2024
02
06

Soproni mesterek

Mindig szívesen írtam az iparosokról, a mesterekről. Olyan soproniakról, akik építői, megújítói, alkotói az egykori céhes világnak, amiből VÁROS épülhetett az ódon falak között.Elmentem Horváth Jenő hordókészítő mesterhez. A kádárok soproni örökségének hordozójához. Ámultam a műhelyében látottakról: dongaszorítók, vonókések, dongagyaluk, hordóajtó fűrészek köszöntöttek. Mind-mind egy ősi mesterség tanúi. Horváth Jenő biztos kézzel használta őket. Értett a rocskák, a sajtárok, a fertály dézsák, töltikék , itató csöbrök elkészítéséhez is, de nem akadt olyan hordófajta, amit meg nem tudott volna formálni. A soproni borosgazdák egy időben mind hozzá mentek. Így vált aztán belőle borszakértő is. -Ha már munkáimat a nemes italok tárolásaira használják, legalább én is konyítsak kicsit a jófajta borokhoz-mondogatta.
A mesterlevelét még akkor szerezte, a harmincas években, amikor egy kádár anyagilag megbecsültebb volt, mint egy szabó vagy suszter. Kellett a sok hordó. Ma már a munkálatok jó részét gépesítették, megváltoztak az alapanyagok is. A jó kádár azonban “hiánycikké” vált, mert akik igazán kiváló borokat készítenek,azok még nagyra becsülik a kézzel készített hordókat, a mesterségbeli tudást.
Ha már hordókról, borokról esett a szó. Ki nem maradhatnak a nyári melegben hűsítő fröccsök sem. Persze kell hozzá bor, na meg nem árt a jó régi szóda sem, amit megint csak a soproni mesterek tudtak előállítani. Grafl Györgyre emlékezem,aki a Híd utcai üzemében százéves hagyományokon szerzett népszerűséget. Már nagyapja is itt gyártotta a szódát. – Mert a soproni víz minősége kiváló, de lágyítani kell. Akkor olyan szikvíz lesz belőle, ami nélkül a jó fröccs elképzelhetetlen- vallotta a mester. Sokan el is jöttek ezért a szódáért. Vitték hagyományos üvegben, de vitték ballonban is. Mint ahogy akkoriban sokan koccintottak, a frissen pezsgő fröccsel, talán eszükbe jutott néha Grafl mester, akinek üzeméből került ki a kiváló alapanyag. Ma már eltűnt az utcából a dolgos szikvíz üzem,csend honol a helyén, amivel üresebbé vált itt az élet. A Grafl család hírnevét ez mégsem törte meg, annyi szódást adott a família a környéknek, hogy Mosontarcsán(Andauban) és Somfalván( Schattendorf) is szikvizet szolgáltattak a szomjoltáshoz.
Jól tudják Sopronban, hogy Károlyi Gyula kőfaragó mester évek óta a helyi ipartestület első embereként szolgálja a tisztes ipar érdekeit. Ám amikor, jó pár éve, Győri út menti üzemében jártam, ráébredtem, hogy ő igazából a márvány és gránitkövek, a különleges mészkövek világában teljesíti ki önmagát. 1978-ban tett sikeres szakmunkás vizsgát, két évre rá mestervizsgát, de a szakma alapfogásait, a faragást és a betűvésést apósától tanulta el. Azt írtam akkori látogatásom alkalmával, hogy műhelyében szebbnél szebb gránitlapok csillognak a napfényben. “Különleges mintázatuk hol halványkék, hol dohánybarna, máskor meg olajzöld árnyalatokban bontakozik ki”. Ezek szerint a köveknek is lehet lelke, valamiféle szellemi töltete ? – kérdeztem a kézzel foghatóan is badarságot kifejező gondolatot. -Azt azért nem hiszem- válaszolta mester – de a köveknek is vannak királyai. Ilyen a fekete , aranypikkelyes szemcsézettségű fekete gránit, aminek nem véletlenül Galaxys a neve, és Brazíliában bányásszák. Az azúr kék márvány pedig Kenyából származik. A világ legértékesebb kövei sem érnek azonban semmit az avatott mesterember nélkül. A legszerényebb kőből is lehet művészi értéket teremteni. Károlyi Gyula is büszke arra, amikor komoly kihívások elé állítják. A híres, fertőszentmiklósi Bezerédj család síremlékét például ő és segítői készítették el. Szebb munkáról nem is álmodhatott volna. A szépen faragott kövek Sopronnak nem is csak a díszei, de hirdetik a múlt és a jövő közötti híd szerepét. Ezért halad Károlyi Gyula is a kőfaragók évszázados útjain, akár a többi mesterembere a városnak, akik őrzik a céhes múlt hagyományait.
( A fényképen Horváth Jenő kádár mester. Kisalföld: Bárány Zoltán)

Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide