2022
29
04

Viráglánc

Ez a kor sötét lelke. Egy különleges hadművelet árnyékában fekszünk az ágyba és ébredünk másnap reggel. Jó annak, aki a mindennapi gondok szorításában el tud felejtkezni erről a fenyegető árnyékról. És talán jó annak is, aki még mindig csatározik a nagy választási vereség után, pro és kontra. A vesztes oldalán újra és újra feltéve a kérdést, mi volt az oka, a győztesén pedig a választ, nyertünk megint, a Holdról is láthatót, tehát fogd be a pofád és örülj, hogy élsz.  Lehet, hogy cinikusnak is jó lenni, olyan embernek, aki megvető és gúnyos magyarázatot képes adni mindenre, amolyan lenéző magasságból, keserű humorral fűszerezve. Sok- sok ilyen véleményt lehet olvasni manapság a digitális médiában. Azt hiszem pótcselekvés ez, valamiféle belső feszültség levezetése. Ám bizonyosan nagyon rossz a lelkiismeretesek egyre szűkebb táborának. Ők érzik, hogy nagy bajok készülődnek, de ellene semmit sem képesek tenni. Mit éreznek a lélekben élők ? Bizony jeleket látnak, nagyon ijesztő jeleket. Az egyre dráguló élet persze nem igazán jelzés. Az atomháborúval való fenyegetés sem az. Még az olajcsapok elzárása sem egyértelműen figyelmeztetés. Ilyenek korábban is voltak, túléltük. A korábbinál nagyobb zavarodottság már inkább az. Meg a rossz alvás és a terjedő szélsőséges  hangulat. A múltba tekintés és a volt jobb korokról való álmodozás. A gyűlölet és az irigység fokozatos elterjedése. A kipattanó indulat másokra és  önmagunkra zúdítása. Az egyre zajosabb világ, amiben a csend immár fájdalmat okoz. Kétségtelenül valami készülődik, amit csak ezek az érzékeny lelkületűek képesek kifinomult idegrendszerükkel felfogni. A többieknek meglehet jobb, ők úgy élik hétköznapjaikat és ünnepeiket is,mintha mi sem történt volna. Aztán ha jön a baj, akkor csak nagyot sóhajtva vállukra veszik annak terheit és a szenvedést is könnyebben átvészelik, mert nem vártak rá, csak váratlanul belecsöppentek.

Vajon fel lehetne -e készülni? Árstoppal és 3,9 százalékos nyugdíjemeléssel nem. A Brüsszellel való barátkozóbb hangnemmel sem. Minden nagy történelmi krízis ezért felkészületlenül tört rá az emberiségre, vagy egy-egy nemzetre. Sokan  érezhették, a már említett érzékenyebb lelkületűek főleg, hogy valami közeleg, valami nagyon nincsen rendjén, konkrét jelzéseket is kaphattak az emberek, például a tatárjárás, vagy a török dúlás,  az első és a második világháború előtt meg pláne. Mégsem tettek, tehettek semmit. Imádkozhattak, mint amire most is felhívta a világot egy nagyszerű pápa. És ez nagyon szép dolog, de a bombázások, a tömeghalál és a pusztítás ellen eddig még sajnos nem segített. Mi segíthet hát akkor? Arra gondoltam, hogy akár egy virágszál is. Aki élni akar, aki hisz az emberiség jövőjében, nemzetének boldogulásában, az vegyen a kezébe egy most nyíló virágszálat, nézze meg jól, hogyan szépül, hogyan illegeti magát, hogyan  harsánykodik a tavaszban. Ez maga az élet. Adja tovább ezt a virágot egy másik embernek, mondjon egy jó szót hozzá, egy boldogító igét, és ha lehet simogassa meg a viráglánc továbbadójának kezét, még ha öreg is, vagy az életbe belefáradt az a vén tenyér, vagy fiatal rugalmas élettel teli, életerős szívből táplált  kéz. Adja tovább, míg a Földön körbe ér.  Mert meglehet ez az utolsó esély, a szeretet esélye, ami most a világ megmentője lehet. ( Én már elkezdtem.  Kertem szívvirágját adom körbe!!!  Azzal a kiegészítéssel, hogy persze az imádság is nagyon fontos ehhez, annak aki hisz a világ Teremtőjében, aki ezt a kis virágot is teremtette. )

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: