tájékoztatták, hogy a népnek nincs kenyere, arra ő azt válaszolta, hogy “egyenek akkor kalácsot”. Valami efféle érzéktelenség és tájékozatlanság ihlethette meg a törvény alkotóinkat, amikor ez a szörnyűség eszükbe jutott. Végre az egyházak is megszólaltak ebben az ügyben. Székely János szombathelyi megyéspüspök azt nyilatkozta: “Nem jó az, hogy egy hajléktalan az utcán, az aluljárókban, a tereken lakjon. Nem jó sem neki, sem az ott élőknek, az arra járóknak. Nem jó sem egészségügyi, sem biztonsági szempontból, sok esetben a városok kulturális értékeit is károsítja, és nem segíti a hajléktalanságból való kiemelkedést sem. Nem jó talán az sem, hogy egyes szervezetek beperelik az államot, ha egy-egy ilyen hajléktalan telepet felszámol, és a pereket megnyerik. Egyetértek azzal, hogy a magyar állam ennek a helyzetnek a megoldására törekszik. Ahhoz azonban, hogy a helyzetet meg tudjuk oldani, ismerni kell a reális okokat és a lehetséges kivezető utakat”.
Majd így folytatta: “Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”
“Úgy gondolom, ennek az első két pontnak a tekintetében igen sok teendőnk lenne. Kellene például sok állandó pszichiátriai ellátást biztosító kórházi férőhely. A hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek javaslata alapján kialakítandó specifikus (végleges) egészégügyi-szociális ellátási forma teljes egészében hiányzik az ellátórendszerből. Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedél nélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak. Ma Magyarországon kb. 30 000 hajléktalan személy van, akikre alig több mint 10 000 férőhely jut a szociális ellátó rendszerekben. Kérem a jogalkotókat, hogy ezeknek a feltételeknek megteremtése érdekében kezdjenek párbeszédet a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, esetleg az egyházakkal is”.
Utóirat: A hajléktalan büdös, húgyszaga van, mindennap bepiál a tablettás bortól, rontja az utcaképet, elriasztja a jól öltözött technokrata hivatalnokainkat, illatos menedzsereinket, a jómódú fiúkat, akik soha sehol nem gürcöltek még a pénzért, a mindennapi kenyérért, az csak úgy az ölükbe esett. Amikor pedig Jézus tanítását hallják a templomban, mert oda azért illik elmenniük, már csak politikai szolidaritásból is; szóval hallják – Amit megteszünk eggyel a legkisebbek közül azt Jézussal is tesszük, amit meg nem teszünk meg, azt Vele nem tesszük meg (Mt 25,40.45) – akkor helyeselnek és legmárkásabb cuccaikban kimenve a miséről, családjukkal együtt beszállnak legújabb 20 millás BMW -jükbe. Aztán úgy gondolják ebben a kis magyar valóságban úgy minden rendben van, úgy minden nagyon szép, mert nem látnak túl legmárkásabb rózsaszín szemüvegeiken, de nem is akarnak. Olyan messze tartják maguktól a valóságot, mint annak idején Marie Antoinette. De tudjuk ő nagyon csúnyán végezte.
Fotó, Magyar Kurír: A Hajléktalan Jézus szobra gyerekekkel