Komáromi nosztalgia

Az utcáknak,miként az embereknek is, megvan a maguk sorsa.Ez itt a József Attila utca Komáromban. Itt nőttünk fel számos utcabéli kortársammal együtt. Évtizedekkel, több,mint fél évszázaddal kell visszatekinteni, hogy a Dunára merőleges kicsi utca emlékei visszarepüljenek a múltból. És igaz, minél messzebbre kutakodik az emlékezet, annál képszerűbbek és annál pontosabbak a régi történések. Itt a hatvanas évek derekán alig volt gépjármű forgalom. Egy TEFU iroda volt a sarkon, régi Csepel teherautók forgalmának szabályozója. Ezért aztán ,amikor az utcabéli gyerekek játszottak naphosszat a József Attilán, akkor csak azokra kellett figyelni. Egyébként szabadon lehetett focizni, gokartozni, bicikli versenyeket, tenisz rangadókat és mi egymást ide szervezni. Májusban az utcai lámpák fényénél cserebogarakat gyűjteni.Aztán ott volt a mai boltocska helyén Fejei Géza temetkezési vállalkozása.Maszek vállalkozás volt ez. .Díszes halottas hintóval, régi szertartásokkal, eltűnt idők hagyományaival. Családi házunk udvarában volt a “telephely” raktára. A “szín alatt” koporsókkal, magával a gyászhintóval és egy asztalos műhellyel, ahol javítgatni, díszíteni is lehetett a szükséges kellékeket. Még fejfákat is. Emlékszem reggelenként kihallatszott a kopácsolás Géza bácsi műhelyéből, aki feldíszítette a megboldogultak utolsó útjára a koporsókat és nagyon ügyes kézzel feliratot is készített az elhunyt nevével és születési, halálozási dátumával. Lehet sokaknak morbidnak hat az ilyen gyerekkori élmény. Nekem akkoriban ez természetes volt. Sőt olyannyira természetes, hogy emlékszem amikor bújócskáztunk a legötletesebb és legmerészebb, akit aztán nem nagyon mert senki megtalálni, éppen egy üres koporsóba bújt. Hát ezek a nem mindennapi életképek is hozzátartoztak az utca képéhez. Miként Berka István szabómester varrodája, Both András fogtechnikus műhelye, ahol barátommal Both Bandival, a mester fiával, ámulattal néztük a műfogsorok mesteri kialakítását, a fúrást-faragást, szagoltuk a különleges illatokat, amit a műgyanta árasztott magából és aztán az elkészült pótlás számtalan rászoruló életét könnyítette meg. Egykori házunk mellett, amelynek négy ablaka a képen látható, ott húzódik Baliga Tibi barátomék háza. Ő sajnos két évvel ezelőtt már meghalt, de én úgy látom őt, mintha ott állna most is mellettem. Vele rengeteget játszottunk az utcában, és udvarunkon is. Bátran elmondhatom, ha nem lett volna ilyen csodálatos gyerekkorunk, akkor színtelenebb felnőtt világot is éltünk volna.

Miként a Both család fejének, úgy az én apámnak is volt műhelye. Ő rádió és tv szerelő volt. Egyszer újságíró lepte meg, mert furcsának találta,hogy édesapám cégtábláján Dr.Kuntz Zoltán felirat díszeleg. Hogy lehetséges az, hogy egy műszerész jogi doktori címet tulajdonít magának? Ez valamiféle trükk lehet, törte a fejét derék riporterünk. Aztán mi mást sem tehetett, minthogy bekopogott apámhoz. Ott aztán megtudta, hogy apám valóban jogi doktorátussal rendelkezik, csakhogy a Kádár rendszerben, mint gyanús , reakciós elem ezt a foglalkozást évekig nem űzhette, így lett belőle rádió és tv szerelő. A történethez persze az is hozzá tartozik, hogy ezt természetesen, a Dolgozók Lapjának munkatársa nem írhatta meg akkoriban, de azért utólag is elolvasva azt a régi cikket, az újságíró tisztességére legyen mondva, semmi rosszindulatút nem fabrikált össze. Márpedig ez a maszekvilág idejében ugyancsak ritkaságnak számított. Nincsen annyi rendelkezésre álló hely, amiben el lehetne mondani a József Attila utca néhai lakóinak és magának az utcának a történetét. Sok-sok oldal sem adná vissza azt a korszakot, azt az életet, ami az akkoriban még csendes kis utcában zajlott. Úgy gondolom majd máskor, ha időm engedi, folytatom. Mostanra azonban még annyit feltétlenül hozzá kell tennem, hogy szerintem az utca mára nagyon sokat változott és sajnos nem a javára. Hiányzik innen a sok-sok gyerek, az utcai zsibongás, a számos különleges karakter a felnőttek világából és a sok színes, érdekes történet, ami szebbé és jobbá tette akkori életünket, Na de ezt, mint már írtam, talán majd máskor…