Mi lehet Sopron lelke ?
Mi lehet Sopron lelke? Nehéz kérdés, de amint a népnek van lelke, úgy a városnak is lehet. Ez a többnyire a szívben megbújó életenergia Istennel köt bennünket össze, vagy legalábbis azt mutatja, az ember több ,mint mulandó anyagi formája. Sopron lelke pedig ott van mindenben, ami érzelmi és szellemi válasza volt valaha is történelmének bármily nagy és kicsi hatására.
Sopron lelke ott él a földjében, az abból táplálkozó növényekben és az itt élő állatokban. A vizekben és a hegyekben. A tavakban és a barlangokban. Az évezredek megtelepedett ember közösségeiben. A vaskoriak félelmében. A kelta harcos istenáldozatában és a római centurió büszkeségében. A honfoglalók keserveiben és a gyepük kijelölésében. István bíró helytállásában és a városi rang megadásában. A Johanniták keresztes háborúiban. Nicky Benedek rablólovag lefejezésében. A zsidók embertelen kiűzetésében. A Habsburg királyok cselvetéseiben. A királykoronázásokban. A bencés atyák jámborságában. Lackner Kristóf bölcs mosolyában. A soproni szőlődombok között ólálkodó kurucok túszejtéseiben. A szőlők szorgalmas munkáskezeiben. Az evangélikusok üldözésében és a katolikusok meggyötrésében. A Legnagyobb magyar Sopron szeretetében. A reformáció sikerében. A 48-es forradalomban. A Kiegyezés gründolási lázában. A Kaiser látogatásaiban és Erzsébet királyné könnyeiben. A világháborút éljenző bakavonatok átgördüléseiben. A lábak és karok nélkül hazatérők szenvedéseiben. Trianon gyilkos mérgeiben és a felkelők szívében. A népszavazásban. A legnagyobb hűség kiáradásában. A barna téboly terjedésében.A soproni zsidók Auschwitzbe hurcolásában. Az amerikai bombák robbanásaiban. Csík Ferenc halálában. A wiedeni horogkeresztes zászlókban. A szovjetek beözönlésében. Mindszenty fogságában. Az asszonyok és lányok megerőszakolásában. A kommunisták gyalázataiban. Az államosításban. A hazugságokban. A keresztek leverésében. A legnagyobb malom ormán éktelenkedő vörös csillagban. A megalázásban. A szellem átnevelésében. A percemberkék gúnyos nevetésében. Az árulásban és a besúgásban. A kisstílű kenyérharcban. Az elhurcolásokban. A börtönökben és a vasfüggönyben. A aknától felrobbant szabadságvágyókban. A határőrök géppisztoly sorozataiban. Az ötvenhatos diákokban. A vértelen forradalomban. A Kanadába menekülők visszapillantásaiban. Az 56-os menekültek tömegeiben. Az elvtársak puha diktatúrájában. Az elsőként bejövő nyugati turistákban. A május elsejei felvonulásokban. Az osztrák idegenforgalomban. A butikkorszak pénzéhségében. A legyünk magunk ellenzéke őrültségében. A konferencia turizmusban. A határáttörésben. A rendszerváltásban. A Gorenje turizmusban. A demokratává avanzsált régi pártharcosokban. A privatizálási lázban. A féktelen lopásokban. A mégis fejlődő városban. A gazdag diákéletben és zenei világban. A pártharcokban. A hűségesek hűtlenségében.A Fidesz sarokbástyájává növekedésében. A megyei jog elnyerésében. A borlovagok pocakjában. A rektorok negyvenkilós díszláncaiban. A mi kutyánk kölykeinek és egymásnak folytonos kitüntetéseiben. A kihelyezett kormányülésekben. Sopron hűségének alkotmányba rögzítésében. A hűség tiszteletében. A lakosság számának növekedésében. A jobb életben. A belső migráció áldatlanságaiban. A hatalom és pénzharcban. Az ingázók fáradtságában. A kivételezett helyzetben. A féktelen lakásboomban. Az építkezési lázban. A nyerészkedésben. A gyors gyarapodásban. Az országos hír öregbítésében. A borkultúrában. A toldozott- foltozott utakban. Az objektív tájékoztatás hiányában. A sikerpropaganda elterjedésében. A globális felmelegedés helyi hatásaiban. A március közepén virágzó gyümölcsfákban.
És igen benne van a szívünkben, ami továbbra is nyitott a jóra és az őszinteségre, a bajban lévők megsegítésére és a szeretet szavára. Mert ez ami nem változott a lepergett évszázadok alatt. Miként maradhattunk volna fenn, ha a rossz jutott volna túlsúlyba? Ha nem tudtunk volna megbocsátani, ha nem lettünk volna képesek a legcsekélyebb emberségre is? Igen fejlődtünk, a lelkünk is fejlődött velünk együtt. Megmaradt a földünk, amit a történelem viharai szántottak fel. És megmaradtak köveink, fáink, virágaink, tavaink s patakjaink. Régi ódon házaink és kanyargós évszázados utcáink. Sok minden újat építettünk hozzá. A végén inkább megelégedésünkre és hasznunkra. De mindezt most meg kell védenünk és tovább kell gyarapítanunk, mert ez a történelem állandó és követelő szava. Ez a felelősségünk is egyben. Meg kell őriznünk, mint ezt a fényképen látható rézkilincset is, mert bizony ebben is benne van a lelkünk. Ki tudja melyik mester készítette? Soproni vagy akár pozsonyi , bécsi céhes mester. Lehet vagy 15o éves. Hányan és hányan nyitották meg. Kisemberek és nagyok, ismertek és ismeretlenek, bűnösök és ártatlanok. A kilincs fennmaradt és belépést nyújt a míves kapun át a házba. Nyissunk be vele bátran, lépjünk át a küszöbön, mint az elődeink Sopron várkapuján át is. Nyissunk be a jövőbe, és ne vesszünk el a jelen, a “mostmostmost” silány érdekharcaiban. Mindez úgyis elmúlik majd. Használjuk a lelkünket, mert az örökké megmarad. Miként őseink is tették ezt, a szürke hétköznapokban és a virágos táncos ünnepeken. Jobb támaszunk sosem lesz ennél.
A fényképen az egyik ódon soproni ház ajtajának kilincse közeli felvételen.