2018
27
11

Non omnis moriar

Tizedik részlet új könyvemből, amely december elején jelenik meg. Egy család sorsjátszmái kétszáz év tükrében. Főszereplője egy híres magyar orvos-kórboncnok, Arányi Lajos György, akinek családfája és utódai is továbbviszik az elmúlás, a halál kérdéseit faggató sorjátszmákat. A végig izgalmas és komoly filozófiai gondolatokat felvető kötet valójában kétszáz év családregénye is egyben. Küzdelmekkel, szerelmi drámákkal, történelmi viharokkal keretezve.

Non omnis moriar

Anpius jobb kezével elmélázva ölelte át a teljesen meztelen Sabrina vállát. Másik kezével Whisky-t ivott egy ezüsttalpas kristálypohárból. Soha nem engedte, hogy más pohárba töltsenek neki, és ezt a lány nagyon viccesnek találta. Nevetgélt a professzor különös szokásain, például azon, hogy otthon is nyakkendőt hordott, csipetnyi sós cukorral itta a kávét és klasszikus zenére szeretkezett vele. Kicsit őrült volt, ahogy egy igazi tudóshoz illik, és végtelenül titokzatos.

-Mit kedvelsz egy ilyen vén pasason? – kérdezte a páros idillt és a csendet megszakítva, Sabrina szemébe mélyedve a professzor. – A nagypapád lehetnék, ha jobban meggondolom.

– Nekem te vagy az igazi férfi. Céltudatos, okos és megnyerő, ráadásul borzasztóan érzéki vagy. A mai fiúk olyan felszínesek és képtelenek a mélyebb kapcsolatokra. Veled minden más – hízelgett Sabrina és formás csípőjét Anpius-hoz domborította.

– Nem hiszek neked te kis vadmacska, csupán a karriered miatt cicázol az öreg Anpius-szal. Meglátjuk, mit teszel majd, ha egy öregotthonban ápolnak engem. Elfintorodsz majd a húgyszagomtól és hányingered lesz az orromból kikandikáló szőrcsomóktól, ebben holtbiztos vagyok.

– Bolond!- legyintette meg finoman a professzor arcát a lány. Mindig szeretni foglak, és ha kell, én jobban ápollak majd, mint egy luxusotthon nővérkéi.

– Sokat, hihetetlenül sokat tanultam tőled, de nem csupán a tudományokban haladtam szédületesen előre, az emberi arcod is mély hatással volt rám mindig. Szeretnék jobban rád hasonlítani, úgy látni a világot, ahogyan te látod. Tudom, sok ellenséget szereztél magadnak az életed során, de a barátaid, azok mind igaz barátok, némelyik tűzbe menne érted. Mindig rejtegetsz titkokat, csak azokkal osztod meg, akik méltóak hozzá. És nekem is sokat megmutattál a kulisszák mögötti életedből. Ezért nagyon hálás vagyok neked.

– Köszönöm kedvesem, de azért akadnak kételyeim veled kapcsolatban is. Én a test, újabban az emberi agy feltámasztásának megrögzött kutatója vagyok. De tudom eredendően te egy jó kislány vagy, keresztény családból származol, szilárd erkölcsi alapokon nyugszik a neveltetésed, biztosan nem mindent találsz helyesnek a munkámban. Az agykutatás tudom, lenyűgöz téged, hiszen meg is tapasztaltam ezt a tomográfos vizsgálatok során, de az hogy agyhalált szenvedett embereket feltámasszunk, újból lelket leheljünk beléjük, ezt gondolom te is némi viszolygással fogadod. Nehéz elfogadtatni bárkivel is, hogy valaki – ahogy a jó öreg katolikus püspökök fogalmaznak- a Teremtő szerepében tetszelegjen. Nem de?

A lány most hosszan elgondolkodott és csak azután válaszolt, közben megfontoltan szőtte egybe gondolatait:

-Ha egy indiai guru, vagy tibeti szerzetes okkult erők segítségével képes feltámasztani egy embert, akkor azt rendkívül érdekes, de nagyon megvetendő és kifejezetten gonosz cselekedetnek tartom, mert nem másért teszi, csakhogy kérkedjen a tudományával. De te nem ezért teszed.

– Te vissza akarod adni az életét azoknak, akik egy szörnyű balesetben, vagy katasztrófában nagyon mély űrt hagyva maguk után eltávoztak ebből a világból. Ezzel az őket szeretők mélységes fájdalmát szünteted meg, igazi orvosként megmented a haldoklók életét, visszaadod nekik a legdrágábbat, amit elveszíthetnek. Nem tudom mi az, ami legbelül mozgatja a küzdelmeidet, de az csak jó lehet. Hiszek benned!

– És ha a holtak nem akarnak visszatérni, ha valóban egy másik világból rángatjuk erőszakkal ki őket? – fokozta a vita hevületét az öreg tudós. – Még ez sem ördögi egy kicsit se neked? – vitte fel a hangját, aztán a poharából egy cseppig felhajtotta a whisky-jét.

– Na, persze, én csöppet sem kételkedem! Nekem a tudomány szent dolog, ebben nem kötök senkivel sem kompromisszumot, még Istennel sem- nevetett fel éles hangon, és kacajában volt valami hátborzongató és félelmetes.

Majd hátradőlt néma csöndbe burkolózott, és a lány tudta ilyenkor nem szabad zavarni, Anpius ugyanis meditációs gyakorlataiba mélyedt.

*  *  *

Ilyenkor visszatért a múltba, híres elődjét idézte meg, akitől minden indíttatását szerezte. Arányi Lajos Györgyre gondolt. Ugyanakkor kettőség vívódott lelke mélyén. A tudomány szent tisztelete és az okkultizmus keveréke, mert mindig is csodálattal adózott a különleges adottságú embereknek. Az ősi gyógyítóknak és sámánoknak.

Rengeteget olvasott Grigorij Jefimovics Raszputyinról, aki orosz parasztból misztikus tanok iránt fogékony szerzetes lett. Azt hirdette, hogy a megtisztulás csak a bűnök halmozásával, majd a megbánásával érhető el. Kicsapongó életét az állandó italozás és a nemi élvezetek hajszolása jellemezte. Az orosz szerzetes züllöttsége nem ismert mértéket: az alkoholmámoros reggelek után, rövid alvást követően már ismét az orosz birodalom fővárosának utcáit rótta, majd betért egy fürdőházba, ahol a követőinek nevezett hölgyekkel enyelgett. Az útja ezután a legközelebbi templomba vezetett, hogy megtagadja a sátánt. Többször is emlegette: “bűn nélkül nincs megtérés.” A napnyugta már otthonában érte, ahol megitta a sokadik üveg madeirai borát, és megérkeztek az érte rajongó gyönyörű arisztokrata nők.

Raszputyin ugyanis a szexuális aktusok végeláthatatlan sorát vallási kötelességének érezte és azok a mágus napirendi pontjai között szerepeltek. De ez a hipnotikus tekintetű, durva arcélű paraszt a bűnök halmozásaiból merítette különleges gyógyító tehetségét is. A főként nőkből álló, hatalmasra duzzadt rajongótábora gyakran Szentpétervár fürdőiben rendezett orgiákon szabadult meg a lelküket nyomasztó bűnöktől. Az élete végéig írástudatlan, kézzel evő mágus hipnotizőri képességét felhasználva végül a cári udvar kegyét is elnyerte.

A vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej betegségének tüneteit is le tudta csillapítani. Ezek után a hálás cári házaspár politikai, kormányzati kérdésekben is egyre többször hallgatott Raszputyinra, aki hamarosan a hatalom legfelsőbb köreibe került. Beleszólt a miniszterek kijelölésébe és az orosz ortodox egyház vezetőségének, a Szent Szinódus tagjainak a kiválasztásába is.

Anpiusnak tetszett ez a felfelé ívelő életpálya, a hatalom és a befolyás mesteri megragadása. Saját karrierjében is felfedezte a hasonlóságokat. Tudott hatni az emberekre és megnyerő modorával, valóban nagy tudásával ő is lenyűgözte környezetét, Mindamellett a bűnök elkövetésében sem maradt el sokkal az általa nagyra tartott Raszputyintól. Imádta a nőket és hatalom akarása, a mindent félresöprő karriervágya szinte nem ismert határokat. Ám a szibériai gyógyító ember mégiscsak távol állt tőle, semmiféle kapocs nem kötötte össze vele.

Szépapja, a néhai Arányi Lajos György révén sokkal közelebb állt hozzá a rudnói csodapap, Madva Ferenc. Őt, mint tudjuk szépapjának könyveiből, önéletrajzi leírásaiból ismerhette meg. Ezt az embert annak idején sokan áldották, mások rettegtek tőle, mint az olyan misztikus alkattól, aki a szellemvilággal áll kapcsolatban és ért a holtak feltámasztásához. Szépapja önéletrajzi írásaiból tudta meg azt is, hogy amikor ő a 19. század közepén felkereste a mágust, maga is elborzadt, ha a pap hatalmas lelki erejével és okkult tudományával vízbe fulladtakat, vagy szélütött embereket támasztott fel valóban a holtukból. Úgy hitte mágikus ceremóniáit nem e világi energiák táplálják.

 

A könyv előrendelhető a kuntz.zoltan@gmail címen vagy facebook oldalamon!!! Az új kötetet ezúttal is az Oriold és Társai könyvkiadó jelenteti meg!

 

Fénykép: Stanislaw Michalik alkotása, Non omnis moriar


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide