A magyar katonaló
A magyar katonaló világszerte megbecsült portéka volt. A szilárd szervezetű, elnyűhetetlen és bátor, ugyanakkor robbanékony, nemesen elegáns lovakat mély tisztelet övezte az elmúlt évszázadokban.Nem vívta volna ki a magyar huszár tekintélyét hű társa nélkül a nagy csatákban. Ezek a lovak együtt küzdöttek és együtt harcoltak gazdáikkal. Aztán együtt szenvedtek és pusztultak el, amikor gazdájuk elesett vagy súlyosan megsebesült a harcmezőkön. Bajtársak voltak a szó legigazibb értelmében. A történelmi adatok szerint első világháború utolsó szakaszában heti 8000 lovat veszített a Monarchia serege, a háború 4 évében összesen mintegy 1,5 milliót, melynek meghatározó része Magyarországról származott. Még megdöbbentőbb a második világháború ide vonatkozó statisztikája: annak ellenére,hogy a harcoló felek már többnyire motorizáltak voltak ,mégis 4-4,5 millió ló lelte halálát a világháború poklában. A legtöbbjüknek neve sem maradt fenn, pedig lovasuk szeretete és gondozása talán a végsőkig kitartott. Így ismeretlen maradt annak a ménnek a neve is,amelyiknek emlékét, ma egy szobor őrzi a bábolnai méntelepen. Lovasa – a híres, vagy inkább hírhedt Győri csatában, amelyről Petőfi is megemlékezett – elesett és a ló a félrecsúszott véres nyergével egy vágtában hazaszáguldott Bábolnára. A ménesudvar bezárt kapuja előtt nyerített és rugdosta a kaput. A bábolnaiak természetesen észrevették, sőt azt is kikövetkeztették, hogy a Napóleon ellen vívott győri csata csúfosan elveszett. Más lovaknak azonban legalább a neve fennmaradt, mint Balza Antal, néhai magyar huszárnak a lováé. Ő maga jegyezte fel Cserkelés az életem című könyvében, hogy az orosz fronton, egy felderítő osztaggal aknazáporba került és menekülő vágta után, fedett terepre érve észlelte, hogy bajtársa, a nóniusz fajtájú „Siófok” csatakba izzadva, remegni kezdett. Lováról leszállva látta, hogy a nyereg mögött, ökölnyi sebből vérző lova utolsó halálvágtával mentette meg az életét. Siófok azóta a messzi orosz földben pihen, gazdája az öreg huszár, hatvan évvel később adta vissza a lelkét Teremtőjének.
Komáromban, a magyar huszárok egyik fellegvárában, Katonai Lovas Emlékmű őrzi a háborúkban elpusztult lovak emlékét. Figyelemre méltó az is, hogy idén ünnepeli avatásának 115. évfordulóját a Komáromi Méntelep. Ez az intézmény különféle gyorsasági versenyeknek, díjlovaglásnak, fogathajtó versenyeknek adott otthont fennállásáig. Többek között sok-sok katonalovat is adott az országnak.
Képünkön: Márkos Attila Vasakarat című alkotása a méntelep egykori bejárata előtt.