Túl kicsi a föld ahhoz, hogy háborúzz
“Túl kicsi a föld ahhoz, hogy háborúzz. A fegyverek zaját nem éli túl. Kicsi a föld s ne hidd, hogy csak a tiéd”. Így szól a Mester és tanítványai dalszövege. Sajnos nemhogy vesztett volna aktualitásából, még inkább vésztjóslóbbá és figyelmeztetővé vált.
Oroszország a napokban bemutatta legújabb, hagyományos rakétavédelmi rendszerekkel állítólag elpusztíthatatlan atomfegyvereit, amelyekkel sikeresen lecsapnak Floridára. Miközben a világ országai vívják kereskedelmi harcaikat, próbálnak mind nagyobb piaci tereket meghódítani és közben megállíthatatlanul rombolják a természetet és a környezetet, a három óriás az Egyesült Államok, Kína és Oroszország arról sem feledkezik meg, hogy újabb szuper fegyvereikkel egy hangyatojásnyi esélyt se adjanak az emberiség, a Föld fennmaradására. Híradások tucatjai jelennek meg olyan brutális bombázókról, vadászrepülőkről, extrém hatótávolságú rakétarendszerekről, felfedezhetetlen tengeralattjárókról, amelyek újabb dollármilliárdokat emésztenek fel. Ám az igazság az,hogy ezeket nem is kéne hadrendbe állítani, a már meglévő termonukleáris fegyverek is ezerszeresen elegendőek lennének ahhoz, hogy az Öreg Föld atomjaira hulljon és eltűnjön róla örökre az emberi “civilizáció”és minden élet. Olyannak tűnnek a mostani világ vezetői és politikusai, mint a rosszul értelmezett Három Majom, akik nem látnak, nem hallanak és nem beszélnek. Nem akarják látni az egészséges emberi értelmet elborzasztó veszélyt, nem akarják meghallani azok szavát, akik erre figyelmeztetik őket és végül nem akarnak egymással érdemben kommunikálni legalább a világ megmaradásának esélyeiről sem. Pedig a buddhista tanítás eredetileg négy bölcs majma éppen az ellenkezőjét hirdeti, ne mondjunk, ne lássunk, ne halljunk és ne csináljunk gonosz dolgokat, akkor nem lesz semmi baj. Az Armageddont elindítható gonoszság azonban egyre csak növekszik és úgy tűnik már a küszöbön áll. A három nagyhatalom egymás legyűrésén ügyködik, soha nem látott fegyverkezési harc folyik a kulisszák mögött, de mint látjuk előtte is, az csak “hab a tortán”, hogy a közepes hatalmak is fenyegetőznek, vicsorítják fogaikat, mint például Észak- Korea és Irán. Az emberiség semmiből sem tanult, a háborúk szörnyűségeiből, a történelmünkön végigfutó öldöklésekből, amelyek százmilliók halálát okozták. Vérből és könnyekből, szenvedésekből és hatalmas bűnökből. Bizony mi emberek gyorsan elfelejtünk mindent, megfeledkezünk Marlene Dietrich csodálatos énekéről is, amely a sok-sok értelmetlenül meghalt fiatalról szól, akik a legutóbbi világháború poklában pusztultak el. ” Hová tűnt a sok virág? ”
A Hova tűnt a sok virág című dalt Pete Seeger szerezte a 60-as évek elején. Akkorra a világ már túl volt az első és a második világháborún, a koreai háborún, és számtalan, értelmetlen, véres konfliktuson. (A vietnámi, az afganisztáni, a szíriai még váratott magára). A dalt rengetegen elénekelték, szinte a világ összes nyelvén, magyarul is több változata ismert. Ám senki sem tudta olyan szívbe markolóan és érzelemdúsan elénekelni a dalt, mint Marlene Dietrich, aki a második világháborúban – már ünnepelt sztárként – elutazott a katonákhoz, és a frontvonalban próbált erőt adni nekik dalaival, jelenlétével.
Vajon, ha a három nagyhatalom, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, akár csak egy parányi hiba, vagy apró tévedés, az iszonyatos feszültség növekedése miatt egymás torkának ugrik, lesz-e még majd valaki, aki elénekelje: “Hová tűntél Gyönyörű Földünk? Hová tűntél csodálatos emberiség?
Fotó az ÉrdekesVilág képgyűjteményéből. Egy amerikai katona szemléli a megsemmisített célpontot, Hirosima földi maradványait.