Süsü visszatér a képernyőre!!!
Olvasom a nap híreit és jobbat nem is találnék közöttük, minthogy negyven év után visszatér a képernyőre Süsü. Süsü, aki Csukás István jóvoltából minden rendszer és politikai irányzat felett áll. Dehát így is van ez rendjén a lélekhez, a gyermeki lélekhez szóló mesék minden korszakot, minden társadalmat túlélnek, ők az örök hirdetői legnemesebb emberi küldetésünknek.Csukás István egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy egymillió gyereket „nevelt fel” .És ez valószínűleg igaz is. Az a gyanúm, hogy A Nagy Ho-ho-ho-horgász, Gombóc Artúr, Mirr-Murr, Pom Pom, Süsü, Tappancs, atyja többet adott számos nemzedéknek, mint az évről évre változó tantervek és nevelési irányzatok. Mert a gyerekek nyelvén szólalt meg a gyerekekhez, és szívükön találta őket. Itt van mindjárt Süsü, akit apja elküldi hogy ölje meg az ellenségét, Süsü pedig inkább meggyógyítja őt, ezért a sárkánykirály mérgében kitagadja. Süsüt kigúnyolják egy feje miatt, mint sok kisgyereket fogyatékosságai miatt, de erről nem tehet, viszont rengeteget segít az embereknek: követ tör, szenet éget, fát vág, és megvédi a várat a gonosz Torzonborz király seregeitől. A legjobb barátja a kóbor királyfi fia, a Kiskirályfi. Végül a sárkánykirály úgy dönt, hogy visszafogadja, és megházasítja kitagadott fiát. Süsü először fél a házasságtól, de mikor találkozik a szintén egyfejű sárkánylánnyal, azonnal beleszeret. Búcsút vesz az emberektől, és visszatér a sárkányok földjére. Süsü tud tüzet okádni, de ezt a képességét soha nem használja az emberek ellen. Kedvenc étele a vadkörte és nagyon szereti a pillangókat. Hát kell ennél szebb történet, kedvesebb sztori, ami elnyeri mindenki tetszését?
Bevallom Süsüvel először sorkatonai szolgálatom alatt találkoztam. (De régen is volt az!) És mi az ismert verssorokat felnőtt fejjel idézgettünk egymás között a legnehezebb pillanatokban is, ezzel édesítettük meg a fájón szürke és értelmetlennek tűnő hétköznapokat. Bizony mi felnőtt férfiak, hát Süsü verseivel tettük ezt. És jobban vártuk a sorozatot a tévében, mint bármely izgalmas kalandfilmet. Például ezzel ugrattuk egymást: “Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad! Mi szél hozott mondca’ erre? És mi vajon a szíved terve? Szép vagy, mint a rózsaszál. Ó, te kedves királylány! “Most meg nehéz sorsú, lelki sérült gyerekeket tanítván, megint csak előjön Süsü. Lehet hogy a gyerkőcök nem értik Petőfi költeményeit, semmit sem tudnak hozzászólni az Árpád házi királyok történetéhez, vagy alapvető matematikai feladatok megoldására is képtelenek, de értik Csukás István üzenetét. És az megdobogtatja szívüket, feltölti őket biztonságérzettel és lelki erővel, mosolyognak, nevetnek, boldog perceket élnek át, és ennél többet mit is adhat az élet.
Köszönjük hát Csukás Istvánnak, hogy 82 évesen is kész a folytatásra és még van mondanivalója a gyerekeknek. És mint az örök és igaz meséknek, a felnőtteknek is, mint látjuk a fenti példából. Csak annyit kérünk Csukás Istvántól, hogy Süsü, maradjon meg a régi Süsü, aki túlélt immár négy évtizedet. Politikai fordulatokat, rendszerváltást, társadalmi viharokat, jót és rosszat. Szóval arra kérjük a Kossuth-díjas költőt, a gyermekek atyját, hogy Süsü a régi, de mindig korszerű arcával, kedves és tanulságos, nevelő erejű történeteivel, fülbemászó zenéjével térjen vissza. Magyarul szólva jelenjen meg újra a képernyőn a magyar gyerekeknek, mert nagyon hiányzik ez már nekik, az amerikanizált tömegfogyasztásra készült idegen dömping mesefilmek világában.
“Én vagyok a híres egyfejű
A nevem is ennyi csak: Süsü
De én egyiket se bánom
Egyfejűként élem a világom.”