Mi a köze Sopronnak a rizshez ?
Kézenfekvő a válasz, hogy semmi. Ám az igazság az, hogy nagyon is sok. A hazai rizstermesztés bölcsőjét ugyanis városunkban tisztelhetjük. Pontosabban két híres professzor nemesítő munkájának köszönhetjük, akik a harmincas években a Műegyetem Soproni Növénytani Intézetében együtt kísérletezték ki az ősi kultúrnövény hazai honfoglalásának tudományos hátterét.A globális felmelegedés egyik sikernövénye lehet hazánkban a rizs. Igaz uniós csatlakozásunk után visszaesett a termőterülete, de az egyre hosszabb és melegebb nyarak nagyon kedveznek újbóli elterjedésének. Fehér Dániel nemzetközi hírű mikrobiológus hívta meg a harmincas évek közepén Sopronba Szelényi Ferencet, aki egyébként pályafutását orvosként kezdte, és már korán elismerést aratott szakterületén, a szövettani vizsgátokban. Sopronban – ahol gyerekkorát töltötte – gyors váltással a növényi szövettannal kezdett foglalkozni. Ebben a munkában mentora és irányítója volt Fehér Dániel, aki a honi talajmikrobilógiai kutatások iskolateremtő professzora volt. Figyelmük a hazai agyagos réti talajok felé irányult, amelyek hazánk tiszántúli területeire estek. Azzal kapcsolatban, hogy a hazai réti agyagtalajokon milyen víztartalom, illetve milyen vízborítás mellett, hogyan fejlődik a rizs, 1937-1938-ban Sopronban üvegházi tenyészedény kísérletekkel kezdődött el minden. Később azonban, olaszországi tanulmányútjaikat is felhasználva 1939-ben Varsányhelyen, 1940-ben pedig Méhkeréken szabadföldi kísérletekkel bizonyították be, hogy az itthoni adottságok elegendőek a rizstermesztés sikeres meghonosítására.
Ezeken a területeken Szelényi Ferenc az elkövetkező évek során beindította a hazai nagyüzemi rizstermesztést. 1948-ra a kezdeti néhány hektárról 14 ezerre növekedett a hazai rizstermesztés területe. A kutatóközpontnak pedig Sarkad és Szarvas adott helyet, ahol Szelényi professzor háromfajta rizsre kapott fajtaelismerést, melyek az eredeti hazai nemesített rizsfajták úttörőivé váltak. Ezek a rizsfajták ma már nem léteznek, de utódaik hozzájárultak ahhoz, hogy a hasznos és értékes kultúrnövény mezőgazdaságunk állandó résztvevőjévé és piaci tényezőjévé válhatott. Az ötvenes-hatvanas években valóságos rizsnagyhatalom voltunk. A magyar gazdák 50 ezer hektáron termesztettek rizst, és egy külön kutatóközpontban, a szarvasi székhelyű Öntözési Kutatóintézetben zajlott a fajtanemesítés. A hazai éghajlati viszonyoknak megfelelően leginkább a rövid tenyészidejű fajtákat termesztettek.
A rizsnemesítés fellegvára Szarvason megmaradt, és az ottani kutatók ma is Szelényi nyomdokán haladnak. Csaknem 10 évnyi kutatómunka eredményeképp 1992-ben szabadalmaztatták az árasztás nélküli rizstermesztés módszerét. A magyar rizs, a néhai soproni fiúnak és későbbi professzornak köszönhetően világviszonylatban is megállja helyét és biztató jövő felé halad.
Dr.Szelényi Ferenc (1909-1991) orvos és talajbiológus, a mezőgazdasági tudomány doktorának, a Debreceni Egyetem díszdoktorának tiszteletére a cívis városban utcát neveztek el. Talán nem ártana,ha Sopron is jobban megbecsülné néhai professzorának emlékét.
Forrás wikipédia
Rizsaratás Kisújszállásnál