A nyár megérkezett…
Mi sem jelzi jobban a nyár beköszöntét,mint a hársfák édes illata,amint szétterjed az Ikva patak mentén és az egész Pap réten és környékén. A patak tiszta, az égen gomolyfelhők,amint a kékség óceánjában úsznak méltósággal. A legharsányabb zöldben nyújtózkodik a fasor a magasban libbenő szellők felé.A csinos pincérlány asztalokat törölget a verőfényben .Egy kismama arany színűre festett kerekű babakocsiban tolja gügyögő lurkóját. Minden rendben van. Minden rendben van? Igen a gondolat nélküli világban minden rendben van. Mert a gondolatok szülik a szorongást, a kétséget és a rettegést. Dehát mitől is kellene félnünk, amikor itt a vakáció,amikor hívogat a hűs erdő, a parkokban nyílnak a nyári virágok, sétálnak a szerelmesek és süttetik a nappal megfáradt arcukat az öregek. Madárkák kotorásznak egy buszmegálló tövében, kukacokat keresnek a megbokrosodott fűben, de feljebb a váró üvegfalán “háborúpártiakat” hirdet az aktuális politika. Aki arra megy szinte már észre sem veszi az újabb propaganda elemet, de valahogy mégis rögzül elméjében, hozzáadódik a permanens, sajátosan harsány és immár megszokott kormányüzenetekhez, hiszen immár tizenegy éve folyamatosan, harcban álló (Brüsszellel, Sorossal stb.) “békepártiaknak” hirdetik azt. Közelednek az új választások, kellenek az új szavazatok. A hatalom birtoklása kényes játék, muníció nélkül elhamvad ereje. De akik valóban békepártiak, azok minden ravasz igyekezet és befolyásolás ellenére is egészen más energiákból táplálkoznak. Elég ha röviden végigfutjuk a történelmet. Ez mindig így van. Nékik más a táplálékuk,ők a szellem és a lélek erejéből gyarapodnak. Minden túlhajszolt autokrácia ellenfelei ők. Igen ott ülnek a parkokban, mosolyognak a játszó gyerekeken, sétálnak az erdei ösvényeken, felkutatják a tudás forrásait, olvasnak, színházba járnak, tánciskolát látogatnak és élvezik a művészetek üzeneteit, most pedig a nyár beköszöntével útnak erednek, folyókon, tavakon úsznak és eveznek, fröcskölik vizet, a felszabadult mozgás mámorában élnek. De valójában nincsenek is békepártiak és nem léteznek háborúpártiak sem. Mindezek a beteges és immár zaklatóan idegesítő propaganda szótárába tartozó fogalmak. Béke van, és ha nincs, akkor háború van. Persze lehet békétlenséget szítani aljasabbnál aljasabb módszerekkel, de hosszútávon senki sem vevő erre. Kár, hogy következményeit mégis kénytelenek megszenvedni éppen azok, akik a legártatlanabbak ebben a kérdésben.
Láttam egy videót, ahol mint egy modern sci-fi-ben orosz katonát üldöznek a lövészárokban egy ukrán drónnal több száz méteren át. A táj agyonbombázott, kietlen és pusztává égetett pokol, a katona egyedül maradt, társait már mind megölték, ott fekszenek mozdulatlanul körülötte és ő menekülne, futna az életéért,de mindhiába. Végtelenségig kiszolgáltatott emberhangya.Talán a családjára gondol, talán érzi csak percei vannak hátra és a fiatal szíve megáll örökre a bekövetkező robbanás erejében. Egy gombnyomással eltaposható, egy gyors mozdulattal megsemmisíthető. De amikor a drón fölé ér, a katona felnéz rá. Arcán nem tükröződik félelem, szemében nincsen kétségbeesés, csak mutatja ujját a torkán végig húzva, hogy nem akar meghalni. Élni szeretne. Kegyelmet kér. Igen ez a videó sajnos valóságos, sajnos valódi háborút ábrázol a lehető legnagyobb szörnyűségben. Egy ember élete másodperceken múlik, és hány emberé immár? A katona kegyelmet kap. A végén, a háborúk végén minden ember kegyelmet kap. Élünk tovább és leéljük az éveket, amit a sors számunkra ad. Az emberek soha sem állnak a háború pártján, mert mindenki élni szeretne. Boldogulni, családot alapítani, szeretetben és megbecsülésben végigjárni a neki kiszabott utat. Ezért nincsenek háborúpártiak és nincsenek békepártiak sem. Csupán a háború gonosz szellemével ijesztgető, az emberek félelmeivel visszaélő, hatalmukat kiterjeszteni és megőrizni akaró despoták vannak, akik a végén mindig elbuknak. Ők készíttetik a rettegést keltő plakátokat és ha érdekükben áll a háború sötét szellemének kiszolgálóivá is válnak. Az ő plakátjuk tehát soha nem “békepárti”.