Sem csellel, sem erővel
A komáromi vár sarokbástyáján a híres kőszűz fügét mutatott, Közép-Európa legerősebb erődrendszerét ostromlóknak. Nem is tudták bevenni azt soha ” Sem csellel, sem erővel”. ( Nec arte, nec marte. )Amikor Világosnál már letették a fegyvert a honvédeink, és az elveszett szabadságot siratták, Komárom még mindig kitartott.
1849. szeptember 27-én – másfél hónappal a magyar szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel után – Klapka György tábornok is aláírta a komáromi vár megadásának előfeltételét képező megegyezést, amely szabad elvonulást és büntetlenséget biztosított a várőrség mintegy 30 ezer tagja részére. Haynau azonban vérszemet kapott és egyre inkább bízott abban, hogy Világos után semmi reménye nem maradt a magyaroknak. Klapka azonban hajthatatlan maradt, további ütközetek sorjáztak egymás után, kiújultak a harcok. Az ostromlók száma hamarosan 54 ezer főre duzzadt, és a várat 200 ágyúból lőtték. Szeptember 11-én Haynau feltétel nélküli kapitulációt követelt a komáromiaktól arra hivatkozva, hogy szeptember 7-én már Pétervárad is megadta magát, de a várvédők ismét elutasító választ adtak.
A vár átadásának feltételeit tartalmazó „hódolati szerződést” végül is szeptember 27-én Harkálypusztán, Haynau hadiszállásán írták alá. Az egyezményből kimaradt az egész országra vonatkozó általános amnesztia, viszont a várőrség, illetve az erődben tartózkodó személyek számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek pedig a megtorlás idején sok száz ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is. A katonaság a fegyverek letétele után szabadon elvonulhatott, a tisztek kardjaikat is megtarthatták, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. Klapka kitartásának eredményeként és az erőd bevehetetlen falainak köszönhetően a komáromi védők emelt fővel távozhattak.
A vár átadása Klapka utolsó seregszemléje után, 1849. október 2-án kezdődött meg, s október 4-én az utolsó egység is letette a fegyvert. Így elmondhatjuk, hogy 169 évvel ezelőtt október 4-én, vagyis a mai napon, két nappal az Aradi vértanúk kivégzése előtt, még voltak olyan szabadságharcosok, akik fegyverben álltak, szemben a Habsburg birodalommal.
Forrás: Múlt-Kor történelmi magazin