Különös üzenetek…
Méghogy ez a világ nem szürrealista, vagy inkább túlzottan is realista. Indiában fáznak az emberek, Ausztráliában meg égnek. Norvégiában soha nem mért januári tavaszi meleg van. Kazincbarcikán meg ipari hó esik.Azt hittem Sopront elkerülik Salvador Dalí látomásai, de tévedtem. Német juhászunk egyszer csak vad ugatásba kezdett a mai esti ködpárában. Gondoltam megint egy másik kutyust sétáltatnak utcánkban, amikor különleges jelenség, egy nagy termetű vadlúd sétált el kapunk előtt. Néhány méterről emberek követték a büszkén lépegető madarat és arról tanakodtak, vajon kit kéne értesíteni a nem mindennapi vendég látogatásáról. A vadlúd azonban, amikor az utca végéhez ért, körül sem tekintve, követőiről tudomást sem véve méltósággal felemelkedett a szürkeségbe burkolózó égre és nyugodt szárnycsapásokkal itt hagyott bennünket. Remélem rövidesen megtalálja övéit és csatlakozhat a csapatához, hogy a természet szívében megtalálja mostani otthonát. Nem hiszem, hogy a mai napon csupáncsak ezek voltak a megtapasztalt “különös jelenségek”. Gondolom, ha mi emberek jobban figyelnénk még a természeti környezetünkre, amiből sajnos megfordíthatatlanul kiszakítottuk magunkat, szinte óránként meglepődhetnénk valami nem megszokott látványon.
Azonban úgy gondolom ilyenkor az új esztendő legelején érdemes jobban odafigyelni az emberi, civilizációs környezetünkre is. Nem vagyok babonás, de úgy látom mostanában rengeteg nem megszokott, az évszázadok tapasztalatától eltérő dolog történik világunkban. Ott van például Jakarta, az indonéz főváros, amelynek 90 városrészét özönvíz tette lakhatatlanná, úgy hogy rövidesen költöznie kell a tízmilliós fővárosnak. A klímaváltozás szörnyűségeinek kihívására azonban igazából egyetlen szuperhatalom sem vette fel a kesztyűt. Mintha mi magunk emberek is rohanni kívánnánk a szürreális világba, ahol megint a hipermodern fegyverek fenyegetettségében sakkoznánk embermilliók sorsa felett. A minap Oroszország bemutatott egy csodafegyvert, amely állításuk szerint észrevehetetlen és két perc alatt megkerülheti a Földet, és bárhol nukleáris töltettel célba irányítható. Ma pedig Amerika rakétával levadászta Kászim Szulejmáni iráni tábornokot, akinek likvidálása után felizzani látszik a feszültség az Egyesült Államok és Irán között. Ez azonban csöppet sem a két ország párbajára korlátozódó hadi esemény, hanem ez már az egész világ biztonságát megrengető feszültség. Ezt mutatja, hogy az olajárak rövidesen felfelé kezdtek szállni. 2020 tehát nem rózsaszín ködbe burkolózó hétköznapokkal, világi nyugalomban kezdődött el az emberiség számára, és ki tudja mi lesz itt még a végén. Végül is jelekkel él és üzen az ember, amióta öntudatra ébredt évmilliókkal ezelőtt. Nincs ez másként napjainkban sem. Kim Dzsongun, észak-koreai diktátor például hófehér lóra ült és így látogatta meg országa szent hegyét. Ezzel azt üzente a világnak, hogy folytatja atomrakétáinak fejlesztését, mivel szerinte az USA nem teljesítette feltételeit a kétoldalú tárgyalások után. Aztán annak is üzenete van, amikor Putyin elnök egy szibériai kiránduláson a kezébe véve egy fenyőfacsemetét, olyan megigézően nézi azt, mint a világ legcsodálatosabb nőjét. Mintha azt mondaná : Ez Oroszország Anyácska fája, ilyen másutt sehol nincs a világon! Röpködnek hát az üzenetek világszerte. A legkisebbektől a legnagyobbakig, a legjelentősebbekig. Aki nyitott szemmel jár észreveszi őket.
Most a legszomorúbb üzenetek élén Trump elnöké áll – mint nyilatkozta sok politikus, nem hullatnak könnyeket az iráni tábornok halála miatt, de az emberiség biztonságának újabb aláaknázása miatt, nagyon is aggódnak. Így hát 2020 évkezdésekor láthatunk szokatlan klímaváltozásról hírt adó apró és nagyobb jeleket, most pedig egyre gyakrabban a háború szellemét megidéző üzeneteket. Nem ártana kijózanodni és a fenyegető üzenetek helyett visszatérni a béke olajágának jelentéséhez. Ez már egyszer, egy nagyon vészterhes időszakban megtörtént. 1964-ben mondta ezt Johnson, amerikai elnök a hidegháború legszorítóbb évében, a kubai rakétaválságot követően: “Olyan világot teremtünk, amelyben Isten valamennyi gyermeke élhet, vagy belépünk a sötétségbe. Szeretnünk kell egymást, vagy meg kell halnunk.”
Salvador Dalí festménye