Kémény gondolatok
Ritkán nézünk a házak tetejére, pedig Sopronban még a kémények is mások, mint az ország többi részén. Mászókémények ezek, amelyeket régen büszkén takarítottak a kéményseprő cég mesterei, köztük az idővel európai hírűvé vált Storno Ferenc is. Belülről felfelé mászva tisztították őket. Többségük műemlékvédelem alatt áll.Hetven-nyolcvan centiméter átmérőjűek ezek a régi ritkaságok, magasságuk eléri a nyolc- tíz métert. Öblös törzsüket hófehérre szokták mázolni. A törzs maga évszázados hagyomány alapján legfelül rézsútosan elkeskenyedik és mindig megtalálható rajta az egymáshoz közel álló kettős öv, azaz téglasor. Ez adja utánozhatatlan egyediségüket. Alsó ajtón kellett és kell belépni a gyomrukba és ott aztán olyan léghuzat várta és napjainkban is várja a “koromhuszárokat”, hogy külön oktatás nélkül mindenkor tilos volt oda felmászniuk. Maga a híres művésszé, gyűjtővé és restaurátorrá vált Storno Ferenc is megmászta némelyiket. Városunkban nagy becsben tartották ezt a szakmát, és az elismerés is bőven kijárt a mestereknek, tisztességgel meg lehetett élni ebből a foglalkozásból az elmúlt századokban.
A néhai soproniaknak eszükbe nem jutott volna, hogy szeméttel, háztartási hulladékkal tüzeljenek bennük. Ha nem brennbergbányai szénnel , hanem fával fűtöttek, akkor még húsok, kolbászok füstölésére is alkalmasak voltak a mászó kémények. Igaz műanyag sem volt még akkoriban, ami napjainkban szúrós szagú koromként szállva a levegőben rákos megbetegedéseket terjeszthet.
A füstös torkú ódon álmok békét hirdettek, és a polgári rendet, aminek tagjai arra is figyeltek, ami a kerítéseiken, a házfalakon kívül történt, törődtek a várossal, felelősséget éreztek környezetükért. Nem húzódtak be úgy soha a házaikba, hogy “nekem mindenem rendben legyen, a többi meg kit érdekel”. Ezért nem égettek hulladékot, veszélyes anyagot a kéményeikben, mert a közösség fennmaradása, a másik ember egészsége a jó hagyomány szellemének erejével élt a szívükben.