Magyar huszárok hőstette az Alpokban
Alig több, mint kétszázöt éve magyar huszárok mentették ki Napóleon fogságából VII. Piusz pápát. Veszélyes sziklafalak és hágók között, az Alpokban tették meg a mintegy 1300 kilométeres utat. Az épségben hazakísért Szentatya hálából zászlót adományozott a Radetzky-ezrednek, amit napjainkban a bécsi fegyvertárban őriznek.Napóleon önkényhatalmi gőgjében beavatkozott a francia állam és az egyház viszonyába, ezért cikkelyekkel igazította ki a pápai konkordátum eredeti szövegét. Ez váltotta ki VII. Piusz tiltakozását. Ettől fogva Napóleon nem titkolt haraggal tekintett a Szent Atyára. 1804-ben mégis ravasz trükkel állt elő, meghívta Párizsba a Vatikán első emberét, hogy a Notre Dame-ban császárrá koronázza őt. A ceremónián azonban Napóleon kikapta a pápa kezéből a koronát, és maga helyezte saját fejére, így fejezve ki, hogy a pápát a francia politika szolgálatába állította. Négy évvel később a francia császár odáig vetemedett, hogy birodalmához csatolta az egyházi államot. Erre VII. Piusz kiközösítéssel válaszolt, amit Napóleon semmibe vett: letartóztatta és fogságba hurcolta a pápát. Eleinte Savonában tartotta házi őrizetben, majd Fontainebleau-ba vitette.
A csúfos bukással végződő oroszországi hadjárat után azonban, már egyezkedni kívánt a pápával. Mindhiába a sorozatos vereségek következményeként kicsúszott a hatalom a kezéből és így 1813. március 25-én kénytelen volt elengedni a pápát. Az egyházfő kíséretére a Radetzky-huszárok magyar lovasszázadát rendelték, akik akkor az osztrák–francia határ mentén teljesítettek szolgálatot. Az Alpokon való átkelés komoly veszedelmekkel járt, a hosszú út nagyon megviselte VII. Piuszt. Nem egyszer a hóhatár közelében jártak, a fagyos éjszakák miatt fázott a pápa, és ekkor egy magyar tiszt saját köpenyével takarta be őt. Egyes források szerint ez a huszártiszt nem volt más, mint a ráckevei Horváth János, akinek alakjáról Petőfi Sándor híres elbeszélő költeménye, a János vitéz főhősét mintázta. Horváth János tettéért később a legmagasabb pápai kitüntetésben, a Krisztus-rend gyémánt csillagjában részesült, melyet halála után hozzátartozói a ráckevei templomnak adományoztak.
A hosszú út május 24-én ért végett, amikor is Rómába érkeztek a legmagyarabb fegyvernem képviselői. Büszkén adhatták át a vatikánvárosi fogadó bizottságnak az épségben megtartott és hűen megvédett Szentatyát. VII. Piusz pedig hazatértének napját, május 24-ét, rövidesen Mária, a keresztények segítsége ünnepévé tette, magyar segítőit pedig soha nem feledte el. „Amikor a magyarság szenvedett, a pápák álltak mellette, az ő segítségükkel nyerte vissza hazánk a töröktől fővárosát és régi határait. Most pedig a magyar fegyverek oltalma alatt vonult be az Örök Városba négyéves rabsága után népének ujjongása közt VII. Pius” – írta Kühár Flóris. Emlékül a pápa zászlót adott a Radetzky-ezrednek. A zászló egyik oldalán a Boldogságos Szűz, a másikon két géniusz; az egyik Rómát jelképezi, ez a magyar címert tartja, a másik, a Magyar a Magyarországot jelképező géniusz a pápai koronát emeli. A zászlón ez a felirat áll: „Ungariae Patronae Pium comitatis ad Urbem; O felix tanto Roma sub auspicio – Boldog vagy Róma, hogy érzed a Magyarok Nagyasszonyának oltalmát, ki Piust a Városba kísérte.” Mint már említettük, a zászlót örök emlékül a bécsi fegyvertárban őrzik.
Forrás: Benkéné Jenőffy Zsuzsanna, Történelemportál.