Odüsszeuszról
Apai ágon dédapám hajós volt. Dunai kereskedelmi uszály kormányosa. Egy hirtelen jött hatalmas viharban vesztette el az életét, mindvégig védve a hajójának szállítmányát.Ezért nekem a vizek, a folyók,a tavak és a tengerek többet jelentenek, mint az erdők, az alföldek és a hegyek. Amikor pedig diákkoromban és még sokszor később is Homéroszt olvastam valósággal felizzott a képzeletem. Ekkor Odüsszeusszal együtt kalandoztam a görög Kikládok csodálatos szigetvilágában. Voltam a kikónok földjén és a küklopszok szigetén. Találkoztam a szelek királyával és rettegtem az emberevő óriástól. Bűbájával és földöntúli szépségével elvarázsolt engem is Kalüpszó nimfa. Nem tehettem hát mást, mint a minap Hydro kikötőjében engedtem a Homérosz okozta régi hatásoknak, a képek varázsának, a megelevenedett szigetvilág csodájának. Csak ültem és nem tudtam mozdulni, belém fagyott a jelen, mesélt a múlt édes és csodásan szikrázó emlékeket. Mintha ott jártam volna egykor Odüsszeusszal, az egyik tengerészeként. Egytől egyig átéltem a kalandokat, a tengeri bolyongás izgalmát és szigetről szigetre utaztam a kék tengeren a fűszerillatú mediterrán szelek szárnyán. Elfelejtettem egy időre honnan jöttem és hová kell majd visszatérnem…