Világszerte elnémultak a harangok
Ma a nagycsütörtöki úrvacsora után a világ minden táján elnémultak a harangok. Két napon át hallgatnak a szombati feltámadás ünnepéig. Ez a hallgatás legalább annyira megrázó, mint amikor Magyarország ezer meg ezer harangja zúgott 1920. június 4-én, délelőtt tíz órakor a trianoni gyalázatot hirdetve…
Harangok némák, és harangok ünnepet, jót és rosszat, felemelőt és fájdalmasat hirdetve, megszólaltatva az emberi élet fordulóit, országok sorsfordulóit. A régiek megkongatták árvíz, tűzvész esetén s akkor is, amikor vihar közeledett. Így jelezték az ellenség közeledtét is. Még a II. világháború alatt is félreverték a harangokat a községekben, amikor a bombával megrakott repülőrajok közeledtek.
A soproniak büszkék lehetnek a harangjainkra, mert azok valódi mestermunkaként a Seltenhofer- dinasztia manufaktúrájában készültek. A négy generáción át működő üzemben kis híján hatezer harangot öntöttek. A legnagyobb harangok a Szent Mihály templom tornyában szolgálnak, de az evangélikusok templomában is kongatnak egy 3,5 meg egy másfél tonnásat. Ezeknek a nagy harangoknak a játékát már elektromos vezérléssel irányítják, ugyanis már nincsenek harangozók ,mint a régi időkben, pedig hozzáértők azt mondják, a harangszó akkor a legszebb , ha kézzel, kötelet húzva, hagyományos módon harangoznak. Nos tehát nagypénteken a harangok elnémulnak – ahogy mondják, Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztus megkínoztatását és keresztre feszítését. Csak szombaton a feltámadás után szólalnak meg újra, hogy hirdessék az életnek a halál feletti győzelmét.
A harangok több évszázados “munkájuk” során számos híres írót és költőt, jeles irodalmi művek szerzőit megihlették. Például Lev Tolsztoj a Feltámadásban, Louis Aragon a Bázeli harangokban emlékezik meg róluk. A soproni író, Becht Rezső így ír róluk: “Tavaszi vasárnap Sopronban ! A Fertő déli sarkában a felkelő nap lerázza magáról a színes párafátylakat és első sugaraival kivasalja az ég selyméből az utolsó felhőráncokat is. A város felett a harangok egybeomló zúgása buzgón hívja a hívőket.” Sarkady Sándor költő, Sopron díszpolgára pedig egyik versében dalolja meg a város legősibb plébániatemplomának harangszavát:
A Szent Mihályban szól a harang szava,
Akár ha Sopron szózata hangzana:
Te három ajkú, egy szívű nép,
Múltadat óva teremts jövendőt!
Fotó: Mai harangok Gombos Miklós őrbottyáni műhelyéből. Magyari Márton felvétele.