2019
28
05

Ne féljetek!

Egy bencés diáknak mindig felemelő érzés volt iskolájában járni. A hét első napján tanítványainkkal jártam ott. Sérült, támogatásra szoruló fiatalokkal, ezernyi érzés kavargott bennem, de a csoda felülmúlta mindet, Pannonhalma szelleme megérintett mindenkit.A szellemi erő, a történelmi kisugárzás csöppet sem volt ellentétben, számos értelmében korlátozott gyermekünk átélésével, mintha megérezték volna, hogy ahol egykor nagy királyunk Szent István is taposta a régi köveket, most ők is a fény , az isteni fény küldöttei lehetnek. Viselkedésükben nem volt semmi megrázó katarzis, ájtatosság, zavarodottság vagy ellentmondás, a legtermészetesebben fogadták magukba a látnivalókat. Egyszerűen jól érezték magukat és sokat nevettek, vagy éppen rácsodálkoztak történelmünk legigazabb ereklyéire. Nekem minden öreg fa, kopott kő, évszázados épület természetesen mesélt valamit diákéveimről. Ám nem magamra figyeltem. Őket néztem, a gyerekeket, arra voltam kíváncsi mit mozgat meg bennük a Szent Hegy és kolostora. És éppen a legemberibb reakcióikban láttam meg, hogy a “lelki szegények” bizony mennyire is gazdagok hozzánk képest. A naiv öröm, a fondorlat nélküli nevetés, a leg magától értetődőbb befogadás mégis óriási élménnyel ajándékozott meg. Összegezve egy boldog napot fogtunk ki vendég éveinkből, amit egy nagy Úr adott meg számunkra  forrongó, zajongó világunkban megtett hétfői kirándulásunkkor. Elbúcsúzva Pannonhalmától, a buszból néhányan felnéztünk a régi várra. Szemünkkel intettünk Szent II. János Pál szobrának. A karizmatikus pápa 23 évvel ezelőtt járt a főapátságban, Pannonhalma alapításának ezredik évfordulóján. Bronzszobrán a felirat, “Ne féljetek! “, ma is mindenki számára aktuális. Tanítványaink ezúttal nem féltek, otthon érezték magukat utazásunkon. Pedig ahogyan a mostani pápánk, Ferenc megfogalmazta néhány nappal ezelőtt, mindig a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak szenvedik meg a legjobban a háborúkat és a konfliktusokat. Szerinte a világ napról napra könyörtelenebbé válik az elesettekkel szemben, ennek pedig véget kell vetni.

Elesettekkel sétálni az ezeréves utakon, több mint felemelő. Talán valami titokzatos csatornán keresztül ők jobban értik azt a rejtett üzenetet, amit mindenkinek meg kéne szívlelnie: van kiút a legnehezebb helyzetekből is. Nem zsarnoki akarattal, nem mások félre vezetésével van az kikövezve, hanem a szelídséggel és az önfeladó szeretettel. Bizonyosan nem véletlen, hogy valahol II. János Pál pápa nyomdokán haladva Ferenc is megfogalmazta:” a mások szeretetéhez nincs szükség „önéletrajzra”, minden ember Isten gyermeke, függetlenül etnikumától és vallási felekezetétől”. Még a migránsok is azok, még ha idegenek is számunkra, nem szabad félnünk tőlük. Aki pedig  ellenük  szítja a félelmet szívünkben az nem  Isten útját választja.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide