2019
25
06

VOLT Fesztivál és a “társadalmi célú hirdetés”

Üdv néktek soproniak! Az elkövetkező napokban 200-250 ezren leszünk öreg városunk falai között. Több lesz ez, mint Debrecennek, a főváros utáni második legnagyobb városunknak lélekszáma. Örüljünk ennek, mert a nagyvárosok nagy életről adhatnak számot. Gyalázatos, amikor Sopront kisvárosnak titulálják. A Lövérek városa még akkor sem volt kicsi, amikor a hidegháború idején sorompók közé zárták és hermetikusan elszigetelték a nagyvilágtól. Közigazgatási hatalmát tekintve, a Bach korszakban majdnem az egész Dunántúl központja volt. Szellemi és történelmi kisugárzását nézve pedig mindig a legnagyobbak közé tartozott. Ez az ősi település neveztetett már katonavárosnak, diákvárosnak, konferenciavárosnak, stb. A legújabb időkben a cinikusok, vagy inkább az aggódó realisták Ausztria legnagyobb munkásszállójának is hívják. Azonban maradjunk csak meg a legtisztességesebbnek tartott, a Leghűségesebb város elnevezése mellett. Ki tagadhatná le, hogy ezt a keresztnevet valóban megszolgálták és kiérdemelten kapták meg a Civitas Fidelissima polgárai. És, hogy miért leszünk negyedmillióan az elkövetkező napokban? Ezt gondolom mindenki tudja, mert a VOLT Fesztivál fiatalok tízezreit csalogatja ide.

Buszon izzadó nyugdíjasok méltatlankodását hallom: “megint ezek a kábítószeresek, alkoholisták, háborodott őrültek, meg sem lehet tőlük mozdulni. Felháborító ahogyan viselkednek. Semmi tisztelet nincsen bennük, rondán beszélnek és ocsmányságokat művelnek. Minek kell ez nekünk?! Hol van a régi Sopron varázsa? Ki engedte ezeket ide? ” Szegény hajlott korúaknak nem tetszett az, ami a legsikeresebb fesztiváloknak mindig óhatatlanul a velejárója, a zaj, a piszok és a csetepaté. Gondoljunk bele Sopron vendégül lát több, mint százezer embert és ez nem mehet csak úgy makulátlanul. Az innen élményekkel távozó fiatalok viszont hírnevünket öregbítik mindenfelé. A VOLT Fesztivál ma már fogalom határainkon kívül is. Más kérdés, hogy alapjaiban rázzák meg ezek a modern hatások a polgári város eszményképét. Azt a nyugodt, ásító légkört, amiben például ez a város leledzett a vasfüggöny éveiben. Amikor még mindenki mindenkit ismert, és az utcákon jókat lehetett beszélgetni a rég látott városlakókkal, ismerősökkel és barátokkal. Sopron túlságosan nyugati földrajzi fekvésének köszönhette ezt az elszigeteltséget. A nyolcvanas években az Ausztria felől érkezők, egy kopott, szürke és elhanyagolt, pénzügyileg szándékosan alultámogatott városba érkeztek, amely fürdött a hétköznapi unalomban.  Szerencsére akadtak, akik sokszor ellenszélben, nem törődve bele ebbe az elszigeteltségbe ünnepi heteket, autós találkozókat, konferenciákat, tavaszi – és szüreti napokat, diáktalálkozókat szerveztek a város falai közé. Életben tartották Sopron régi nimbuszát, a politikai merénylet ellenére is, ami Sopront érte a szocializmus negyven éve alatt. Azonban amint végre átjárta a szabadság szele az ódon utcákat, felébredt teszthalott állapotából a város. Elsőként is jött a bevásárló turizmus, ami sógorok ezreivel áldotta meg a hétköznapokat. Szidták is sokan a “labancokat”, de amikor a zsebekbe vándorolni kezdett a haszon, egyre többen érezni kezdték a lehetőségek gazdag kitárulkozását. Ekkor azonban még zárva volt a határ, és amint az is megnyílt Sopron egy csapásra megváltozott. Lüktető és élénk élet költözött ide. Valóságos multikulturális behatolás. A többit már tudjuk, egyre többen Nyugat felé indultak dolgozni. Megindult a külső és belső ingázás. Sokan itt települtek le. Ingázó város lettünk, a korábban kedvezőtlen földrajzi fekvés, immár áldássá vált. Valószínű, hogy ma már csaknem százezer lakóval számolhatunk. Jó részük persze bejelentés nélkül él itt. Ki drágán megfizetett albérletben, ki fűtetlen, hétvégi házakban, garázsokban szorong. A megélhetésért, a jobb életért vállalják a megaláztatást, az uzsora árakat. Eközben már hiába is keressük a régi csendes, békét adó polgári várost. A lakásépítés, a szállásadás hatalmas pénzeket hozó, hihetetlenül jól jövedelmező biznisszé vált. Viruló gazdaság és korlátlan növekedés indult meg itt. Épül, zsibong, forrong és változik a város. Kinek örömére, és hát bizony kinek kárára…

És ami a Volt Fesztivált illeti az még akkor startolt el, amikor a város csendesebb volt, jobban őrizte polgári arculatát; amikor még sokat nosztalgiázhattunk a múltról. Akkoriban még csak alig néhány ezren ingáztak Ausztriába. Azóta pedig több, mint százezren. A cinikusok, vagy inkább az aggódó realisták ezért hívják mostanában  Sopront Ausztria munkásszállójának. Le kellett nyelnünk ezt a békát is, a város modernizálódásának komoly  ára volt. Ám a szélsebes változásokkal együtt sajnos minden az elüzletiesedéssel járt együtt. A város  elveszítette hajdani ártatlanságát. A jó levegő, a fenyves erdő, az árnyas sétálóutak, az ódon utcák, az ígéretes pihenés és gyógyulás háttérbe szorult. Hajtós, gyorsan népesedő,nyugtalan várossá lettünk, ahol a csúcsforgalomban tolják egymást a járművek. Zaj és környezetártalom bomlasztja a régi édeni képet.   Nehéz ezt feldolgoznia az idősebb generációknak, de a voltosok fiatalok. Ők ideözönlenek és nagyon jól érzik magukat a négy nap alatt. Az ő szemükben menő várossá fejlődtünk. Az átalakulásnak ők nem voltak tanúi és bizony azt sem tudják, hogy valamikor a VOLT Fesztivál is sokkal ártatlanabb volt, mint most. Tisztán, nagy elszántsággal és zenei kreativitással indult, két nagyszerű soproni fiatalnak köszönhetően, de hát ezt is mindenki tudja. Semmi és senki még nem tapadt rá kettőjük ősfesztiváljára, nem úgy, mint a későbbi években. Sem a pénzügyi haszon, sem a politika, sem a különféle érdekek nem táncoltatták még meg a kétségtelenül alkotószellemű alapítókat. Aztán minden drasztikusan megváltozott. A VOLT Fesztivált befogadta a város, majd abból kezdett egyre többet profitálni, mert a  sikerre már hívatlanul is tapadnak a hozadékok, és özönleni kezdenek, mint mézre a legyek. A még nagyobb sikeren pedig már milliónyi érdekszál burjánzik. Sajnos politikai is. Most itt tartunk. A hét elkövetkező napjaiban Budapest után a legnagyobb lélekszámú város leszünk az országban. Legalább 250 ezren kell békében meglennünk!

Ami pedig jól bele illik a fenn vázolt rátelepedésre, azokra a bizonyos érdekszálakra,  friss vélemény amit Kovács Bálinttól az Index Blogokon találtam.

Ezt írta:

” A nagyszínpadon tízpercenként maga a gigantikus Orbán Viktor zavarja el az oroszokat hazánkból, a magyarországi fesztiváltörténelem legabszurdabb momentuma. Ugyanis amíg nincs műsor, tízperces időközönként leadják a Nagyszínpadon lévő kivetítőn, üvöltő hangerővel azt a „társadalmi célú hirdetést”, amely elvileg a rendszerváltásról szól, és amelyben archív felvételeket mutatnak az ifjú Orbán Viktorról, aki a videó sugalmazása szerint egymaga űzte ki az oroszokat az országból. “

 

 

Fotó: Szeretlek Magyarország.hu


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide