Levél a Legnagyobb Magyarhoz!
Méltóságos Széchenyi István gróf úr! Abban reménykedem, hogy ott a másik világban, amely nem kötődik a fizika ismert törvényeihez, időn és téren kívül álló, Ön nem értesülhet Magyarország és Budapest jelképévé vált, és Ön által megalkotott Lánchíd körüli ócska politikai csatározások ügyéről.
Nem tudhatja, hogy országunk jelenleg szörnyű állapotban leledzik, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a csodálatos híd, amely talán a világ minden részén, kicsi országunkat juttatja a külföldnek is eszébe, felújításra szorul, de a források tekintetében elmérgesedett viaskodás folyik a főváros ellenzéki vezetése és a hatalmon lévő kormány között. A kicsinyes és méltatlan politikai játszma jelképezi most a legjobban Magyarország szétszakítottságát, a nemzeti egység teljes hiányát. Ön annyi jót tett országunknak és annyi bátor tettel bizonyította példaértékű hazafiságát, hogy a mostani állapotok talán jobban megrendítenék lelki nyugalmát, mint annak idején a Bécsi udvar ármánykodásai nemzeti elnyomatásunk legszörnyűbb szakaszaiban. Ezért talán jobb is, ha nem értesül semmiről ezzel kapcsolatban.
Nem ismerheti az elmúlt másfél évszázad történéseit sem, így azt, hogy sok szenvedés után, jelenleg független országként, igaz megcsonkítva, de szabadon állunk Európa közepén. Nemzetünk egységéről, közös felemelkedésről mégsem beszélhetünk, mert az éppen regnáló kormányhatalom állandósult, a magyar embereknek már nagyon gyötrelmes és rengeteg szenvedést okozó harcban áll ellenzékével, akik az ország másik felét képviselik; és akiket nem tekint a nemzet részének, szinte ellenségként kezeli őket. A raffinált propaganda segítségével, a trükkösen megszerzett sajtóhatalom felhasználásával félrevezetett tömegeknek azt kürtöli napról-napra, óráról órára folyamatosan, hogy itt minden sikeres és minden a legnagyobb rendben halad. Sajnos éppen az Ön egyik legnagyobb alkotása, a Lánchíd körül kialakult mizéria bizonyítja a legjobban, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.
Nem tudhatja azt sem, hogy szerencsére akadnak, itt még olyan magyarok, akik hisznek a nemzeti egység feltámadásában és országunk felemelkedésében. Olyanok, mint Ön is, aki mindig a fejlett Nyugat felé tekintett, ott látta a példát társadalmunk megreformálására, az ország erős lábakon álló iparának és mezőgazdaságának megteremtésére, az érett, kiművelt, demokratikus gondolkodású polgárainak az együttélésére.
Lehet, hogy azt sem tudhatja, hogy haladó szellemű utódai most gyűjtést szerveztek a Lánchíd megmentésére. Ők azt írják: “A megosztott országnak szinte nincsenek közös ügyei. Reméljük, hogy világhírű szimbólumunk a Lánchíd még közös ügy. Ha már ezen sem lehet majd átmenni, mert felújítás nélkül hamarosan le kell zárni, ez a közös utunk is lezárul. Mi, Széchenyi szellemi örökösei, és egy új világ megteremtésére vállalkozók, saját jövedelmünkből, anyagi lehetőségünknek megfelelően, felajánlást teszünk a Lánchíd felújítására szolgáló alap létrehozására.”
A kezdeményezés életre hívói minden honfitársunkat és a minden magát magyarnak vallót, éljenek bárhol a világon, most arra kérnek, hogy csatlakozzanak ehhez az összefogáshoz.
Méltóságos gróf úr! Ezzel az örömhírrel most zárom soraimat, csak az szomorítana el végtelenül, ha ott a másik világban, amely nem kötődik a fizika ismert törvényeihez, időn és téren kívül álló, Ön ezt sem hallhatná meg.
Híve és tisztelője: egy magyar polgár