2018
15
10

Mennyit ér az útlevelünk?

Bizony elég sokat. A Henley&Partners tanácsadó cég szerint a magyar útlevél a világranglistán a tizedik helyen áll. Nemzeti iratunkkal 180 országba utazhatunk el vízummentesen. A legjobb helyezett Japán polgárai is csak tízzel több országba juthatnak el vízumkötelezettség nélkül.Ez a kimutatás persze csak az elméleti lehetőségeket taglalja. A világ országainak útlevelei különböző szintű szabadságot nyújtanak lakosai számára. Sokan azt gondolják, hogy például egy amerikai útlevéllel bárhová könnyedén be lehet utazni. Ez nagy tévedés. Saját tapasztalatom, hogy  számos arab országban alaposan megfontolják, hogy az Egyesült Államok polgárát beengedjék -e országukba, vagy sem. Marokkóba a spanyolokat, franciákat, németeket és magyarokat simán beengedték egy kompról, de az amerikaiaknak tilos jelzést adtak. Ugyancsak érdekes dolog, hogy az Izraelben megfordult turistákat is akadályozzák ebben. Sokszor nem is valamiféle megkülönböztetés áll a döntések mögött, hanem az, hogy nem garantálják az adott ország állampolgárainak biztonságát, tehát nem vállalnak felelősséget értük állami szinten. Arról nem is beszélve,hogy az aktuális politikai helyzet, a válságok is tilalomfát jelenthetnek egyes országok utazói előtt. Így például Pakisztán, Szíria , Szomália, Irak és  Afganisztán lakóit a legtöbb ország mellőzni kívánja.

A magyar útlevél tehát sokat ér, a világon mindössze 46 ország akad, amely vízum kiváltásához köti a beutazásunkat. Öröm az, hogy sok helyütt a világon szívesen látnak bennünket. Egyébként minden időszakban döntő jelentőségű volt, hogy ki melyik ország útlevelét mutatta fel. Az érdekesség kedvéért most felidézem egyik régi tanulmányi emlékemet. Jómagam még a hetvenes évek elején megtaláltam az egyik irodalmi szöveggyűjteményemben Majakovszkij híres -hírhedt versét a sarló kalapácsos vörös útlevélről.

“Hirtelen, mint ki tüzet érint: megrándul s konokul gonoszul áll szembe velem, úgy veszi el ez a hivatalnok úr vörösbörű szovjet útlevelem. Úgy fogja mint varangyot, úgy fogja, mint bombát, mint dupla élű beretvát- mint csörgőkígyót, húszfullánkosat, rondát, s míg viszi: undorodva mered.”

A költő mégis büszkén nyilvánítja ki frázispufogtató versének végén:

“Bár pofozna pokolra ördög-csorda minden pecsétes írást. Csak ezt nem…Ezt széles zsebemből kihúzni jó, nincs ennél öröm nagyobb. Olvassátok, irigyeljelek’: én a Szovjetunió polgára vagyok.”
Nos hát a jobb sorsra érdemes, egyébként tehetséges, futurista költő, ezzel a vörös útlevéllel bejárta a fél világot, akkor amikor honfitársai még a kommunista birodalmon belül sem utazhattak egyik városból a másikba. Tehette ezt mindaddig, amíg Sztálin szemet nem vetett rá is, és “költői szabadságában” veszélyt nem látott.  Így azután őt is az öngyilkosságba  hajszolta, mint a többieket.

Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide