2019
28
08

Jön a szüret az ezeréves földön

Barátom szőlőjében jártam, méghozzá Pannonhalmán. Csaba megmutatta az aranyló fürtöket kínáló sorokat. Csodálatos bor lesz ezekből a zamatosra érlelt bogyókból. Cukor tartalmuk tökéletesen harmonizál a savtartalommal, így hát csúcsborok készülhetnek.Ez a profán egyszerű hír, de több van mögötte. Sokkal több, méghozzá ezer év. Aki itt először szőlőt ültetett és megművelte azt, még láthatta Géza fejedelmet, Szent Istvánt és Szent Imre herceget. Őseink útján járt és a nagy tudású bencés atyáktól okosodta ki a művelés fortélyait. A hagyományból aztán világraszóló jó borok lettek. Csaba ősei is bort készítettek ebből a földből termő szőlőkből. Volt hát honnan átvenni a tudományt. Mert a szőlőművelés az tudomány. Komoly szakértelem kell hozzá ezt barátom rövid tanításaiból is tudom, amit a legkiválóbb bronz, ezüst és aranyérmet szerzett borainak kóstolása közben ad elő. Sopronból látogattam ide, ott is szép szőlők hirdetik a borvidék eredményeit. Itt azonban más a hangulat. Csaba 4,5 hektárja éppen az Apátság ezeréves falaira tekint rá. Megborzong az ember. Csaknem ugyanezt látták a néhai szőlőművesek, akik délben a harangszóra még a bazilika irányába nézve levették kalapjukat és imára fakadtak. Aztán megköpték tenyerüket és újra kapához fogtak, a még valamivel későbbi ebéd előtt. Ezen a mostani hétvégén terepjáróval járjuk a dombokat. Ebben is hasonlít Sopronra ez a borvidék, mert valóban dimbes-dombos a táj. A talaj is hasonló, agyagos, de valamivel több a homok. Jóval több a fehér szőlő fajta, de hát valamikor Sopronban is így volt a filoxéra vészig. A birtokok területe azonban itt mindig nagyobb volt. A borászok talán  jobban megbíztak az időjárásban, kevesebb jégverés okozott kárt, mint a Lövérek aljában. Ezért nem vásároltak több helyen dűlőket. Ám az is meglehet, hogy itt az ősi fészek körül, a legtöbb föld a bencések kezében volt és így az nem aprózódott fel. Most lekanyarodunk az érdekes nevű Pándzsa patakhoz, mint kiderül a buzgó vízfolyam a Sokorói – dombvidéktől gyűjti egybe hűvös vízét. Ravazdnál még iható is, sőt olyannyira friss és gyógyhatású a vize, hogy legendát költöttek köréje az itt élő emberek. Eszerint a tatárok elől menekülő IV. Béla is kortyolt belőle. Mi azonban most vízzel nem foglalkozunk. A kiváló borokat ígérő Zefírt, Irsai Olivért, Rajnai Rizlinget  vizsgálgatjuk. Utóbbival nemrégiben nyert aranyérmet Csaba barátom éppen a megyei borversenyen. Ő hozzáértően és elégedetten bólogat én meg csak kóstolgatom a fürtöket, élmény a zamatuk, pompás az ízük. – Szóval, akkor jössz szüretkor? -fordul felém hirtelen Csaba. Váratlan kérdésére azonnal válaszolni nem tudok. (Ki tudja milyen programok várnak éppen akkor rám). Ám aztán bólintok. Ezt nem lenne szabad kihagyni: Jön a szüret az ezeréves földön! Rövidesen megtelnek édes musttal a Torell pince hordói.

Katona József Bánk bánjában olvashatjuk, hogy „… a magyar bor olyan, mint a magyar barátság – mentől óbb, annál erősebb”. Ez az egyik legismertebb irodalmi méltatása a magyar bornak.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide