2018
20
03

99 éves a vörösterror

Holnap lesz 99 éve, hogy felütötte fejét hazánkban a vörösterror. Sopron és környéke volt az egyik központja a kommunisták akcióinak. 133 napig tartott a ” dicsőség”. Mintegy 500-600 áldozata volt a kommunisták tombolásainak. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem említenénk meg azt a kevés jót is, amit egyébként másutt a fejlett nyugati társadalmakban, a későbbiekben erőszak és kollektivizálás nélkül is nyújtani tudtak a társadalomnak, főként a Skandináv országokban.Sopronban a rendszer változásig utcák és intézmények viselték a diktátorok neveit. Bors László, Entzbruder Dezső, Kellner Sándor és a többiekét. Számtalan könyv, újságcikk, tanulmány jelent meg róluk és életükről a “szocializmus építésének” ideje alatt. Közülük többen is ugyancsak a megtorlás célpontjaivá váltak, de ez már a fehérterror ideje volt, amelynek csaknem ugyanannyi áldozata akadt. Akasztások, értelmetlen vérontások, lincselések, élve nyúzások mindkét oldalon. Fájdalmak, kétségbeesések és szenvedések az érintett családok körében. Zűrzavaros és máig sok tekinteteben érthetetlen, magyarázatra szoruló történelmi összefüggések a háttérben. A legnagyobb erőszak szítók mégis pontosan megnevezhetők. Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok voltak azok, akik a Kormányzótanácsban a terrorisztikus eszközök bevetésének legkitartóbb támogatói. A legalantasabb emberi ösztönök előhívói, akik megálmodták Cserny József vezetésével, a kétszáz fős különítményt, a Lenin fiúkat. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. Ezen kívül, főleg Budapesten és Sopron környékén több kommandót állítottak fel, ezek eszközeikben szintén nem válogattak. Rendszeresen jártak „rekvirálni” a kiszemelt lakásokból, preventív célból túszokat szedtek a polgári lakosság köréből; vélt ellenségeiket elfogták és megkínozták.A vidéki lakosságot fájdalmasan és megalázóan érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok sokszor provokatívan léptek fel, nemcsak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, a  nőket pedig  „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a miséző gyülekezetet. Őrületüknek nem volt határa, hiszen beszántották a teniszpályákat, megrongálták a Milleniumi Emlékművet, Vörös húsvétot rendeztek, melynek fő attrakciója volt, az uralkodóink és királyaink szobrain történő mászóséta. A nemzeti eszményt kifejező emlékműveket gyors iramban betakarták.( Talán sejtették, hogy uralmuk nem tart sokáig ).

De persze minden rosszban van valami jó is. Mi volt az? Például bevezették 18 éves kortól az általános választójogot és regnálásuk alatt a nők is szavazati jogot kaptak, történelmünkben először. Nyolcórás lett a munkaidő. A100 holdnál nagyobb földbirtokokat, az iskolákat, a színházakat, a mozikat, a könyvtárakat, a műkincseket, a gyógyszertárakat, a lakóházakat, stb.  állami tulajdonba vették ezzel elérhetőkké váltak a társadalom alsóbb rétegei számára is. ( A földeket aztán mégsem osztották szét a parasztok között, mert be akarták indítani az erőszakos kollektivizálást).  Paraszt- és munkásgyerekek százai nyaralhattak életükben először a Balatonnál. Megnyitották a színházak, mozik, könyvtárak, múzeumok kapuit a szegények előtt.

Ám a diktatúra csak diktatúra marad. Sopron megyében rengeteg ártatlan ember esett áldozatául a Lenin fiúk kegyetlenkedéseinek. Miért szervezték ide a legszégyenletesebb akcióikat ? Ennek két oka volt. Egyrészt , mert a Lajtaszentmiklós-Savanyúkút (napjainkban Ausztriához tartoznak) határfaluktól alig néhány kilométerre volt Bécsújhely, az ausztriai kommunisták központja. Innen számított támogatásra a budapesti vörös kormány. Másrészt, hogy május elsejétől kivette az antant a tanácskormány hatásköréből a Moson megyében lévő Királyhida ellenőrzését, márpedig a Bruck-Királyhida , osztrák-magyar vasúti határállomás volt az egyetlen legális kapu Nyugat -Európa felé.

És ha már említettük a legvéresebb kezű Szamuely Tibor nevét, róla azt is meg kell jegyeznünk, hogy illegális fegyvercsempészetre is felhasználta az osztrák határ közelségét. Ő sokakkal együtt  a bukás után menekülni akart, de Savanyúkútnál elfogták, hogy megússza a számonkérést fegyverével agyonlőtte magát. Egyetlen környékbeli temetőben  sem voltak hajlandóak megadni neki a végtisztességet. Savanyúkút határában ásták el. Tetemét 1945 -ben a Vörös Hadsereg katonái éjt nappallá téve keresték, de hiába kutatták át  a környéket soha nem találták meg. Egy Lenintől kapott aranyzsebóra, és aranykézelőgombok maradtak utána.

 

Forrás: Gerencsér Miklós, Vörös Könyv

Képünkön: Lenin-fiúk

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: