Vágom a centit Szent György hava harmadikáig
A leszerelésig centit vágtak az öreg katonák a rendszerváltás előtti időkben. A szertartásosan megkeményített mérőszalagból naponta került le egy-egy darab, jelezvén közeledik a szabadulás ideje. Most képletesen vágom én is a szabó mércémet, 150 centijéből még 81 maradt. Április harmadikáig még ennyi nap maradt, ennyi nap múlva jöhet el a szabadulás kezdete. Ekkor lesz az országgyűlési választások napja. Ekkor adatik meg az Orbán rezsimtől való felszabadulás lehetősége.
De hogy kinek lesz győzelem és kinek vereség, kinek beteges eufória és hatalmi, már-már kéjes mámor, kinek a szabadság és a jobb magyar sors kezdete április harmadika, azt csak a Jóisten tudja. Jómagam 1981. februárjában szabadultam a Néphadsereg kötelékéből. Jól emlékszem a különös hajnalra, ami csípősebbre sikeredett a megszokottnál is. Sokunknak csak vékony őszi ruházata volt, amit még a bevonuláskor adtunk le a honvédségi kincstárba, és most végre-valahára visszakaptuk, belebújhattunk. De ki törődött akkor a csontig hatoló faggyal. Boldogan, felszabadult lélekkel, fiatal szívünk forró életerejével tapostunk kifelé a jeges hóban, kifelé a tatai laktanya főkapuján. És akkor amikor kinn voltunk, végre már érezhettük a civil világ elénk táruló varázsát, új életünk lehetőségeit, nos akkor előre felállított páncélautók reflektoraival orvul a szemünkbe világítottak. Sztálini módszer, szovjet módszer, náci praktika volt ez a javából, a legsötétebb időket idézve. Figyelmeztetés a pártállam részéről, hogy aztán csak csínján azzal a jókedvvel, úgyis a markunkban maradtok…
Attól tartok, ha a tisztesség, az emberi méltóság, a józan felébredés és bölcsesség, a lélek ereje győzne a most elkövetkező történelmi jelentőségű napon, akkor sem nyugodna ebbe bele a megbabonázott, sikerrel átnevelt tábor és annak hataloméhes tábornoka. Most is ránk “reflektoroznának” , talán hosszú évekig is, a legsötétebb korszakok szellemi utódai, az új állampárt képviselői, hogy tudjuk hányadán is állunk, hogy tisztában legyünk vele, milyen törékeny is az igazi demokrácia, amit ők velejükig gyűlölnek és utálnak.
Az Európa hívő, szabadságszerető és jogállamot tisztelő polgárok pedig mennyire szeretnek.
A katona centi készítése
“És a katona nem azt számolta, hogy mennyi telt már el az idejéből, hanem azt, hogy mennyi van még hátra a leszereléséig. Amikor pedig közeledett a hátralévő ideje a 150 naphoz, akkor szerzett egy nagymama-centit, szorosan feltekerte és feltekert állapotban összekötözte, majd keresett egy üzemanyagtankot és hosszabb időre belelógatta az üzemanyagba. Ez az üzemanyagtank általában egy működő harckocsi, páncélozott jármű vagy akár egy teherautó tartozéka volt, de valahogy mindenki megoldotta a centi áztatását. Beáztatott katona-centi megkeményedett és a szárítás, valamint a kötöződrót eltávolítása után is megtartotta feltekert alakját és nagyon klasszul rugózott, mint egy spirálrugó, amikor valaki kihúzta”
Fotó: ujszo.com (Illusztráció)