Muszlimként sárga csillaggal
Igazából csak azok érthetik meg a Kelet és a Nyugat közötti szemléletbeli különbségeket, akik mélyen ismerik is azt. Ilyen tudós,orientalista, iszlámkutató, művelődéstörténész volt Germanus Gyula. Hetvenöt éve, amikor Magyarországon a zsidó embereknek sárga csillagot kellett viselniük, hithű muszlimként, de zsidó származásúként ő sem kerülhette el ezt a megaláztatást.
A nagy Ázsia kutató és nyelvész Vámbéry Ármin felfedezettje, aki perzsa nyelvű könyveivel vezette be őt a Kelet csodálatos világába. Germanus Gyulát olthatatlan tudásszomj vezette. Elmélyült a török, perzsa és arab nyelvek tanulásában, a keleti kultúrák, a művészettörténet tanulmányozásában. Már ismert tudósként a 20. század egyik legnagyobb orientalistájaként tartották számon a világ minden részében. Tanult, tanított, kutatott, utazott Londontól Bengáliáig.
1935-ben a legelső európaiak között jutott el Mekkába és Medinába, amikor ez nem kis veszéllyel járt, mert, ha gyanúba került volna, hogy esetleg kém, vagy gyaur turista, akár meg is ölhették volna. Megúszta, sőt hivatalos lett Abdul Aziz ibn Szaúdhoz, Szaúd-Arábia uralkodójához, a mindmáig hatalmat gyakorló Szaúd-dinasztia megalapítójához.
A budapesti egyetemen 56 éven át volt tanára a török, perzsa és arab nyelvnek. Indiában, a szantiniketáni egyetemen, három évig dolgozott: ahol nem más, Rabindranath Tagore Nobel-díjas hindu költő, író és kérte fel, hogy az elnöksége alatt álló, Nizam al-Mulk, Hyderabad fejedelme által alapított egyetemen szervezze meg az iszlámtörténeti tanszéket és legyen annak első professzora.
Élete során megismerkedett Gandhival,Nehruval, Naszerrel és Arábiai Lawrence-szel is. Törökországban már a szultanátus idején találkozott a későbbi Török Köztársaság első elnökével, Kemal Atatürk Musztafa pasával. Élete legendáriumának része, hogy fehér, az egész testet elfedő ruhája alatt minden keleti útja alkalmával ott hordta a nemzeti lobogót, melyet indiai évei alatt szobája falára is kifüggesztett ki, hogy így csillapítsa honvágyát. Mert Germanus Gyula életét úgy szentelte az iszlám tudománykörének, hogy soha sem felejtett el emelt fővel magyarnak lenni…
Akadémiák sorának volt a tagja, köztük – az MTA mellett – a kairói, a bagdadi és a damaszkuszi tudományos akadémiáé. Tagjai között jegyezte az Arab Írók Szövetsége (1957), a római Accademia del Mediterraneo (1952), az Accademia Leonardo da Vinci (1973), a londoni Institute for Cultural Research és a delhi Indian Institute of Islamic Studies (1973). A Magyar Pen Club 1926-ban történetesen a világirodalom angol fejedelme, John Galsworthy ajánlására választotta titkárjának.
Számos sikeres könyv és tanulmány szerzője, amelyek nagy része külföldön is több nyelven megjelent.
1979-ben bekövetkezett haláláig tanult. Hatvan arab nyelvjárást ismert és lektorált. Még 95 éves korában is őrizte szellemének teljességét. Halálának utolsó óráján üzenni kívánt : „Üzenni akarok! Üzenni akarok! Hitem, hogy a világegyetemet erkölcsi erő hozta létre, és az önzetlen szeretet tartja fenn. Szépség és jóság az emberi élet célja. Ez a meggyőződés vezérelt egész életemben…Hát ilyen szemléletű ember volt ő.
Amikor a Magyar Nemzet munkatársa Kocsis Tamás 1964-ben interjút készített vele hátborzongató és egyben mélyen elgondolkodtató nyilatkozatot tett a jövőről: „Féltem a világot attól, hogy a civilizációk közötti különbségek – s ezen nem csak és nem is elsősorban az iszlám és a kereszténység közötti szellemiségbéli eltérésekre, hanem a Kelet és a Nyugat egészéletszemléletének döbbenetes távolságára gondolok – egyszer elpusztítják az egész Földet.” Sajnos a mai világ feszültségei, a terrorizmus terjedése, Kína megdöbbentően gyors nagyhatalmi térnyerése és fejlődése Germanus Gyulát igazolták, mintha előre megérezte volna 21. század veszedelmeit.
Germanus Gyula, aki magyar emberként az iszlám és a keleti filozófiák, valamint a művészetek egyik legnagyobb ismerője volt – „Magyarként jobban tudott arabul, mint sokan közülünk itt, az intézetben” – mondták róla, a kairói egyetem tudósai -Istenhitében is az iszlámhoz csatlakozott. Zsidó származásúként mégis fel kellett varrnia a ruhájára a sárga csillagot. Felesége Hajnóczy Rózsa, aki a híres Bengáli tűz című könyv szerzője, ezt a megaláztatást és a nyilasuralom alatti bujkálást már nem tudta elviselni, az ostrom idején megmérgezte magát. A megrázó események sora több évre visszavetette Germanus Gyula tudományos munkáját.
Forrás: Kocsis Tamás. Sub Rosa
Fénykép: Germanus Gyula a hatvanas években