2019
25
09

Minikegyhely az erdő szélén

Mit üzengetnek itt némely politikai szerepre törtető emberkék? Az egyik, hogy másodszor hívja ki polgármesterjelölti vitára a Fidesz helyi jelöltjét, de az még válaszra sem méltatja. A másik, meg már úgy viselkedik mintha máris polgármester lenne, játszótereket ad át, borünnepeken virít, minisztereket lát vendégül . A harmadik meg a nagybetűs “Tettekben” bízik, de azok-bár meghirdetője valóban szimpatikus-mintha átütő erejükben késnének…Ilyen reménytelen önkormányzati választásokat sem láttam még. Nem azért mert az ellenzék helyzete tűnik reménytelennek, hanem mert az egész szellemisége sótlan és borstalan. Hát illik ez ide a Kárpát-medence egykor harcias kurucainak szellemiségébe ? Meg aztán honfoglalók, Bécs verők, török űzők, labanchajtók, ötvenhatos forradalmárok.  Hol a virtus, a harc, a lázas készülődés? Ennyire elsilányultunk volna, hogy még kardot sem tud már forgatni a kard népe? Van kinn a városban száz meg száz plakát ugyanazzal az arccal. És nincsen még tíz meg tíz plakát sem a másik két arccal. Hát ez bizony borzasztóan egysíkú és unalmas, szinte kétségbeejtő. Mi van itt kérem ? A média meg állandóan világgá kürtöli az amúgy is agyonhirdetett arc sikerességének ígéretét. Mi ez, ha nem echte helyi kiskirályság? Amúgy borzasztóan sértő lehet, ha valakit vitára hívnak és az még csak nem is méltatja válaszra a kihívót. Legalább annyit, hogy le vagytok ti sza…va! Úgyis fölényesen győzök majd! És mi van, ha közbejön például egy iszonyú erősségű földrengés, vagy bármilyen más katasztrófa. Az már derékba törheti mindenki számítását. Persze az ilyesmit ne adja az Isten! Dehát mitől józanodna ki ez a helyi, meg országos társadalom, hogy ami itt történik kis hazánkban az több, mint vicces, jóval több, egyszerűen tragikomikus.

Bevallom ebből a fájdalmas politikai maszlagból és kotyvalékból időnként nagyon jólesik kimenekülni, távol lenni a torzulásoktól, a mérgezett szellemtől. Ilyenkor az erdőket járom. Most a Szárhalmi erdőt éppenséggel. Őszi lombjaival, reggelente vízpárás vadcsapásaival és avarillatával egyszerűen megkapó.  A Balf felé vezető aszfaltút mentén találtam ezt a kőfalba vésett minikegyhelyet. Nagyon megörültem neki. Ez a “hirdetés” legalább szívmélységig őszinte. Valamikor réges-rég egy derék poncichter véshette ki a mészkőből. Vajon mit akart vele? Isten dicsőségét hirdetni? Esetleg bűnbánata vezérelte a munkára vagy éppen hálája a gondviselésért? Ki tudja. Ám az kétségtelen, hogy ez nem került semmibe. Nem is kellett átadni. Nem is kellett meghirdetni, hogy íme emberek micsoda nagy dolgokat csinálunk mi. Ez egyszerűségében tiszta és mély lelki inditatású kinyilatkoztatás. Aki megcsinálta, csak verítékét adta érte és főleg hitt az életben, tudta ,hogy bármilyen politikai irányzat is győzedelmeskedik bármely időkben, az ő kőbe vésett oltárja ott marad az út mentén. Jöhet forró nyár, fagyos tél, mindig ott szerénykedik majd valami fenséges nyugalmat és békét adva az arra járónak. Igen ma is így kéne egymásra  ránéznünk, őszintén, tisztán, bizakodva és megbecsülve  emberi mivoltunkat. És de jó lenne, ha nem kéne arra gondolni :”Hú, de szörnyű ez a kampányidőszak”!


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide