TISZTELT OLVASÓIMHOZ!
„A szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.”
2017 őszén indítottam el saját szabad gondolkodású blogomat. Jegyzeteimmel, híradásaimmal, tudósításaimmal csakis kizárólag az olvasó érdekeit szolgálom. Nem támogat egyetlen párt, alapítvány, cég és társadalmi szervezet sem. Ennek ellenére immár 450 ezer olvasómmal kerültem kapcsolatba. Köszönöm a megtiszteltetést! Ez igazi közös siker. Úgy gondolom van igényük arra, hogy a jövőben bővítsem a blog lehetőségeit, napi szinten több cikkel, érdekességgel, oknyomozó írással is jelentkezzem. Más szempontból és más hangnemben, semmit el nem hallgatva.
A tovább lépéshez, a több cikkhez és információ megszerzéséhez, a képi világ erősítéséhez azonban technikai fejlesztésekre is szükség van, aminek természetesen anyagi vonatkozásai is akadnak. A sokasodó feladatokhoz pedig immár kevés vagyok egymagam, egy-két külsős munkatárs felvételét tervezem.
A napjainkra nagyon egysíkúvá vált magyarországi médiavilágban egyre nehezebb talpon maradni. Jómagam szabadnak és függetlennek szeretném megőrizni blogomat, ezért semmilyen párt, cég, alapítvány támogatására továbbra sem tartok igényt. Ám ha írásaim elnyerték a tetszésüket és továbbra is igényt tartanak azokra, akkor engedjék meg, hogy tisztelettel forduljak Önökhöz a támogatásukért.
Mindent az olvasókért és mindent a média szabadságért!
EUROPALI BANKSZÁMLASZÁM: Kuntz Zoltán, Raiffeisen Bank 12094002-01635897-00100004
1 hozzászólás
Kőműves Géza hozzászólása
A soproni Páneurópai Piknik előkészítésének igaz története dióhéjban.
A MAI HATALOM FOLYTONOS AZ 1989 ELŐTTIVEL!
(Ahogyan én megéltem!)
Tudom, e történetet már az események után kellett volna megírnom, akkor talán egy tisztább és egy kissé nem a partizántörténetekhez hasonló kép bontakozott volna ki. Bár erre is kevés lett volna az esély, hiszen a mai rendszernek csupán a megjelenési formája más, de folytatása az előzőnek, s politikusai is abból a kasztból valók. Azt is hiába várnánk tőlük, hogy világítsák át a kitüntetésre szántakat, a kitüntetetteket és azokat, akik felkerülnek dicsőségtáblára, hiszen a mai embereik közül kellene többet kiszűrniük.
A Páneurópai Piknik- es események szempontjából meghatározó volt a személyem és ez sokáig megakadályozott a történetírásban, hiszen nem szeretek kérkedni és soha nem azért küzdöttem a rendszerek és képviselőik ellen, hogy dicsőséget, pénzt vadászszak magamnak, könnyű megélhetéshez jussak, vagy egot építsek. Ez a talpnyalók, rendre rendszerhű jellemhibások, komolyan gondolkodni nem tudó szerencsétlenek, vagy éppen még a tapasztalat nélküli, az élet rögös útjának elejét járó emberek sajátja. Ha efféle lennék, akkor az átkosban elfogadtam volna a „bolsevikok” által felkínált jólfizető, semmittevő állást, vagy a jelenlegi rendszerben tárcát nyitottam volna Demján felkínált 150 milliójának és beveszem a szövetségbe. Nem mellékesen a kifejezetten hatalom és pénzéhes hazai lakájparaziták ellen harcolni és az ártatlan, de értetlen, tudatlan massza orrát pöckölni nem éppen átfogó hedonizmus. Gondolom az soknak dereng, hogy a regnáló rendszerrel haverkodni nem szükséges individuális többlet. Van hogy az ember kissé lazára veszi az ősi bölcsek által is leírt ajánlásokat, de az életem fő mozgatórugója mégiscsak a kérlelhetetlen igazságszeretet.
Amit címszavas csomagban ajánlok mindenkinek : Nemes lélek; Bölcs, mindennemű szemellenzőt, demagógiát, izmust, ideológiát, vak hitet elvető tiszta ész; Természetalapú hunmagyar tudás; Kérlelhetetlen igazságszeretet; Becsület; Józan szeretet; Méltányosság; Természet és fajvédelem ( Emberre, állatra, növényre, a világmindenségre és minden teremtményére vonatkozóan!); Haza; Nemzet; Család; Egészséges önzetlenség; Bátorság!
Egyébként is természetesnek gondoltam, hogy más irónt ragadó, kellő rálátással rendelkező embertől korrekt történet kerekedik. Ehelyett a szokásos partizántörténet játszódik a színpadon. Az egykoron érdemben ténykedők között spiclik, az ügy szempontjából mellékes emberek, vagy egykoron gyávák játsszák a hősi szerepüket. Az is a hatalom szégyene, hogy olyan emberek részesültek elismerésben (kormány- kitüntetés, lovagkereszt …), akiket kisebb- nagyobb erőfeszítéssel, nekem kellett meggyőznöm a Piknik történtek szerinti alakitásában való közreműködésről..
Nem keveredett volna olyan személy neve a szervezők névsorába, mint Balogh Sándoré, aki nemhogy a szervezés környékén, de még a Pikniken sem bukkant fel. Vagy olyanoké, akik szolidan, 1- 2 alkalommal vették ki részüket az egy hónapig tartó, szinte minden napot lefedő előkészületekből. Nem lett volna elfelejtve néhány olyan személy, aki szintén sokat tett az ügy érdekében. Persze a téglák, az ügynökök, akik a napi jelentéseket írták rólam, s feltehetően másról is, ott díszlenek az un. dicsőségtáblán is, ki tudja hányan, a rendszernek és a Kádár- ista fideszes kormányzatnak így van rendjén. Hogy egy spiont azért említsek, mert konkrétan tudom, hiszen őt úgymond csőbe húztam és vallomást tett: Szentkirályi Zsolt. Persze nem csak nálunk, az akkori soproni SZDSZ kb. 200 fős csoportjában lehetett néhány ügynök, lehetett az MDF- ben is és az ügynökök feladata volt az élcsapatba kerülni, ott ténykedni.
Röviden a piknik történet: Arra nem térek ki, hogy ki, milyen feladatokat végzett, de azért azt megjegyzem, hogy a soproniak közül nem a kitüntetettek végezték a munka oroszlán részét és nem ők adták a lendületet. 1989. június közepe táján levél érkezett a címemre Debrecenből, miszerint tervbe vették, hogy a határok, vasfüggönyök nélküli, Európáért, valahol a soproni határsávban egy estére szóló demonstrációt, un. pikniket (szalonnasütés) szerveznének. A vasfüggöny további, jelképes bontásával, szigorúan korlátozott számú, maximum120 fős, szűrt, kockázatmentes vendégek részvételével. Példaként, hogy legalább egy rövid időre megvalósuljon a rendezvény eszméje, a vasfüggöny nélküli, átjárható Európa.
Filep Mária a debreceni MDF nevében kérte, hogy a nagy létszámú soproni SZDSZ csoport az MDF Soproni Szervezetével összefogva segítsünk megvalósítani a Debrecenben megszületett ötletet. Tehát nem úgy történt, ahogy többször elhangzott, hogy az MDF Soproni Szervezete volt oly szíves és bevont minket a szervezésbe, hiszen egyszerre kaptuk a felkérést és napokon belül mi kerestük meg őket az általam felturbózott, nyitottá és nemzetközivé alakított kész tervvel, a nálunk már megszavazott állásponttal.
Részletesebben: Mária levelének felbontása után csak hajnalban tudtam elaludni, olyannyira felvillanyozott a jó alapötlet, melynek egyébként, lehet, hogy nem lett volna nagy a hírértéke és történelmi mozzanat sem lett volna belőle. Azonnal elhatároztam, hogy a rendezvény nyitottá formálásáért, mindenki számára elérhetővé tételéért és ennek megfelelően a nagyszabású nemzetközi hírverésért mindent meg fogok tenni. Szinte azonnal láttam magam előtt, amint az 1989- es évet követően, közkedveltté, világhírűvé válik a rendezvény. Debrecen, valamint Sopron város közigazgatásának a bevonásával évről- évre megrendezésre kerülő, többnapos, hagyománnyá formált rendezvényre gondoltam. Magam előtt láttam a sátortábort, a tábortüzeket, a motoros találkozót, nemzetközi néptánc fesztivált, kirakodóvásárt és a szalonnát sütő, mulató, egymásnak örülő embereket, s elhatároztam, hogy keresztül verem a tervem. Már a debreceni megkeresés másnapján kibővített ügyvivői értekezletet hirdettem meg, ahol ismertettem a debreceni kérést és a fentiek szerinti nyitott rendezvényről szóló saját elképzelésemet. Az SZDSZ ügyvivői értekezleten többen vehemensen támogatták az ötletemet, míg mások pld. az ott lévő ügynök, vagyis az ügyvezető „társam” és mások ellenezték és a beláthatatlan következményekre, mint a kelet-németek esetleges felbukkanására vagy más személyek disszidálására és az ebből adódó felelősségre hívták fel a figyelmet. A figyelmeztetés még jobban megerősített elhatározásomban! Alapvető érveim közé tartozott, a kibővített, nemzetközileg meghírdetett, nyitott rendezvény sokirányú, jövőbemutató haszna, és az un. problémák esetére a nemzetközi média, nyilvánosság által nyújtott védelem. Szűkebb körben, titokban lelkesedéssel gondoltunk a németek disszidálási esélyének növelésére is és a később az elkészült reklámot nagy vehemenciával igyekeztünk eljuttatni a részükre. Viszont a történtek szerinti áttörést még a Piknikre virradóan sem mertük álmodni. Az ügyvezetés döntetlen állásfoglalása miatt a javaslatomat a taggyűlés elé terjesztettem , ( az SZDSZ tagság akkor zömében radikális magyarokból állt és egy részük később MIÉP – es, vagy pártokból kiábrándult ember lett.) ahol az ügynök és én ismertettük az álláspontunkat. A közel kétszáz fős taggyűlés szinte egyhangúan az én elképzelésem mellett döntött és úgy határozott, hogy kizárólag abban az esetben veszünk részt a szervezésben, ha az én javaslatom szerinti nyitott formát az MDF is elfogadja. A szavazás után az addig ellenzők is támogatókká váltak és mit ad isten a később megbukott ügyvezető társam / ügynök is, hiszen nem maradhatott ki semmiből. A taggyűlés pont őt és engem bízott meg az MDF-el folytatandó tárgyalással és pozitív döntés esetén főszervezőként.
Az soproni MDF frontembereivel történt tárgyaláson az ideiglenes félelmeket és a szokásos, „csak nem fejjel a falnak” reakciót, Nagy László jajveszékelését leszámítva, sikerrel jártunk és már csak az MDF soproni taggyűlésének az áldása és a debreceniek meggyőzése volt hátra. Nos és még rá kellet beszélni az MDF vezetőségét, hogy ne hívjuk meg a soproni MSZMP elnökét és az akkori rendőrkapitányt, mert ők, a helyi MDF elképzelése szerint az eredeti, 120 fős rendezvényre vendégei lettek volna. A Sopronban már működő Ellenzéki Kerekasztal berkein belüli FKGP, a csak jelképesen létező, inkább csak általunk demonstrált, három fős FIDESZ is bevonásra került. A debreceniek meggyőzése a nyitott formáról roppant nehézkes volt, hiszen azon állt, vagy bukott, hogy mit sikerül intézni a Pozsgain és Horváth István ( Horvát István gyereke állítólag az MDF- es Nagy László barátja volt.) belügyminiszteren keresztül és egyáltalán áldásukat adják- e, hiszen ők is sejtették, mint mi, hogy nem lesz sima a történet, hiszen sok volt a kelet – német menekült. Terjesztettük is a programot ezerszámra, ország szerte, kempingekben, Pesten az általunk készített térképes szórólapot, melyet később a nyugat- német követségen is osztották a menekülteknek.
Természetesen mára az álnemzeti hatalmi- tábor kőkeményen kézben tartja az ügyet és roppant idegesek lesznek, ha szóba kerül a valódi történet. AZ IGAZSÁGÉRT CSAKAZÉRTIS magyar betyár vagyok, fokossal a porcelánboltban, hiszen ma már a kutya nem említené a Páneurópai Pikniket, ha nem vagyok, nem harcolok, s a zártkörű, belterjes változat került volna megrendezésre! Nem érdem és nem több,mint az alapötlet, hiszen nem lett volna mit felturbózni, de igaz és miért az a nagy bűzös érdek elhallgatni? – Nem kérdés! Nagy László és a többi szervező a történet e lényegi fejezetét elhallgatja. Ugranak egy nagyot a történetben és jellemtelenül, lehet, hogy utasításra úgy állítják be, mintha az eredeti terv szerint került volna megrendezésre. Olyannyira vigyáznak, hogy mint szervezőt az idei / 2019- es, a szervezők és a közönség közötti találkozóra sem hívtak meg. Állítólag egy ismerősöm évekkel ezelőtt megírta a valós történetet Áder János elnöknek, de azóta is nagy a csend, pedig könnyen utána nézethetett volna az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Kell legyen ott anyag egy szekérderéknyi, hiszen az addig fellelt / 1988- as iratok szerint is napi jelentések, III / III- IV általi értékelések készültek rólam.
Nem mellékes, hogy a Piknik egykori eszmeisége a mai rátestált eszmeiséggel szemben állt! A mai ráerőltetett szellemiség a nagy, modern rabszolgatartó uniós birodalom diktálta eszmeiség. Az 1989- es szellemiség az átjárható határokkal rendelkező szuverén, EU mentes nemzetállamok eszmeisége volt.
Kőműves Géza
2019. 08. 20.
A soproni Páneurópai Piknik előkészítésének igaz története dióhéjban.
A MAI HATALOM FOLYTONOS AZ 1989 ELŐTTIVEL!
(Ahogyan én megéltem!)
Tudom, e történetet már az események után kellett volna megírnom, akkor talán egy tisztább és egy kissé nem a partizántörténetekhez hasonló kép bontakozott volna ki. Bár erre is kevés lett volna az esély, hiszen a mai rendszernek csupán a megjelenési formája más, de folytatása az előzőnek, s politikusai is abból a kasztból valók. Azt is hiába várnánk tőlük, hogy világítsák át a kitüntetésre szántakat, a kitüntetetteket és azokat, akik felkerülnek dicsőségtáblára, hiszen a mai embereik közül kellene többet kiszűrniük.
A Páneurópai Piknik- es események szempontjából meghatározó volt a személyem és ez sokáig megakadályozott a történetírásban, hiszen nem szeretek kérkedni és soha nem azért küzdöttem a rendszerek és képviselőik ellen, hogy dicsőséget, pénzt vadászszak magamnak, könnyű megélhetéshez jussak, vagy egot építsek. Ez a talpnyalók, rendre rendszerhű jellemhibások, komolyan gondolkodni nem tudó szerencsétlenek, vagy éppen még a tapasztalat nélküli, az élet rögös útjának elejét járó emberek sajátja. Ha efféle lennék, akkor az átkosban elfogadtam volna a „bolsevikok” által felkínált jólfizető, semmittevő állást, vagy a jelenlegi rendszerben tárcát nyitottam volna Demján felkínált 150 milliójának és beveszem a szövetségbe. Nem mellékesen a kifejezetten hatalom és pénzéhes hazai lakájparaziták ellen harcolni és az ártatlan, de értetlen, tudatlan massza orrát pöckölni nem éppen átfogó hedonizmus. Gondolom az soknak dereng, hogy a regnáló rendszerrel haverkodni nem szükséges individuális többlet. Van hogy az ember kissé lazára veszi az ősi bölcsek által is leírt ajánlásokat, de az életem fő mozgatórugója mégiscsak a kérlelhetetlen igazságszeretet.
Amit címszavas csomagban ajánlok mindenkinek : Nemes lélek; Bölcs, mindennemű szemellenzőt, demagógiát, izmust, ideológiát, vak hitet elvető tiszta ész; Természetalapú hunmagyar tudás; Kérlelhetetlen igazságszeretet; Becsület; Józan szeretet; Méltányosság; Természet és fajvédelem ( Emberre, állatra, növényre, a világmindenségre és minden teremtményére vonatkozóan!); Haza; Nemzet; Család; Egészséges önzetlenség; Bátorság!
Egyébként is természetesnek gondoltam, hogy más irónt ragadó, kellő rálátással rendelkező embertől korrekt történet kerekedik. Ehelyett a szokásos partizántörténet játszódik a színpadon. Az egykoron érdemben ténykedők között spiclik, az ügy szempontjából mellékes emberek, vagy egykoron gyávák játsszák a hősi szerepüket. Az is a hatalom szégyene, hogy olyan emberek részesültek elismerésben (kormány- kitüntetés, lovagkereszt …), akiket kisebb- nagyobb erőfeszítéssel, nekem kellett meggyőznöm a Piknik történtek szerinti alakitásában való közreműködésről..
Nem keveredett volna olyan személy neve a szervezők névsorába, mint Balogh Sándoré, aki nemhogy a szervezés környékén, de még a Pikniken sem bukkant fel. Vagy olyanoké, akik szolidan, 1- 2 alkalommal vették ki részüket az egy hónapig tartó, szinte minden napot lefedő előkészületekből. Nem lett volna elfelejtve néhány olyan személy, aki szintén sokat tett az ügy érdekében. Persze a téglák, az ügynökök, akik a napi jelentéseket írták rólam, s feltehetően másról is, ott díszlenek az un. dicsőségtáblán is, ki tudja hányan, a rendszernek és a Kádár- ista fideszes kormányzatnak így van rendjén. Hogy egy spiont azért említsek, mert konkrétan tudom, hiszen őt úgymond csőbe húztam és vallomást tett: Szentkirályi Zsolt. Persze nem csak nálunk, az akkori soproni SZDSZ kb. 200 fős csoportjában lehetett néhány ügynök, lehetett az MDF- ben is és az ügynökök feladata volt az élcsapatba kerülni, ott ténykedni.
Röviden a piknik történet: Arra nem térek ki, hogy ki, milyen feladatokat végzett, de azért azt megjegyzem, hogy a soproniak közül nem a kitüntetettek végezték a munka oroszlán részét és nem ők adták a lendületet. 1989. június közepe táján levél érkezett a címemre Debrecenből, miszerint tervbe vették, hogy a határok, vasfüggönyök nélküli, Európáért, valahol a soproni határsávban egy estére szóló demonstrációt, un. pikniket (szalonnasütés) szerveznének. A vasfüggöny további, jelképes bontásával, szigorúan korlátozott számú, maximum120 fős, szűrt, kockázatmentes vendégek részvételével. Példaként, hogy legalább egy rövid időre megvalósuljon a rendezvény eszméje, a vasfüggöny nélküli, átjárható Európa.
Filep Mária a debreceni MDF nevében kérte, hogy a nagy létszámú soproni SZDSZ csoport az MDF Soproni Szervezetével összefogva segítsünk megvalósítani a Debrecenben megszületett ötletet. Tehát nem úgy történt, ahogy többször elhangzott, hogy az MDF Soproni Szervezete volt oly szíves és bevont minket a szervezésbe, hiszen egyszerre kaptuk a felkérést és napokon belül mi kerestük meg őket az általam felturbózott, nyitottá és nemzetközivé alakított kész tervvel, a nálunk már megszavazott állásponttal.
Részletesebben: Mária levelének felbontása után csak hajnalban tudtam elaludni, olyannyira felvillanyozott a jó alapötlet, melynek egyébként, lehet, hogy nem lett volna nagy a hírértéke és történelmi mozzanat sem lett volna belőle. Azonnal elhatároztam, hogy a rendezvény nyitottá formálásáért, mindenki számára elérhetővé tételéért és ennek megfelelően a nagyszabású nemzetközi hírverésért mindent meg fogok tenni. Szinte azonnal láttam magam előtt, amint az 1989- es évet követően, közkedveltté, világhírűvé válik a rendezvény. Debrecen, valamint Sopron város közigazgatásának a bevonásával évről- évre megrendezésre kerülő, többnapos, hagyománnyá formált rendezvényre gondoltam. Magam előtt láttam a sátortábort, a tábortüzeket, a motoros találkozót, nemzetközi néptánc fesztivált, kirakodóvásárt és a szalonnát sütő, mulató, egymásnak örülő embereket, s elhatároztam, hogy keresztül verem a tervem. Már a debreceni megkeresés másnapján kibővített ügyvivői értekezletet hirdettem meg, ahol ismertettem a debreceni kérést és a fentiek szerinti nyitott rendezvényről szóló saját elképzelésemet. Az SZDSZ ügyvivői értekezleten többen vehemensen támogatták az ötletemet, míg mások pld. az ott lévő ügynök, vagyis az ügyvezető „társam” és mások ellenezték és a beláthatatlan következményekre, mint a kelet-németek esetleges felbukkanására vagy más személyek disszidálására és az ebből adódó felelősségre hívták fel a figyelmet. A figyelmeztetés még jobban megerősített elhatározásomban! Alapvető érveim közé tartozott, a kibővített, nemzetközileg meghírdetett, nyitott rendezvény sokirányú, jövőbemutató haszna, és az un. problémák esetére a nemzetközi média, nyilvánosság által nyújtott védelem. Szűkebb körben, titokban lelkesedéssel gondoltunk a németek disszidálási esélyének növelésére is és a később az elkészült reklámot nagy vehemenciával igyekeztünk eljuttatni a részükre. Viszont a történtek szerinti áttörést még a Piknikre virradóan sem mertük álmodni. Az ügyvezetés döntetlen állásfoglalása miatt a javaslatomat a taggyűlés elé terjesztettem , ( az SZDSZ tagság akkor zömében radikális magyarokból állt és egy részük később MIÉP – es, vagy pártokból kiábrándult ember lett.) ahol az ügynök és én ismertettük az álláspontunkat. A közel kétszáz fős taggyűlés szinte egyhangúan az én elképzelésem mellett döntött és úgy határozott, hogy kizárólag abban az esetben veszünk részt a szervezésben, ha az én javaslatom szerinti nyitott formát az MDF is elfogadja. A szavazás után az addig ellenzők is támogatókká váltak és mit ad isten a később megbukott ügyvezető társam / ügynök is, hiszen nem maradhatott ki semmiből. A taggyűlés pont őt és engem bízott meg az MDF-el folytatandó tárgyalással és pozitív döntés esetén főszervezőként.
Az soproni MDF frontembereivel történt tárgyaláson az ideiglenes félelmeket és a szokásos, „csak nem fejjel a falnak” reakciót, Nagy László jajveszékelését leszámítva, sikerrel jártunk és már csak az MDF soproni taggyűlésének az áldása és a debreceniek meggyőzése volt hátra. Nos és még rá kellet beszélni az MDF vezetőségét, hogy ne hívjuk meg a soproni MSZMP elnökét és az akkori rendőrkapitányt, mert ők, a helyi MDF elképzelése szerint az eredeti, 120 fős rendezvényre vendégei lettek volna. A Sopronban már működő Ellenzéki Kerekasztal berkein belüli FKGP, a csak jelképesen létező, inkább csak általunk demonstrált, három fős FIDESZ is bevonásra került. A debreceniek meggyőzése a nyitott formáról roppant nehézkes volt, hiszen azon állt, vagy bukott, hogy mit sikerül intézni a Pozsgain és Horváth István ( Horvát István gyereke állítólag az MDF- es Nagy László barátja volt.) belügyminiszteren keresztül és egyáltalán áldásukat adják- e, hiszen ők is sejtették, mint mi, hogy nem lesz sima a történet, hiszen sok volt a kelet – német menekült. Terjesztettük is a programot ezerszámra, ország szerte, kempingekben, Pesten az általunk készített térképes szórólapot, melyet később a nyugat- német követségen is osztották a menekülteknek.
Természetesen mára az álnemzeti hatalmi- tábor kőkeményen kézben tartja az ügyet és roppant idegesek lesznek, ha szóba kerül a valódi történet. AZ IGAZSÁGÉRT CSAKAZÉRTIS magyar betyár vagyok, fokossal a porcelánboltban, hiszen ma már a kutya nem említené a Páneurópai Pikniket, ha nem vagyok, nem harcolok, s a zártkörű, belterjes változat került volna megrendezésre! Nem érdem és nem több,mint az alapötlet, hiszen nem lett volna mit felturbózni, de igaz és miért az a nagy bűzös érdek elhallgatni? – Nem kérdés! Nagy László és a többi szervező a történet e lényegi fejezetét elhallgatja. Ugranak egy nagyot a történetben és jellemtelenül, lehet, hogy utasításra úgy állítják be, mintha az eredeti terv szerint került volna megrendezésre. Olyannyira vigyáznak, hogy mint szervezőt az idei / 2019- es, a szervezők és a közönség közötti találkozóra sem hívtak meg. Állítólag egy ismerősöm évekkel ezelőtt megírta a valós történetet Áder János elnöknek, de azóta is nagy a csend, pedig könnyen utána nézethetett volna az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Kell legyen ott anyag egy szekérderéknyi, hiszen az addig fellelt / 1988- as iratok szerint is napi jelentések, III / III- IV általi értékelések készültek rólam.
Nem mellékes, hogy a Piknik egykori eszmeisége a mai rátestált eszmeiséggel szemben állt! A mai ráerőltetett szellemiség a nagy, modern rabszolgatartó uniós birodalom diktálta eszmeiség. Az 1989- es szellemiség az átjárható határokkal rendelkező szuverén, EU mentes nemzetállamok eszmeisége volt.
Kőműves Géza
2019. 08. 20.